Látogatók száma: 0354350
» Gyermekmise » Bibliakör » Magyar Iskola » Imakör » Erasmus Kör
» Barátságklub » Cserkészek » Kórus » Sportklub » Receptbazár

 

Visszaemlékezés: Bibliakör a Biblia-olvasásáról

Szeptember 2015

 

Majnek Antal püspök atya volt a vendégünk. Egy részt vendégünk, másrészt pedig előadó, elbeszélő.

 

Már elég régóta foglalkoztat az a gondolat: hogy is a legjobb elkezdeni a Bibliát olvasni. A téma meghallására nagyon megörvendtem, mert biztos voltam abban hogy jó tippeket fog majd a püspök atya adni. Ezzel kapcsolatosan egy pár gondolatot szeretnék megosztani.

 

Én úgy vagyok ezzel, hogy nagy lendülettel neki fogok, de amikor az „unalmas“ részekhez érek, elég hamar abbahagyom. Mint ahogy mindannyian tudjuk a Biblia több könyvből áll és nem mindig „könnyen olvasható“ történetekkel találkozunk.

 

Az egyház azt tanítja, hogy a Biblia Isten sugalmára írott könyv, ami megmutatja Isten irántunk való szeretetét, és az utat az üdvösség felé. De mi egyszerű emberek ezt vajon fel tudjuk-e fogni? Vagy egyaltálan megértjük Isten szavát?

 

A püspök atya arra buzdított, hogy fejezetenként olvassuk, vegyünk időt magunknak, godolkozzunk el az olvasottakon, beszéljünk a papbácsival/lelkiatyával, húzzuk alá a Bibliában azokat a mondatokat, szavakat amik abban a percben valamit mondtak. A Biblia helyes értelmezése nem egyszerű, ezért ajánlatos megfelelő könyveket, lexikonokat előszerezni, de, még jobb, „profi“ embereknél rákérdezni.

 

Miért érdemes a Bibliát olvasni? Ezzel kapcsolatosan olvastam egy történetet amit megszeretnék osztani: „A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával.
Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját. Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte, „Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?” A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: „Fogd meg ezt a szeneskosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!” A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz. A nagyapa nevetett, és azt mondta: „A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!”, és visszaküldte azzal, hogy próbálja újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, „Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé”, ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt. Alig bírt beszélni: „Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod?”. Az öregember azt mondta: „Nézd meg a kosarat!” A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szeneskosár helyett egy tiszta kosár volt. „Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlók leszünk.“ (Forrás: velunkazisten.hu)

 

Mit tanultam meg a Püspök Atyával tartott Bibliakör alkalmával? Megpróbálom megtalálni a nekem megfelelő módot a Biblia olvasáshoz, az olvasottak magyarázatához pedig tudom, hogy mindig fordulhatok lelkiatyámhoz.

 

Benedek Annikó

Stuttgart

 

SÁMUEL KÖNYVE

 

Bevezetés

1. A könyv neve és felosztása.

Sámuel két könyve az ószövetségi kánon második részébe, az „első próféták” csoportjába tartozik. A Héber Bibliában közvetlenül a Bírák könyve után következik. A LXX közbeiktatja Ruth könyvét.

Nevét a kor kiemelkedő nagy prófétájáról, Sámuelről kapta, aki oly jelentős személy volt, hogy neve a Jer 15,1-ben Mózes, a Zsolt 99,6-ban Mózes és Áron mellett szerepel.

A régi héber kéziratokban nincs két könyvre szétválasztva. A LXX szerkesztői Sámuel és a Királyok könyvét összetartozónak tekintették. „Királyságok könyve” címszó alatt négy egységre bontva sorolták be a Kánonba. A Királyságok első és második könyve Sámuel 1., 2. könyvének, a Királyságok harmadik és negyedik könyve pedig a Királyok 1., 2. könyvének felel meg.

Szent Jeromos  „Királyságok könyve” helyett a „Királyok könyve” kifejezést használja.

