Látogatók száma: 0354339
» Gyermekmise » Bibliakör » Magyar Iskola » Imakör » Erasmus Kör
» Barátságklub » Cserkészek » Kórus » Sportklub » Receptbazár



Kedves Tagok!

Szeretettel hívunk Benneteket a december 13.-i Évi Nagygyűlésünkre, amely de. 10.00 órakor kezdődik a Közösségi Ház nagytermében!
Szeretettel
Imre atya






Együttműködési megállapodás a nemzeti egység megvalósulásáért

 

Együttműködési megállapodást kötött négy, a kereszténység és a magyarság értékeit ápoló civil szervezet a nemzeti egység elősegítéséért Stuttgartban, a baden-württembergi magyarság székhelyén. Az egyezség aláírói voltak a Stuttgartban működő Erasmus-Akadémia, a Kassai Szent Gellért Pasztorációs Oktató Központ, a délvidéki Keresztény Értelmiségi Kör és az anyaországi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége.

 

A Kárpát-medence és Európa különböző pontjain élő és tevékenykedő keresztény és magyar értékeket képviselő civil szervezetek kötöttek megállapodást 2014. szeptember 6-án Stuttgartban, a baden-württembergi magyarság székhelyén a nemzeti egység elősegítéséért. A szórványban élő magyarság részéről az Erasmus-Akadémia (ERAK), az elszakított országrészekből a Kassai Szent Gellért Pasztorációs Oktató Központ és a délvidéki Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK), valamint az anyaország képviseletében a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ). A szerződés aláírói egyetértettek abban, hogy a megállapodás nemcsak szimbolikus értékű gesztus, hanem történelmi lépés is, amely a nemzet összetartozását erősíti.

 

Dr. Trencséni János, az ERAK elnöke és az esemény házigazdája köszöntötte a Kárpát-medencéből Németországba látogató magyar közösségek képviselőit. Örömét fejezte ki, hogy a szervezetek közös céljai testet öltöttek az együttműködési szerződésben, amely a szórványban élő magyarság számára különös jelentőséggel bír. Pásztor Zoltán kassai püspöki helynök hitet tett amellett, hogy a megállapodás jel lesz a kisebbségben élő és az anyaországi magyarság számára egyaránt. Szabó Károly, a KÉK elnöke a kapcsolatok kiépítését és erősítését nevezte az egyezség legfőbb céljának. Dr. Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke pedig elmondta, hogy a megállapodás létrejötte egy folyamat eredménye, amely a KÉSZ és a KÉK partnerségével vette kezdetét, és reményét fejezte ki, hogy további területek képviselői is társulnak majd a megállapodáshoz.

 

Az együttműködési szerződésben a civil szervezetek kiálltak a kereszténység és a magyarság értékei mellett, és több konkrét pontban megadták az együttműködés kereteit. Többek között vállalták, hogy közös állásfoglalásokat tesznek az egész nemzetet érintő kérdésekben, összehangolt munkával közös projekteket valósítanak meg a magyar nyelvű oktatás és a lelki élet támogatása érdekében szerte Európában, valamint közös zarándokutakat és konferenciákat is szerveznek. Ez utóbbihoz kötődve két konkrét terv is megfogalmazódott az együttlét során, miszerint jövő tavasszal közösen zarándokolnak majd el a magyarság régi és patinás kegyhelyére, Mariazellbe. Pásztor Zoltán püspöki helynök úr meghívására pedig Kassán tartanak majd közös konferenciát 2015 októberében.

 

A Kárpát-medencei keresztény civil szervezetek németországi látogatásának egyik főszervezője, a baden-württembergi szórvány magyarság lelkipásztora, Dr. Tempfli Imre atya volt, aki a szervezeteknek bemutatta a tartományi egyházi közösségeket. A négynapos ott tartózkodás alatt a felvidéki, délvidéki és anyaországi vendégek megismerkedhettek a stuttgarti egyházközség képviselő-testületével és legátusaival, a stuttgarti Szent Erzsébet Barátság Klubbal, valamint a balingeni magyar egyházközséggel is. A visszautazás reggelén szentmisében adtak hálát a találkozások kegyelmeiért és az együttműködés létrejöttéért.

 

 

Kedves Olvasó! Alább az iszlamisták által kivégzett katolikus újságíró, James Foley utolsó levelét olvashatod. Egyrészt segít Neked abban, hogy hitedhez úgy ragaszkodj, mint ő. Másrészt betekintést enged az utóbbi idők szörnyűséges eseményei mögé...

Stuttgart, 2014. augusztus 30.

Imre atya


Előadások:

JANUÁR -

FEBRUÁR 26

MÁRCIUS -

ÁPRILIS 30

MÁJUS -

JÚNIUS 25

 

Kirándultunk

 

 

 

Egy város, amely a történelem színpadán lépked, amely ma is a legendák és a régmúlt vonzásában él, megrázza poros históriáskönyve fedelét és mesére éled....

Egy város, amelyet nem feltétlenül csábít a jelen, amely még a múlt dicsfényének szegletköveiből építkezik....
Egy város amely irodalmat, négysoros, páros rímet hagyott örökül az utókornak... egy város, amely mindig a megújulni kívánó hit védelmére kelt...
Egy város, amely készen állott más vallásúak befogadására...... és azok megsemmisítése.....egy város, amely rég beismerte saját gyengeségét....

 

Egy város, amelynek fontos a "Németország legrégebbi urbánus települése" cím....

Egy város.....hol is járunk pontosan? 
A Rajna nyugati partján, Rajnavidéken, Pfalzban, vagy ahogyan korábban nevezték a Hesseni-nagyhercegségben, amint azt az emberek kénye-kedve, hovatartozási szándéka diktálta. De fontos ez valójában?  Ma már talán kevésbé. Korábban igen. Korábban a franciák napkirálya örökösödési trófeaként magának akarta az egész térséget. Úgy vélte, ha nem lehet az övé, jusson inkább ebek harmincadjára. Korábban, nem is olyan régen, pontosabban a huszadik század világégető kálváriája folytán, az ember örökös pusztítókedve elvette tőle a maradékot is.

Mégis, amit sikerült megmenteni önmagáért és a városért beszél....


Egy város, amelyet saját szorgalma és szerencséje csodálatos szakrális építményekkel ajándékozott meg, amelyet burgundiai, lombardiai, és rajnai iskolák, a késő románkor és a kora gótika formált mívesre. Egy város, amely Miasszonyunk, Péter, Pál, András apostolok, és Szent Márton védő oltalmába ajánlotta magát...

Egy város, amelyet már messziről ural az egyik legfiligránabb, legstílusosabb románkori gyöngyszem látványa, amelynek csodája ma is elő valóság. Amelynek vonzereje nem csak monumentalitásában rejlik. Ez az a hely, ahol Istent közel tudva, minden misztikum és titok előtt elnémulva elérkezik a betérő a mennyei Jeruzsálem kapujába....

Egy város, amelyet császárok, Merovingok, Karolingok, Száli- és Stauf-házból valók, pápák, püspökök - a mai napig nagy tiszteletnek örvendő Burchard -, birodalmiak, klerikusok és a reformátor fontos események színhelyéül választottak....

Egy város és annak küzdő szellemű polgárai egy varázslatos tájon, a Nibelung-ének otthonában, ahol mesére ihletődött egy ismeretlen dalnok, hogy elmondja  Burgundia, a keleti gót és a hun mondakör hőseinek egymásba fonódó történetét, csodás dolgokat Siegfriedről, és Kriemhildéről, vágyról, szerelemről, kincsről, kapzsiságról, hiúságról, és bosszúról....

 

Egy város, amely régi temetők árnyán őrzi lakóinak örök álmát és titkait....


Egy város, amely érkeztünkkor napsütéssel fogadott, hogy bearanyozza délelőtti sétánkat, az óváros utcáit, a folyóparti sétányt, és az utazókedvet...
Egy város, amely kedvünkért időóráját egyelten pillanatra megállította.....

Egy város, amely belopta magát a szívünkbe és visszavár.....




Köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra ezt a szép napot Wormsban.


Schultheis Éva

... hazáig lehetett ellátni...

 

Ludwigsburgi tartózkodásom egyik fénypontja a stuttgarti katolikus közösséggel való megismerkedés volt. Nem kis időbe telt, míg rájuk találtam, mivel vasárnaponként lekéstem néhány villamost, ültem fel rossz buszra, navigáltak téves irányba. Rögtön szeretettel fogadtak (be), feltöltött, hogy a kultúrák hálójában megtaláltam azt, ahová tartozom. Időm függvényében igyekeztem részt venni a programokon, melyek mindig megadták az energialöketet a nehezebb napokra.

Ottlétem ideje alatt a legutolsó esemény az Erasmus-Akadémia által szervezett würzburgi kirándulás volt, amelyen dr. Trencséni János elnök jóvoltából díjmentesen vehettünk részt (pesti csoporttársammal, Kovács Enikővel). Azóta túl vagyok néhány vizsgaidőszakon, és már Kolozsvárról emlékezek, pár hónap távlatából, a würzburgi kirándulásunkra. Ha a látnivalók nem is, de az élmények ugyanolyan élénken élnek bennem, és újranézegetve a képeket, minden főbb mozzanat feleleveníthető. Noha elhalványodtak a Residenz-kastély freskói, az idegenvezető lány lelkesedése megmaradt és azóta is mércéül szolgál mindahhoz, amihez hozzákezdek. És azóta sem gondolom másként azt, hogy mindenki a jobbik részének egy töredékét kellene a munkájába beleadja, azt az emberi minimumot, mely a mai világunkban ritka, épp ezért feltűnő és értékelendő. Ezek a minimumok az elmúlt fél évben nagyban hozzájárultak a jókedvemhez, a honvágy is elviselhetőbbé vált, ha kedvesen és érthetően hangzott el a „Bitte zurückbleiben!”, vagy ha megköszönte a buszsofőr, mikor felmutattam a bérletem. Úgy gondolom, fontos megtalálnunk a saját tevékenységeinkben azt a részt, amellyel hozzájárulhatunk embertársaink boldogításához. Eszerint próbáltam azon a bizonyos napon zászlóvivő szerepem is betölteni, kisebb-nagyobb sikerrel.

A másik dolog, amely olvasmány-, és németországi tapasztalataim alapján megragadta a figyelmem, hogy a „ma embere” arra van bekódolva, hogy minél rövidebb idő alatt minél több látványt befogadjon, évszázadok örömeit néhány percbe zsúfolja. Látszólagos és felületes megtekintésekre fekteti modern világunk a hangsúlyt, lehessen kipipálni, hogy ezt is láttuk, bejelölni a facebookon, hogy ott is voltunk, de belemélyedésre nincs se időnk, se türelmünk. Az egynapos kirándulások is ennek az analógiájára szerveződnek: minél többet látni, de idő szűkében minél gyorsabb tempóban. A mi programunk is kénytelen volt részben ehhez alkalmazkodni, merőben mégis eltért ettől. Csoportvezetőink hagytak időt belefeledkezni a látványba, sőt arra biztattak, hogy mindig használjuk ki a visszafelé vezető utat, bárhová térünk is be. A látványhoz méltón, hosszú percekig meséltek minden szoborcsoportról, épületről, utcáról. Magatartásukkal, tudásukkal azt sugallták, hogy ha nyitott szemmel, szívvel és füllel járunk, nem csak a csoportunkon kívül eső, és oda beszivárgó magyar szavakat halljuk meg, hanem a belső hangokat is. Így a piactéren, a történelem különböző korszakainak kereszttüzében állva (mint pl. a gótikus Marienkapelle, mellette a Falkenhaus rokokó homlokzatával, a tanácsháza, mely számos korszak épületeinek együttes csoportját képezi) csodálván az időtálló remekműveket, akaratlanul is megérintett a mulandóság lehelete. Az ember szinte alárendelődik alkotásainak, azzal, hogy túlélik őt és mégis ez a cél – gondoltam, de biztosan már sokan mások is. Nem győztem betelni a látványokkal, a várból való kilátás lenyűgöző volt, enyhe túlzással hazáig lehetett ellátni. De az elhangzottak még mélyebben érintettek, mindig lenyűgöz az efféle aprólékos háttértudás, mikor az utolsó kődarabról is van mit mondani. A City Train-nel való Rundfahrt alatt lehetőségünk nyílt még egy-egy utolsó pillantást vetni a város nevezetességeire, majd végezetül egy utolsó képet készíteni a Hofgarten gyönyörű virágaival.