Sámuel könyve két részre tagolását 1448-ban átvette egy héber kézirat, majd 1517-ben Daniel Bomberg héber bibliakiadása is. Sámuel és a Királyok könyve elválasztása nem látszik szerencsésnek, mivel az 1Kir 1., 2. fejezete még Dávidról szól. Ennek azonban feltehetően szemléleti és keletkezési oka van. Az 1Kir 1., 2-ben leírt eseményeket Salamon korához tartozóknak tekintették. Sámuel könyve anyaga ezzel az idői határral állhatott előttük, s a hagyomány, a meglevő szöveg iránti tisztelet miatt nem változtattak a beosztáson. Sámuel könyve két részre osztásánál Saul halálát vették alapul.

Sámuel könyve történetileg és időileg a Bírák könyvében leírt események folytatása. Izrael történelme siralmas mélységeiből a legmagasabb és legdicsőbb csúcsokra vezet. Időtartama kb. 100–120 évre tehető a Kr. e.-i 1000. év fordulóján.

 

2. A könyvek tartalma

Jelenlegi beosztásukban Sámuel könyveinek különböző részei összefüggőeknek látszanak, kronológiai sorrendet követnek, ha félretesszük a 2Sám 21-24 „kiegészítéseket“.

Az első rész (1Sám 1-7) elbeszéli Sámuel életét, születésétől prófétai meghívásáig, egészen, amíg nagy bírává, Izrael megmentőjévé lesz. Az elbeszélés környezete a filiszteusok elleni háború, amiből főként azok az epizódok maradnak meg az olvasó számára, amik a Siló-i frigyláda sorsát tartalmazzák.

A második részben Sámuel megöregedett, és a külső veszedelem által fenyegetett nép királyt kér tőle. Ez az eljárás a próféta ellenvetéseibe ütközik, aki a teokráciát védelmezi. Mégis enged Izrael vénei kérésének és felkeni Sault. Amint a király uralomra jut, Sámuel visszavonul. A királyság feletti vitát és Saul trónralépését az 1Sám 8-12 fejezetek tartalmazzák és ezek képezik a második részt.

A harmadik rész (1Sám 13-15) Saulnak a filiszteusok és az amalekiták elleni háborúit tartalmazza. Ezek győzelmes háborúk, de már gyülekeznek az árnyak a király felett: két, Isten akarata elleni engedetlenséggel válik bűnössé és Sámuel tudtára adja vesztét, bejelentve, hogy Dávid foglalja el helyét.

A negyedik rész Dávid történetét meséli el Saulnak való bemutatásától egészen Izrael királyává szenteléséig. „Dávid felemelkedése történetének“ is nevezik és 1Sám 16 - 2Sám 5-ig tart. Sámuel gyermekként szenteli fel Dávidot, aki Saul szolgálatába áll és kitünteti magát csodálatos győzelmével egy filiszteus óriás felett. Nagy hadvezérré lesz és elnyeri mindenki szeretetét, elsősorban Jonatánét, Saul fiáét. De Saulban halálos irigységet kelt. Saul több ízben - sikertelenül - kísérletet tesz, hogy vetélytársától megszabaduljon, Dávidnak menekülnie kell és Saultól üldözve bolyongani kényszerül. A filiszteusokkal Gilboa mellett vívott csatában Saul és Jonatán elestek, Dávid pedig folytatta a harcot.

Az ötödik rész (2Sám 6-8) a szövetség ládájának elhelyezése Jeruzsálemben a Dávid által elfoglalt várost királyságának fővárosává szenteli és Nátán jövendölése Dávid háza számára a királyság örökségét állapítja meg.

A hatodik részt a 2Sám 9-20 fejezetek képezik. Az események összefüggése fog Salamon trónra lépéséhez vezetni. Elég hosszan időznek el Salamon születésénél és azoknál a körülményeknél, amik azt kísérték. Majd elbeszélik hogyan küszöbölték ki az utódlásból Dávid fiai közül azokat, akik akadályozhatták volna Salamon jövendő sorsát: Amnont, Absalomot (és Adoniját).
 
3. Szövegkritikai kérdések.

A Biblia kritikai vizsgálata során a Sámuel könyvek anyaga eredetét illetően is számos elmélet látott napvilágot.

Vannak, akik a Pentateuchus, valamint a Bírák könyvéhez hasonlóan két forrást feltételeznek, a Jahvistát és az Elohistát.