A hazautazás alatt kerekedett ki igazán kirándulásunk, a vélemény-nyilvánítások és a közös éneklés során, mely mélyítette az összhatást és egyben a közösség szálait is erősítette. Köszönöm, hogy én is részese lehettem, ha csak rövid időre is, ezeknek a baráti együttléteknek.

Szeretettel, Dobos Marika.

2013-10-21.

Busz-kirándulás Würzburgba, szombaton 2013. július 13.-án.

Az Erasmus-Akadémia és a Szent Gellért Egyházközség közös rendezvénye

Tisztelt tagok, támogatók és barátaink, szeretettel meghívunk benneteket fenti rendezvényünkra.

Adatok  (szükség esetére Trencséni J.  mobilszáma csak Würzburgra: 0170-7521508, és  Imre atya mobilszáma: 0176-675 655 79)

 Indulás : reggel 7.00 –kor, Stuttgart, Albert Schäffle Str 30, a templom elől

Utiköltség: 40 €,  incl. vezetők, de ebéd és a sofőri borravaló nélkül. Az ár függ természetesen a részvevők számától. Az itt megadott árat 35 személyre kalkuláltuk.

A fizetés módja : A buszban, készpénzben.

Jelentkezés: Az egyházközségnél, e-mail, fax vagy szükség esetén levél/lap, kivételes esetben telefonon, de minél előbb, hogy időben tudjunk megfelelő vezetőket, vendéglői helyeket rendelni, illetve lekötni, de legkésőbb június 15.

 Fontos: Kérjük, hogy a jelentkezésnél feltétlen közöljétek velünk, résztvesztek-e  a közös ebéden  Bürgerspitalban, vagy nem, a helyrendelés végett!

Fax:   0711-2367393 , e-mail:  mission@stuttgarti-katolikusok.de ,

levél : Ungarische Katholische Gemeinde  „ Szent Gellért“

            Albert Schäffle Str 30

            70186 Stuttgart

Segédanyagok (ingyen): két személyre egy „Stadtplan für Gäste” és négy személyre egy

Toilettenplan és fejenként egy Speisekarte a Bürgerspitalra, melyeket a buszban szétosztunk.

Mi vár ránk?

Würzburg az egyik legrégibb német város , mely már 741-ben püspöki székhely lett, a később szentté avatott Burkardus alatt. A XI. zázadban Würzburgnak alig 4000 lakosa de 30 temploma volt, több mint Rómának. Önállóságukat 1168-ban a német-római császár  I. Frigyes Barbarossa elismerte. A városnak ma közel 140000 lakosa van, melyből 30000 diák.

Egyetemét 1402-ben alapították , mely 1582 óta folyamatosan működik, ahol 14 nobel-díjas tanított, vagy dolgozott, köztük talán a leghiresebb Wilhelm Conrad Röntgen, aki itt fedezte fel a róla elnevezett sugarakat.

Würzburgot 1945 március 16.-án bombatámadás érte, a belváros 90%-a megsemmisült, legalább 5000 ember elpusztult. Több mint 20 évet vett igénybe a város újjáépítése, mely igen sikeresnek mondható.

Célunk a legfontosabb látnivalók megtekintése, részben vezetővel, részben anélkül, a lehető legkényelmessebb módon. Nem árt, ha a Wikipedia segítségével is informálódtok, de a buszban is lesz egy rövid - 20 perces - bevezető.

A városvezetést, közösen Imre atya és Trencséni János végzik. A Residenzre speciálvezetőre van  szükségünk. Tehát összefoglalva: Residenz-Kastély, Hofkirche, Hofgarten, Dom, az 1343-ban alapított Bürgerspital (ebéddel, aki kéri), piactér a Falkenhaus-sal, a vár (Festung Marienberg) megtekintése,  majd végül egy 40 perces  „Rundfahrt” a city train-nel  belváros körül, hogy még egy pillantást vethessünk azokra a kincsekre, amire nem tellett időnkből.

 

 

 

Program-javaslat

Nr.

Időpont

Mi, hol

Térkép-szám

1

7.00

Indulás Stuttgartból

 

2

9 -9.30

Érkezés Würzburgba , Residenzplatz

16

3

9.30-10.30

Residenz-látogatás, vezetett

13.5.13 (Ung. Kath. Mission Sttgrt)

16

4

10.30-10.45

Hofkirche-látogatás

16

5

10.45-11.00

Hofgarten-séta

16

6

11.00-11.10

Séta a Dom-hoz

16

7

11.10-11.30

Domlátogatás, Imre atya vezetésével

9

8

11.40-

12.50

Piactér: Falkenhaus, Marienkapelle, Rathaus csak  kívülröl, vezetés nélkül, de ha szükséges: Imre atya

2,3,7

9

13.00-13.50

Rövid séta a Bürgerspital-hoz és ebédszünet  (kb. 10-15€, itallal)

18

10

14.00

 Busszal fel a várba, a Residenz-platzról

16

11

14.15-15.20

A várból gyönyörű rálátás a városra

30

12

15.45!!-16.45

 „Rundfahrt“ a belvárosban   a   “City Train”-nel. Start Residenzplatz 16.00, jegyvásárlás legkésöbb 15.45

Szagatott vonal

17.00 

Indulás haza a Rezidenzplatzról

 

!!A megrendelés a Rundfahrt-hoz csak akkor marad érvényben, ha legkésőbb  15.45 kor az indulóponton (Residenzplatz) leszünk, különben másnak adják a jegyeinket, melyeket nem lehetett  előre megvenni.