Mások szerint számos önálló forrás, tradíció összedolgozásáról van szó.

Bármiképp is volt, a könyv anyaga különböző redakciókon ment keresztül. Ezek során a Redaktor szemléletétől függően sok anyagot kihagytak, betoldottak. Általános vélemény szerint az utolsó Redaktor a Deuteronomista volt.

A különböző, egymással ellentétes szemléletű források feltételezésénél Sámuel könyve esetében az ún. kettős elbeszélésekből indulnak ki:

- a királyság kialakulása (1Sám 9,1–10,16; 11,1–15 – 1Sám 8; 10,17–25a; 12),

- hogyan került Dávid Saul udvarába? – (1Sám 16,14–23 – 1Sám 17–18),

- Dávid tartózkodása a filiszteusoknál (1Sám 27,1; 28,2 – 1Sám 21,11–16),

- Saul elvetése (1Sám 13,8–15 – 1Sám 15,10–26),

- Dávid nagylelkűsége Saul iránt (1Sám 24 – 1Sám 26),

- Dávid menekülése (1Sám 19,11–17 – 1Sám 20,1b–21,1 – 1Sám 19,18–24; 20,1a),

- Saul halála (1Sám 31 – 2Sám 1,1–5),

- ki ölte meg Góliátot? – (1Sám 17 – 2Sám 21,19).

A kettőzésekből azonban nem föltétlenül kell különböző forrásokra következtetni. Az ismétlések a homéroszi stílusra is jellemzőek. Az Iliász és Odüsszeia keletkezési korát a Kr. e.-i 9. századra teszik. Sámuel könyve keletkezési korában már kialakult és általánosan ismert volt az eposzi stílus. Szerb Antal szerint „Sámuel könyvének egyes jelenetei homérosiak vagy talán még Homérosnál is üdébbek”. (A világirodalom története 122.)

A Sámuel könyvében levő anyag eredetének a kérdésére pontos választ nem tudunk adni. Egy része magára Sámuelre mehet vissza. A könyv szerzője felhasználta saját ismeretanyagát, a nép ajkán élő hagyományokat, a korabeli írásos feljegyzéseket (prófétai feljegyzések: 1Sám 10,25; 1Krón 29,29; Jásár könyve: 2Sám 1,18; évkönyvek). A Szerző tudatos tervszerűséggel rendezte el az anyagot. A tárgyi szempontot olykor elébe helyezte az időrendinek.

A szöveg, különösen az elbeszélő részekben, jó állapotban van. Feltehetően másolásokból eredő szövegromlások előfordulnak.

 
4. Sámuel könyve és az ószövetségi Kánon.

A Héber Biblia egy nagy egységre enged következtetni azáltal, hogy a Józsué, Bírák, Sámuel és Királyok könyvét az „első próféták” címszó alatt fogja össze.

Fennáll egy még nagyobb összefüggés lehetősége is. A Sámuel könyvében előadott eseményeknek önálló könyvben való elhatárolása a Pentateuch megszerkesztésével lehetett kapcsolatban. Így a Pentateuch csak kezdete annak a nagy történelmi műnek, amihez a Józsué, Bírák, Sámuel és a Királyok könyve is tartozik. Ezek szerint Hexateuchról, Oktateuchról, Enneateuchról lehet beszélni.

Vannak, akik a Deuteronomiumban látják a Királyok könyvéig terjedő történelmi mű kezdetét, s a Tetrateuch elnevezést használják. Sajnos, a kérdést illetően csak feltevésekre szorítkozhatunk. A nagyobb összefüggés ténye kétségtelen. Dávid és Salamon kora kiválóan alkalmas lehetett ilyen nagyszabású történelmi mű létrehozására.

 
5. A könyv Szerzője és írásbafoglalása.

Az izraeli tradíció szerint (Talmud) a könyv szerzője Sámuel próféta. A tartalomból azonban világos, hogy Sámuel nem szerzője e könyvnek, hanem csak róla nevezték el. De ez nem zárja ki azt, hogy az 1Sám egyes részei magától Sámueltől, vagy közvetlen környezetétől származnak. Az 1Sám 10,25 szerint Sámuel személyesen is végzett írói tevékenységet. Az 1Krón 29,29 pedig arról tudósít, hogy a Dávid életének és uralkodásának az eseményei „a Sámuel próféta könyvében, a Nátán próféta könyvében és a Gád próféta könyvében” lettek feljegyezve. Az itt említett „Sámuel próféta könyve” természetesen nem azonos a kánonbelivel.