 

 

 

 

Kedves  Erasmus-tagok, barátaink és támogatóink,  meghívunk  benneteket a következő nyilvános rendezvényünkre:

1. Szerdán 2013. Május 15.-én, 19-órakor  a Bruder Klaus Kirche nagytermében,   Stuttgart,  Albert-Schäffle-Str. 30.

 

Előadó : Dr. Szathmáry Csaba, Köln

Előadás  címe:  "Evolúció vagy intelligens tervezés?"

 

Dr. Szathmáry, 1940-ben született, a 70-es években a Budapesti Semmelweiss Egyetemen doktorált a gyógyszerek szervezetbeni  felszívódásáról. Témájához   – tehát a gyógyszer-  és anyagcsere-analitika módszerei  fejlesztése és alkalmazása-  egy életen át hű maradt és 1975-ben az USA-ban, majd 1980-tól a düsseldorfi Egyetemen és ipari kutató intézetekben is tudta ezen tapasztalait gyümölcsöztetni.

Előadónk különösen érdekelt  természettudományok és a hit összefüggéseiben mint pl. ma esti témánk, az evolució és a teremtés problematikája, melyről a Jel című folyóiratban is publikált.

A  mai este a második fellépése körünkben: Emlékezetes marad a 2010. januári 27.-i előadása nálunk,  „Velem beszélsz vagy az agyammal ?” cimmel, mely a 2010-es Évkönyvünkben megtalálható.

 

 

Következö rendezvényünk:  Erasmus-Kirándulás Würzburgba, szombaton, 2013. júl. 6.-án vagy júl. 13.-án (a végleges dátumot még tisztáznunk kell!)

A kirándulás „hivatalos” meghirdetése – tehát program, utiterv, jelentkezés mikéntje  a költségek adataival és a helyes dátummal -   a következő napokban történik.




Kedves  Erasmus-tagok, barátaink és támogatóink,  meghívunk  benneteket a következő nyilvános rendezvényünkre:

Szerdán , 2013. február 20-án, 19-órakor  a Bruder Klaus Kirche nagytermében,  Stuttgart,  Albert-Schäffle-Str. 30.

Az előadás  címe: Hamvas Béla és a hagyomány. Ami fent, az lent. Minden Egy.
Előadó
:  Dipl. Math. Halmosi Sándor, mathematikus,  költő és műfordító, Budapest

 

Fontos megjegyzés: A szocialista kulturpolitika messszemenöen kitörölte Hamvas Bélát is a magyar szellemi életböl. 1945-töl a 60-as évekig segédmunkásként dolgozhatott, állandóan írt, de alig publi-kálhatott. Még a „rendszerváltás“ után  – ami a kulturális életben sem következett be teljessen,  és a mai napig is mindent elkövetnek a mult örökösei, hogy feledésbe merüljön. De utódainak, lelkes kiadóknak és fiatal irodalmároknak – mint pl. Halmosi Sándornak is –   köszönhetöen, ez egyre kevésbbé jár sikerrel.  Miután Halmosi barátunk inkább Hamvas életmüve megismertetésére és kevésbbé életrajzi adatokra szeretné használni  esténket, melegen ajánlom  a wikipediaban található kitünö átekintést Hamvasról elolvasni. (http://de.wikipedia.org/wiki/Bela_Hamvas ) De az is elég, ha a Google-ba egyszerüen beadjátok : Hamvas Bela, vagy akár Bela Hamvas.

Miután tehát a legtöbbünk számára egy aránylag ismeretlen szellemi óriásról lesz szó, megérné , ha esténket propagálnátok köreitekben.

 

Rövid  életrajz és  háttér:  

Halmosi Sándor költő, műfordító, matematikus 1971-ben született Szatmárnémetiben, ott is érett-ségizett. 1989 és 2006 között Németországban élt, azóta Budapesten lakik. Matematikát a Stuttgarti Egyetemen tanult, de hallgatója volt a kolozsvári (Babes-Bolyai), budapesti (ELTE) és a Karlsruhei Egyetemnek is. Stuttgartban 2001-2005 között magyar nyelvű Vitakört szervezett, 2004-ben pedig egy német-magyar Irodalmi és Művészeti Társaságot alapított, ECHIvOX néven, melynek ma a tisz-teletbeli elnöke. 2001-es debütálása óta nyolc verses kötete jelent meg, köztük egy műfordításkötet (válogatás Franz Hodjak kortárs német költő lírai életművéből). Rendszeresen publikál irodalmi lapok-ban, rendhagyó irodalomórákat és író-olvasó találkozókat tart a magyar nyelvterület különböző pont-jain, otthonában műhely jellegű szalonokat szervez.

Többnyire németből fordít, de románból és nyersfordítás alapján más nyelvekből is.

Tagja többek között a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Pen Clubnak és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, 2003-ban Prima verba-díjjal tüntették ki.

Hagyományszemléletére a beszéd folytonossága jellemző, a mindig megújuló olvasatokra épülő eleven kánon. A költők nem kölcsönadják, de adják szavaikat, hogy életünk, beszédünk része legyen, hogy a mindig elmúlóba is folytonosságot lopjunk, megállapodást, fenntarthatóságot. Komolyan kellene venni a dekonstrukcióból a konstrukciót, a szétesett, szétszedett világot egybe kell, egybe lehet mondani, cselekedni, gondolni nap mint nap – vallja.