Általában egyetértenek abban, hogy a könyv Szerzője az események szemtanúja, a főszereplők kortársa volt. A legapróbb részletekig ismerte Dávid élete eseményeit, s munkáját páratlan tárgyilagosság jellemzi. „E tekintetben Sámuel könyve az Ószövetség összes prózai könyvei között az első helyen áll.” A könyv megírása során felhasználta a már meglevő írásos feljegyzéseket, az 1Krón 29,29-ben említett prófétai könyveket, valamint az évkönyveket és a különböző listákat. Személye ismeretlen.

A könyv írásbafoglalásának az idejét Dávid uralkodása végére vagy Salamon uralkodása elejére tehetjük.

 

6. A könyv célja, teológiai summája.

Sámuel könyve keletkezése, különösen egy nagyobb történelmi mű összefüggésében, szerves része és megnyilatkozása az izraeli nemzeti öntudat ébredésének. A szétszórt törzsekből egységes állam, a létében is veszélyeztetett népből palesztínai hatalom lett.

A könyv Íróját áthatja az a meggyőződés – és erre akarja olvasóit is eljuttatni –, hogy Jahve, Izrael Istene a történelem Ura, a Mindenség Királya. Ő határozza meg és irányítja az emberek és a népek sorsát. Az egyes eseményeket ok-okozati összefüggésbe állítja, s ezáltal a történetekből történelmet formál.

Isten dicsőségét és páratlan nagyságát emeli ki azáltal, hogy minden eseményt a hit és engedelmesség, a hitetlenség és engedetlenség, s ennek következtében az áldás és az ítélet szoros kapcsolatában lát. Így készteti az embert ragyogó eredmények között is Isten előtti meghódolásra és alázatra, és így mutatja meg a legkétségbeejtőbb mélységekből is kivezető hit és engedelmesség útját.

 

Kérdések: A hit nemzetmegtartó ereje...

 

 


Kedves Bibliakörtársak!

Bibliakörünk ideje az idén sem változik, ezen túl is mindig a hónap 3. péntekjén találkozunk.
Azaz:
SZEPTEMBER: 20
OKTÓBER: 18
NOVEMBER: 15
DECEMBER: 20


Legutóbbi Bibliakörünk anyagát itt olvashatjátok:

BÍRÁK KÖNYVE

 

Bevezetés
 „Bírák könyve”, az ószövetségi szent iratok gyűjteményének szerkesztői ezt a címet adták annak a műnek, amelyik Józsué halálától (Kr.e. 1200) Saul királlyá koronázásáig (Kr.e. 990) mondja el Izrael történetét.

Józsue halálától a királyság beiktatásának időszakáról ez az egyetlen adatforrás. Az elbeszélések alapján fogalmat lehet alkotni a Bírák koráról; képet nyerhetünk egyes törzsek történetéről.  Csoportok történetéről van tehát szó, a közöttük történő közeledésekről vagy ellenségeskedésekről, harcokról, a már megszerzett területek megvédéséről, de mindez töredékes és a kronológiai sorrend figyelmen kívül hagyásával tárul elénk.

 

Azonban több annál, hogy csupán a honfoglalást követő zavaros idők krónikáját lássuk benne, a könyv ismeretlen írója elsősorban teológiai megfontolásokból örökítette meg Izrael történetét ebben a korszakban, így mindabban, amit elmondott, Isten üzenetét tolmácsolta.

 

1. A Bírák könyvének irodalmi felépítése

 

Az író három jól elkülöníthető egységre bontotta a Bírák könyvét.

·         Az első rész a honfoglalás utáni évtizedek nehézségeinek okairól szól (Bír 1,1-2,5).

·         A 2. rész azt mutatja be, hogy Isten hogyan kezelte a felmerült nehézségeket a bírák szolgálatán keresztül (Bír 2,6-16,31).

·         Míg a 3. rész a bírák korának legfőbb gyengeségét – az erős központi kormányzás hiányát – mutatja be (Bír 17,1-21,25).

 

1.1. A könyv a bevezetőben azt szeretné megértetni velünk, hogy a királyság felállítása nem szerepelt Isten eredeti tervében. Ha Izrael hű maradt volna ahhoz a szövetséghez, melyet Isten kötött velük, Ő maga lett volna királyuk, és megóvta volna őket a szomszédos népeknek mind a befolyásától, mind pedig azok esetleges támadásaitól. Sajnos, nem ez történt, alig temették el Józsuét, a nép máris letért a szövetség által meghatározott útról, és ezzel olyan hanyatlás kezdődött életükben, ami a teokrácia bukásához, és a monarchia kialakulásához vezetett.

 

Az író ezt az üzenetet egy olyan irodalmi keretben mondja el, amit „bíró-sémának” nevezünk, és amit a bírákról szóló második része bevezetésében olvashatunk. E szakaszt, mint a könyv kulcsát érdemes közelebbről megismerni, mert fő elemei, mint irodalmi keret szinte minden bíró történetében megjelennek:

„Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteit, amelyeket Izráelért végbevitt. Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, mert a Baálokat tisztelték. Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenek után jártak a környező népek istenei közül, azokat imádták, és így ingerelték az Urat. De amikor elhagyták az Urat, és a Baált meg az Astárótot tisztelték, föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, hogy fosztogassák őket. Odaadta őket a körülöttük levő ellenségnek, úgyhogy nem tudtak többé ellenségeiknek ellenállni. Valahányszor kivonultak, az Úr keze bajt hozott rájuk, ahogyan megmondta az Úr, és ahogyan megesküdött nekik az Úr. Így nagyon szorult helyzetbe jutottak. Akkor bírákat támasztott az Úr, és azok megszabadították őket szorongatóik kezéből. De bíráikra sem hallgattak, ha- nem más istenekkel paráználkodtak, és azokat imádták. Hamar letértek az útról, amelyen őseik jártak, akik hallgattak az Úr parancsolataira. Ők nem így cselekedtek. Mert amikor az Úr bírákat támasztott nekik, maga az Úr volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt. Megkönyörült rajtuk az Úr, amikor panaszkodtak nyomorgatóik és sanyargatóik miatt. De amikor meghalt a bíró, ismét romlottabbak lettek őseiknél, mert más istenek után jártak, azokat tisztelték, és azok előtt borultak le. Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal. Ilyenkor föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyre atyáikat köteleztem, és nem hallgatott szavamra, én sem űzök ki többé senkit előlük a népek közül, amelyeket Józsué itt hagyott, amikor meghalt. Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: Vajon ragaszkodnak-e az Úr útjához, és azon járnak-e, ahogyan ragaszkodtak őseik; vagy pedig nem? Ezért hagyta helyükön az Úr ezeket a népeket, és nem űzte ki őket azonnal, nem adta őket Józsué kezébe” (Bír 2,10-23).

 

A bíró-sémának tehát a következő elemeit figyelhetjük meg:

(1) amikor Izrael fiai békében és biztonságban voltak, megfeledkeztek Istenről és a pogány istenekhez pártoltak.

(2) Ekkor fellángolt ellenük az Úr haragja, és valamelyik idegen nép kezébe adta őket.

(3) Ekkor a nép segítségért kiáltott, Isten pedig szabadítót küldött megmentésükre. Amíg a szabadító élt és bíráskodott, a nép hű maradt Istenhez.

(4) A szabadító halála után azonban ismét elpártoltak az Úrtól, és a folyamat kezdődött elölről.

 

1.2. A bevezető után az egyes bírák történetének elbeszélései következnek (3,7-16,31).

 

1.3. A bírákról szóló elbeszélés végén egyfajta függelék található (17,1-21,25), ami nem illeszthető a bíró-sémába, ezzel szemben egy olyan – többször visszatérő – tétel alátámasztására mond el történeteket, miszerint „abban az időben nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett” (17,6; 18,1; 19,1; 21,25), vagy amit jónak látott.