A líra eredendően beszéd- és zsoltárköltészet, lamentálás, bájolás, a nevek kikérése az iteráció külön-böző alakzataiban. Nem allűrökre van szükségünk, de valós kapaszkodókra, méltóságra, érdemi mun-kára, jelenlétre. Mindig választhatunk: vagy lehúzzuk az eget a sárba, vagy felemeljük az életet a cso-dába. A költészet nem vers, hanem életmód, annyi vers van, ahány olvasat. Ami megszólít, aki meg-szólítható. Kevés pátosz, sok irónia, de nem a tagadás, a szétírás, a polémia. Ma már nem elég meg-írni a verset, megfesteni a képet, megkomponálni a zenét – és füstös (vagy ma már füstmentes) kávéházakban elcseverészni róluk. „Menni kéne, házról házra járni, lélektől lélekig, mint a középkori prédikátorok. Mint a falusi tanítók, és nagyapáink, a mezőről hazafelé. Dolgozni kell, szeretni kell. Oda jutunk úgyis, a fény alá, arra a széles mezőre mind.

Derű, szigorú cezúrák. A szerző öröme az olvasóé. A szövegé.

 

KÖTETEI:

1.       A démonokkal flancoló (versek, Littera Nova, Bp., 2001)

2.       Napleány voltál (versek, Littera Nova, Bp., 2002)

3.       Babérliget  (versek, Littera Nova, Bp., 2003) http://mek.oszk.hu/08000/08063/

4.       Mely a salamoné (versek, Littera Nova, Bp., 2004-2005) http://mek.oszk.hu/08000/08064/

5.       Annapurna déli lejtőin - szeretők könyve (versek, Littera Nova-Fisz-Polis, Bp.-Kolozsvár, 2006) http://mek.oszk.hu/08000/08065/

6.       Gileád - a fenntartható csodákról (versek, noran2004 Kiadó, Bp., 2009) http://mek.oszk.hu/08000/08066/

7.       Kékhagyó kedd - válogatott műfordítások Franz Hodjak lírai életművéből, noran2004 Kiadó, Bp., 2009)

8.       Ibrahim - a menta ízei (válogatott versek, Noran Könyvesház, Bp. 2011)

Előrejelzés  : Dr. Szatmáry Csaba, Köln:  "Evolúció vagy intelligens tervezés?"

2013. május 15.-én, 19.00-órakor  szerdán , a Bruder Klaus Kirche nagytermében,   Stuttgart,  Albert-Schäffle-Str. 30.  

 

Isten elsődleges ajándéka         

(Erasmus-Akadémia, 25.9.13)

 

            Előadást kértek tőlem egy konferenciára, amelyet a Németországban dolgozó, 18 országból verbuválódott 40 protestáns lelkész továbbképzésére rendeztek. Főtémája a konferenciának a nyelv kérdése és az ezzel kapcsolatos nehézségek ügye volt. Mivel magam is külföldinek számítottam, a felkérés lehetőséget adott arra, hogy különösen is elgondolkozzam ezeken a kérdéseken. Hosszú pályafutásom során szinte állandóan nyelvi határokon mozogtam. Magyarországi szolgálatomban a magyar és szlovák nyelvben voltam otthonos. Külföldre kerülve, szinte filmszerű sebességgel kellett helyet találnom a dán, később a spanyol-portugál, majd a német nyelvi közegben. Különben is izgattak mindig a nyelvek, s ezért voltam – már teológiai tanulmányaim előtt – magyar-francia-oroszszakos bölcsészhallgatója az akkori budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemnek. Mindig is rácsodálkoztam minden újabb nyelvi kisérletezésem nyelvére. S azt Isten rendkívüli ajándékának tekintettem. És semmi sem tudott olyan szomorúsággal eltölteni, mint amikor a nyelv lekicsinylésévél, komolytalanul vételével vagy éppen lelketlen kínzásával találkoztam. Főleg, ha ez szószéken vagy tanári katedrán történt. Nem is válaszolhattam mással a felkérésre, mint előadással, amelynek ezt a címet adtam: A nyelv – Isten ajándéka.

            A következő gondolatok Istennek erről az elsődleges ajándékáról szólnak.

 

1.

 

            Szinte áttekinthetetlenül sokoldalú jelenség az emberi nyelv. Hangokból, majd szavakból, később betükbe és mondatokba rögzíthető, illetve azok váltakozó felhasználásából létrejövő kommunikációs rendszer az. Az adott helyzettől függően, amelyből ered vagy amilyen összefüggésben él vele, az embernek mindenképpen szinte korlátlan lehetőségeket kínál e rendszer alkalmazására.

            A legelemibb felhasználási mód a gondolatok és álmok testbe rögzítése. Ennek a műveletnek elő- és utóélete is van. A „testbeöltöztetést“ lelki-szellemi folymatok előzik meg, amelyeknek lehetnek biológia-kémiai, személyi vagy tárgyi összetevői. Ezeknek megfelelően pl. nem minden gondolatot tudunk, merünk, akarunk szavakba is foglalni. S nem akárkinek vagyunk hajlandók azokról számot is adni. Előállhatnak helyzetek, amelyek lebénítják, megakadályozzák vagy éppen meghiúsítják a gondolatok nyelvbe-rögzítését.  – Álmainkkal sincs ez másként. Nem csak a felébredt tudat olthatja ki őket még szavakba formálásuk előtt, hanem sokszor hiányoznak is a megfelelő szavak, kifejezések a különböző álomtípusok és álom-tartalmak hű átültetéséhez.

            Ugyanígy van e nyelvi müveleteknek utótörténete is. Logikánk, de az érzelmeink is igényelhetik, sőt kérdésessé tehetik és meg is tagadhatják a szavakba öntést. Tiltakozhatnak annak alaki, tartalmi, sőt szociális megtörténte, ill. alkalmazása ellen. A nyelvet ilyenkor  kritikai vizsgálatnak kell alávetnünk, s ugyanakkor maga is a kritika eszközévé válik.

            Másik felhasználási területe e jelrendszernek a megszerzett tudás, ismeret rendszerezése, csoportosítása, majd rögzítése. A rögzítés lehet elvont, s akkor a nyelvet egy bizonyos fejlődési, vagy összpontosítási tevékenységre késztetjük. Lehet tárgyi is, s akkor a megfigyelt jelenségek leírására és érthetővé tételére használjuk fel. Fontos utalnunk arra a változatosságra is, amely a nyelvnek sajátja. Nemcsak a kifejezésformák mérhetetlenül sok változatát ismeri, hanem azok kombinálásának, variálásának, logikai folyamatok nyomonkisérésének a lehetőségét is. – A nyelv kialakítja a maga nyelvtani vagy kódrendszerét és mint ilyen, a kommunikáció nagyon fontos, sokszor egyetlen eszközévé válik. Mint társadalmi tényező ilyen módon igen fontos szerepet játszik.

            A nyelvnek meg kell tartania rugalmasságát. Ugyanúgy nem „állhat“ meg és nem statikus, ahogy az egyén vagy a társadalom, nép vagy nemzet sem az. Ez magában foglalja azt is, hogy a nyelv kész kell legyen olyan jelek kidolgozására és használatára is, amelyek esetleg a jelenben adottnak vett valóságot nem egészen fedik. Itt komolyan éppen a vallásos nyelvre kell gondolnunk, annak megannyi közös megegyezésen vagy éppen időtlen hagyományon alapuló jelére, szavára, sajátos logikai rendszerére, elvont fogalmaira, amelyeket időről-időre megpróbálunk „demitologizálni“, – ez azonban végő soron nem tudja a vallásos embereknél elszenvedett értelem-  és tartalomveszteséget érdemlegesen pótolni vagy ellensúlyozni.

 

2.

 

            Kettős irányban van egyedülálló szerepe a nyelvnek a vallási kommunikációban.

 

2.1.

            A Szentírás szerint az első jelzés Istentől ered. Már az őskáosszal jelzett nem-létezés fölött megszólalt az Isten: legyen világosság! A tohuvábohura ez a szó, ige tett először figyelmessé, tudatosította a létezését. Mert az ebbe az amorf-létezésbe bekiáltott szó fényt hozott. A fény – szemben a káosszal – az élet, tehát a folyamatok rendezett és rendbetett valóságát hozta létre. Ezt látta meg a jánosi prológus: őbenne volt az élet és az élet volt az emberek világossága (Jn 1,4). Az ige tehát életteremtő és hordozó jelentőségű már a valóság kezdetén. Pontosan ebben az összefüggésben érdekes a korai érvelés a „bálványok“ ellen: „Szájuk van, mégsem tudnak megszólalni“ (Zsolt 115,5; Jer 10,1-5). Nincs igéjük, nincs szavuk.

 

2.2.

            Isten azonban megszólalásával nem valami pusztába kiáltott szót bocsát ki, amely a tohuvábohu labirintusaiban nyomtalanul elveszne. Már régi kozmogóniák tudtak arról, hogy a szívből jön minden megismerés, s a nyelv csak azt ismétli, amit elgondolt a szív. „A szív teljességéből szól a száj“. Ez a szív partnert keres magának, miután a szó világot teremtő hatalomnak bizonyult. A próféták gyakran átélik ezt: Isten nem szól hozzájuk, hanem az isteni szó „történik rajtuk“, „das Wort ergeht“ (Luther), mert cselekedetté, eseménnyé, teremtéssé lesz. Ezt mind a héber dábar, mind a görög legein igéről el lehet mondani. Az Úr szava olyan eseményteremtő folyamatot elindító erő, ahogy azt a legein jelenti: a kimondott ige „fekszik“, magyar nyelvünknek megfelelőbben: „ül“, helyén van, alkot, dolgozik, teremt. „És az Úr szava történt a prófétákhoz...“ – Károli megmutatta, hogy mélyebben ragadta meg a szó értelmét, mint a modern fordítások: „...így szólt  hozzám az Úr“ sápadt formalitása.

 

2.3.

            Ezt a gondolatot  szövi tovább a prológus, amikor ennek a szónak az emberek közti „sátorozásáról“ szól (Jn 1,14). Isten szava történéssé, üdvtörténeti ténnyé lett a Názáreti Jézusban. Ignáciusz szép fogalmazásában: „Isten ...kinyilatkoztatta magát fia, Jézus Krisztus által, aki az (Isten) hallgatásából előjött Ige“ (IMg 8,2). Benne nyerjük el a végső bizonyosságot a szó, a nyelv eredetéről: az az Isten szívéből támadt. Nagyobbat, mélyebbet nem lehet mondani a nyelvről! Itt érthető a bibliai emberek félelme a néma Istentől. Hiszen Isten „szótlansága“ kapcsolatmegszakítással jár, ami azt jelenti, hogy az élet szűnik meg világosság híján és a tohuvábohu állapota tér vissza.

 

 

 

2.4.

            A másik kommunikációs irány sokkal összetettebb. Isten nem csak embereken engedi „megtörténni“, alkotó teremtéssé tenni a nyelvet, hanem a nyelv hordozóivá is teszi őket. Az ember „nyelvtudása“ származtatott valóság tehát. Ezt ábrázolja a jahvista teremtéstörténet. Isten elvonultatja az állatokat Ádám előtt, hogy nevet adjon nekik. A KR (kárá) ige, amely eredetileg kiáltást, hívást jelent, genezisbeli előfordulási helyei többségében mintegy terminus technicus-a a névadásnak, megnevezésnek, névváltoztatásnak. Ádám „kitalálja“ a neveket és azonosítja őket a megfelelő állattal, megfogalmazza, ki is mondja. Nem autonómiáról van itt szó. Hanem az Istentől teremtő igeként megkapott feladatban való részesülésről. Ádám éppen nem autonóm, hanem teremtő társa a Teremtőnek. Ez pedig származtatott hatalom, amely a nyelvben konkretizálódik. Ádám minden beszéde bizonyos értelemben tehát „utóteremtés“ (v. Rad), amely helyére teszi ebben az esetben az állatokat, besorolja az ő világába,  meghatározza helyüket, s a kimondott névvel megjelöli őket.  

 

2.5.