 

2. A könyv főszereplői


A könyvben – Izrael tizenkét törzsének megfelelően – tizenkét bíráról olvasunk, akiket két csoportra oszthatunk: hatan az úgynevezett „nagy bírák” közösségébe tartoznak. Az ő történetük szinte maradéktalanul megegyezik a fent felvázolt bíró-sémával.

E körbe tartozott Otniél (3,7-11), Ehud (3,12-30), Bárák (4-5), Gedeon (6-8), Jiftach (10,6- 12,7) és Sámson (13-16).

A „kis bírák” arról kapták nevüket, hogy a könyv őket csupán név szerint említi és egy-egy bibliai verset szentel nekik anélkül, hogy rájuk is vonatkoztatná a bíróséma elveit. Úgynevezett „kis bíra” volt Samgar (3,31), Tola és Jair (10,1-5), Ibszán, Elon és Abdon (12,8-15).

 

A „nagy-bírákat” szabadítóknak is nevezhetjük. Karizmatikus törzsi vezetők voltak, akiket esetenként az Úr választott ki és bízott meg az ellenség sanyargatásának elhárítására. Olyan nemzeti hősök, akik az Úr harcait vezetik. A harc idejére összefogták egy-egy törzs – vagy a szomszédos törzsek – erejét, s bizonyos ideig nyugalmat biztosítottak a megszabadított izraelitáknak. Szerepük korlátozott és helyi jellegű volt. Szabadító szerepüktől eltekintve eredetük, személyi jellegzetességeik és tevékenységük körülményei változóak. Ehud, Bárák, Gedeon, Abimelek, Jiftach, majd később Otnielt is ide sorolták, aki nem a bírák, hanem a honfoglalás korának hőse volt.

 

Csak a „kis bírák” nevezhetők szoros értelemben véve „bíráknak”. Ők nem az Úr harcait vezették. Személyükhöz nem fűződnek a külső ellenség ellen folytatott harcok, tevékenységüket – amelyet „bíráskodásnak” nevezünk – békésen gyakorolták és az izraelita benső értékeket irányították. Hatalmuk helyi jellegű volt. Míg a szabadítók alakja hosszabb, népies elbeszélés formájában maradt fenn, addig a bírák e másik típusáról szűkszavú tudósítás ad tájékoztatást. Röviden elmondja eredetüket, családjukat, hogy mennyi ideig bíráskodtak, s végül, hogy hol temették el őket. (Tola; Jair; Ibszán; Elon; Abdon, majd Samgart is ide kapcsolták)

 

A két típus között Jiftach az összekötő kapocs, ő egyszerre „szabadító” és „bíra”. Karizmatikus szabadító, akinek tetteit a többi szabadítóéhoz hasonló elbeszélés örökíti meg, ugyanakkor bíra is, bíráskodása időtartamának és temetése helyének pontos megjelölésével.

 

3. A Bírák könyve és a történelem

 

A Bírák könyvét a királyság korának kezdetén állították össze, még mielőtt (Kr. e. 990) Dávid elfoglalta volna Jeruzsálemet. Ezt maga a könyv azzal támasztja alá, hogy kijelenti: „a jebúzitákat, Jeruzsálem lakosait, nem űzték el Benjámin fiai, ezért laknak a jebúziták Benjámin fiaival együtt Jeruzsálemben még ma is” (Bír 1,21).

Egyes eseményekkel kapcsolatban pedig megjegyzi, hogy „abban az időben nem volt király Izráelben” (Bír 18,1; 19,1; 21,25).

Ez nem jelenti azt, hogy a szerző nem használt korábbi feljegyzéseket, és azt sem, hogy később nem módosították a könyv egyes feljegyzéseit, vagy utalásait. Dán törzséről például azt olvassuk, hogy „Manassé fiának, Gersomnak a fia, Jonatán, meg az ő fiai lettek Dán törzsének a papjai, egészen az ország népének a fogságba viteléig” (Bír 18,30). Egy ilyen mondatot csak az írhatott le, aki már tudott Izrael babiloni fogságáról.

Néhány ilyen elszigetelt kijelentéstől eltekintve azonban bátran kijelenthetjük, hogy a könyv anyagának gerince Dávid uralkodásának kezdeti éveiben már készen volt.

 

Ténylegesen a Bírák könyve semmiféle dátumhoz nem kapcsolódik, csupán az egyes bírák működésének időtartama van feltüntetve. A Bírák könyve elmondja, hogy egy-egy bíró mennyi ideig uralkodott. Ha ezeket az évszámokat összeadjuk, 410 évet kapunk. A Királyok könyve szerint 480 év telt el az egyiptomi kivonulás és Salamon negyedik éve, azaz a templomépítés megkezdése előtt (1Kir 6,1). E 480 évből a bírák korára csupán 292 év esik. Hogyan tudjuk beilleszteni a bírák 410 évet kitevő szolgálatát a rendelkezésünkre álló 292 évbe? Kézenfekvőnek tűnik az a válasz, hogy a bírák különböző törzsekből származtak, és az ország különböző területei felett uralkodtak. Így egy időben több bíra is  tevékenykedhetett az országban. Kitűnő példa erre Jiftach és Sámson esete. A könyv kijelenti, hogy az Úr „a filiszteusoknak meg az ammóniaknak a hatalmába adta” (10,7) Izrael fiait. Jiftach az ammóniaiak, míg Sámson a filiszteusok ellen harcolt. Mivel a két elnyomás egy időben történt, a két bíra tevékenysége is azonos időszakot ölel fel.

 

4. A függelék kérdése és a két elbeszélés

 

A függelék a Bírák könyvének viszonylag önálló egysége. A benne elbeszélt két epizód – Dán törzsének vándorlása és Dán szentélyének alapítása; a Gibeában elkövetett bűntett – ugyanis nem egy-egy bíra történetét tartalmazza, hanem bepillantást enged a királyság előtti kor zűrzavaros viszonyaiba.

A kutatók többsége a függeléket nem tekinti a Bírák könyve eredeti részének, hanem kiegészítésnek. A Bírák könyvében királyellenes törekvés érvényesül a karizmatikus vezetők szerepének hangsúlyozásával, amíg a függelék a kor botrányos helyzetének bemutatásával a királyság intézményének pozitív, rendteremtő hatalmát támogatja.  

 

5. Teológiai mondanivalója  

 

Érdekes és nehéz dokumentum a történészek számára ez a könyv. A legrégebbi szövegekből, amik alkotják, így Debora énekéből (Bír 5) az a meggyőződés nyilvánul meg, hogy Izrael Istene az, aki népét fenntartja a nehéz órákban. Ez a teológiai tapasztalás egész Izraelre kiterjedt és a könyv teológiai kerete megerősítette az eredeti felfogást, tovább hangsúlyozva Izrael gyöngeségét és Isten türelmét, aki fáradhatatlanul küld férfiakat, hogy Izraelt megszabadítsák az elnyomástól. A könyv hősei olyan időszakban működtek, amikor az erkölcsi felfogás laza volt és a morális gondolkodás nem felelt meg a miénknek. Ehud csele,  Sisera megölése, Jiftach lányának feláldozása, Sámson szerelmei megbotránkoztathatnak minket, de ezeken az elbeszéléseken keresztül, amik nem igyekeznek a valóságot szépíteni, észre kell tudni venni Isten  tevékenységét, aki vezeti népét azáltal hogy a Lélek által felbuzdított vezéreket küld nekik (3,10; 6,34; 11,29; 13,25; 14,6.19; 15,14).

A Bírák könyve a szövetség keretei között nyer értelmet: a nép sorozatosan megtörte Istennel kötött szövetségét, az Úr kegyelme azonban ennek ellenére kifogyhatatlan volt. Ha a nép megbánta bűneit, és megtért, Isten újra és újra megbocsátott nekik. Minden nemzedék kapott szabadítót, aki megtörte az ellenség hatalmát, és visszaadta a nép szabadságát.

Ezzel a bíró-séma, a könyv legfőbb irodalmi sajátossága Isten kegyelmének, és a Megváltó eljövetelének előhírnökévé teszi ezt a könyvet. Nem a bírákat, nem is a bukdácsoló népet, hanem a kegyelmes Istent kell a Bírák  könyvének központjába helyeznünk ahhoz, hogy helyesen értelmezhessük a könyvben foglalt üzenetet. 

 

Magyar Kurir Uj Katolikusok DRS.de Vatikani Radio