            Az őstörténet végén megállapítja az író, hogy az egész föld egyajkú (sápáh=ajak) és azonos igéjű (döbarim=teremtő igék) embertörzset hordoz (1Móz 11,1.6).  Kiderül, hogy a teremtő isteni ige nemcsak az emberek közötti kapcsolat tartásához ad lehetőséget, hanem kultúra- sőt történelemformáló erővé is vált. Ez pedig arra a hamis következtetésre vitte az embereket, hogy ez a nyelvi történésre visszavezethető ajándék elszakítható a gyökerektől. Ezzel a lét lehetőségétől megfosztott helyzetüket megpróbálják autonómia-spekulációkra felhasználni. Ez az emberiség beképzeltségének és hübriszének az eredője. S a tragédia óhatatlanul be is következik. Óriásinak hitt tornyukhoz kénytelen „leszállni“ az Isten, hogy egyáltalán tudomásul vehesse és „nosza,... zavarjuk össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvstruktúráját.“ (Gen 11,7)

 

2.6.

            Itt mutatkozik meg azonban a nyelv isteni ajándékozásának kettőssége is. Isten lesz a nyelv ajándékozásának adója és egyúttal széttörője is (Bizer). Ám mégsem szűnik meg a nyelvi kommunikáció: Isten megszólítja, az ember válaszolhat. Az ember megkeresheti Istent és ő is válaszolhat. – Isten azonban gondoskodik alaposabb megoldásról. Az egyik Jézus Krisztus halálból való feltámasztása, amellyel újra kifejezetten „megtöri a csöndet“.  A másik  a pünkösdi „nyelv-helyretétel“: benne a Lélek közvetlen kiáradásának legelső következménye a jelenlevők „más nyelveken“ való szólása (ApCsel 2,3-4).

            A nyelv újra érvényes rendszer lett: Isten Szentlelke tette ezt lehetővé. A „más nyelveken“ való  beszéddel megépül így a lerontott híd, hogy úgy érzik: „a mi nyelvünkön szólják  az Isten nagyságos dolgait“ (ApCsel 2,11).

 

3.

 

            A nyelv használhatósága sokféle formában jut kifejezésre. Tartalmazhat útmutatást, eligazítást, adhat tanácsot, szolgálhat támaszul és korlátokat is állíthat. A helyén kimondott szó erőt áraszthat magából, amely elesettek, reménytelenek, meggyötörtek vígasztalására és felemelésére szolgálhat. Bele helyezte el Isten az ő ajándéka  másik nagy alkalmazási lehetőségét, a megbocsátást. A sokféle alkalmazási módok gyógyító jelentőséget nyerhetnek. A beszédterápia, a gyónás és feloldozás ritusa, a szómeditáció megannyi fajtája ennek beszédes bizonyítéka lehet.

            Aki észrevette, hogy ilyen módon „rajta történik“ Isten igéje, abban  megszületik a válaszadás vágya is. Ézsaiás és a Zsidókhoz írt levél beszél az „ajkak gyümölcséről“ (Ézs 57,19; Zsid 13,15). Isten teremti meg az ajkak gyümölcsét azáltal, hogy meggyógyított, vezetett, vígasztalt. Ezért a bibliai értelemben vett imádság soha nem emberi teljesítmény: Isten maga teremtette meg annak minden feltételét gyógyításával, vezetésével, vígasztalásával. Az őt magasztaló, kérő, hálát adó vagy közbenjáró imádság az a kategzochén élettér, amelyben a nyelv, a beszéd valós párbeszéddé válik és legeredetibb szerepét tölti be. Ezért a figyelmeztetés is: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem“.   „Szívtelenül így minden csak puszta battalogia, azaz értelmetlen, kiüresített emberi mű, gyökerétől elszakítottan (Mt 6,7).

 

3.1.

            A nyelvvel való visszaélésnek nevezhetünk minden tevékenységet, amelyben a nyelvet tudatosan megtévesztésre, csalásra, zavartkeltésre, hazugságra használjuk. Amelyből Istennek, másnak, magamnak hátránya, sőt kára származhat. Klasszikus intést fogalmazott meg Luther a Nagy Kátéban: „... senki ne ártson nyelvével felebarátjánaak, akár barátja, akár ellensége az, ne  mondjon róla rosszat, akár igaz, akár koholt az, hacsak nem parancsra vagy javítás céljából történik, hanem használja és forgassa nyelvét úgy, hogy a legjobbat mondja mindenkiről, bűnét és gyengeségét mentse, becsületével segítse és takarja“.

            Csak az Istentől kijött ige határozhatja meg az ő gyermekeit, ha  rajtuk keresztül úgy szállhat vissza Istenhez, hogy útját sírás, könny, panasz, fájdalom, halál nem szegélyezi. Így mondhatja Jakab, hogy teleios anér csak az lehet, aki  a beszéddel nem vétkezik (Jak 3,2).

 

4.

   

            Végül a nyelv használatának  néhány kockázatát sem szabad elhallgatni a szóval élők és dolgozók előtt. A kimondott szó sajátos sorsához tartozik – s ebben többé-kevésbé minden isteni ajándékkal osztozik – a függetlenség és a kiszolgáltatottság. Amikor akusztikai valósággá lett, azaz elhangzott, akkor kimondójának már nincs többé hatalma fölötte. A verba volant ezt a hatalomvesztést is magában foglalja. Kimondása után az elröppent szó önálló életet él, „ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg“ (Arany). E törvény fölött áll továbbra is az eredeti isteni szó: „Így van az én számból kijövő igével is, nem tér vissza üresen, hanem elvégzi azt, amit én akarok...“ (Ézs 55,11). Ezt megszívlelendő a zsoltáros intése: „...ma ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket...“ (Zsolt 95).

4.1.

            Az elszálló szónak  sorsa a kiszolgáltatottság is. Jakob Böhme szerint a száj a szó születéshelye. Azt is mondhatnánk: anyaméhe.  Megszületése pillanatában azonban  az anyaméh védő és oltalmazó burkát áttöri. Attól kezdve rá is érvényes minden élőlény kiszolgáltatottsága és védtelensége, – csakúgy mint a reménység, hogy jó erőknek kerülhet befolyása alá.

            Akiknek szakmai kelléktárában Istennek ez az elsődleges ajándéka kiemelt helyet foglal el, azoknak tudatosítaniok kell magukban, hogy mit is tesznek a használatakor. Kritikusan kell megkérdezniök, hogy Istennek a nyelv adottságán keresztül megnyilvánult és ma is érvényes, megváltó szeretetét szakszerűen, szabatosan és a neki kijáró tisztelettel közvetítették-e? Észre  veszik-e, hogy amikor ezt a feladatot a nyelv, a beszéd segítségével  végzik, ugyanakkor mély bepillantást engednek meg a hallgatóknak a maguk aktuális, belső lelki állapotába is? Beszélj és megmondom, ki vagy!

            Egyedül e két kérdés komolyanvétele esetén  sikerülhet az emberfeletti csoda: hogy  ha a hallgató meg- és felszólítottnak érzi  magát, hogy Istennek ebben az  „igés“, megváltó művében örömmel és tevőlegesen ő maga is részt vállaljon .

Gémes István         

 

120 ÉVE SZÜLETETT ISTEN SZOLGÁJA, MINDSZENTY JÓZSEF BÍBOROS

Előadás az ERAK 2012-11-28-i űlésén


 

Miért éppen Mindszenty? Talán mert ő volt Magyarország utolsó hercegprímása? Akkorra ez a cím és tisztség már amúgyis csak halvány visszfénye volt valamikori eredetijének... Talán mert annyit szenvedett volna a kommunizmus alatt? Rajta kívül százak és százak szenvedtek, sőt sokan voltak olyanok, akik életükkel fizettek elv- és hithű ellenállásukért... Talán mert éppen 120 évvel ezelőtt született? Annyian születtek 120 évvel ezelőtt, akiknek a neve kihullot a történelem feledésének  irgalmatlan rostáján...

 

Hát akkor miért? Azért, mert Mindszenty József a magyar katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja volt.

 

Méltó és igazságos tehát, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tudományos napot rendezett tiszteletére, 120. születésnapja előestéjén, március 28-án a budapesti Központi Papnevelő Intézetben. Ugyanezen a napon, Szombathelyen Veres András megyéspüspök nyitott meg egy állandó Mindszenty József-emlékkiállítást a püspöki palotában. Március 30-án, pénteken délután “Emlékezés a lelkipásztor Mindszenty Józsefre” címmel, konferenciával folytatódott az ünnepség, amelyen neves előadók – közöttük Márfi Gyula veszprémi érsek; Stróber László kanonok, apátplébános; Szabó Ferenc SJ teológus; Török József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történész professzora és Perger Gyula plébános, levéltári püspöki referens – szólaltak fel. Augusztus hónapban pedig Fidelissimus pastor – Mindszenty bíboros fehérvértanúsága címmel valamikori működési helyére, Veszprémbe érkezett egy osztrák és magyar intézmények által összeállított kiállítás, hogy a hívek és a tisztelők visszaidézhessék rövid veszprémi működésének főbb állomásait. Nem is beszélve a külföldi magyarság körében megtartott számtalan megemlékezésről, közöttük a minekről, a Stuttgartiról, amelyek valamennyien „egy szenvedésekkel teli, hosszú történet összefoglalásai, és reméljük, hogy hozzájárulnak múltunk igazságának megismeréséhez, népünk lelki gyógyulásához és felemelkedéséhez“.

 

Kísérjük most röviden végig ennek a nagy főpásztornak az életútját!

 

1. Élete

Mindszenty József 1892. március 29-én született a Vas megyei Csehimindszenten földműves családból. Pehm családnevét 1941-ben magyarította. 1915. június 12-én szentelte pappá Mikes János püspök a szombathelyi székesegyházban. Felszentelés után előbb a Vas megyei Felsőpatyon volt káplán, majd a 1917-től a zalaegerszegi gimnázium hittantanára lett. A komün ideje alatt ellenzéki magatartása miatt 1919. február 9. és május 15. között letartóztatásban volt Szombathelyen, a direktórium kiutasította Zala vármegyéből, és szülőfalujába internálták. 1919-től Zalaegerszeg plébánosa volt, 1924-ben címzetes apát lett, 1937-ben XI. Piustól pápai prelátusi címet kapott.

 

1944. március 4-én, XII. Pius pápa veszprémi püspöknek nevezte ki. 52. születésnapján, március 29-én foglalta el a főpásztori hivatalt. Jelmondatául a „De victus vincit” mondatot választotta (legyőzetve is győz).

1944. november 27-én ismét letartóztatták, ezuttal a nyilasok, és előbb Veszprémben, majd Sopronkőhidán, végül Sopronban raboskodott. Majd csak a híború utolsó napjaiban, pontosabban 1945. április 20-án térhetett vissza püspöki székhelyére, Veszprémbe.

 

Az év április 29-én súlyos cukorbetegségben meghalt az esztergomi érsek, Serédi Jusztinián hercegprímás. 1945. szeptember 8-án XII. Pius őt nevezte ki esztergomi érsekké. Két nap gondolkodási idő után alávetette magát a pápai akaratnak, és 1945. október 7-én Esztergomban beiktatták új hivatalába. 1946. február 21-én tették meg bíborossá. Ekkor már új urak uralkodtak Magyarországon is...

 

A kommunista hatalom hamarosan súlyos támadásokat indított az egyházak ellen, amely támadásokat Mindszenty igyekezett következetesen visszaverni, mígnem 1948. december 26-án letartóztatták és az Andrássy út 60-ban megkezdték kínzását és kihallgatását. Legfőbb kínzója Décsi Gyula volt. Számos jegyzőkönyvet Sulner László írásszakértő és felesége írt alá, de Mindszenty sajátkezűnek feltüntetett vallomásait is ők hamisították. 1949. február 8-án első fokon, július 9-én másodfokon életfogytiglani fegyházra ítélték, ami a keresztény világban nagy felháborodást váltott ki. XII. Pius pápa megdöbbenéssel tiltakozott az igazságtalan és jogtipró ítélet ellen, az ENSZ közgyűlése megbélyegezte a magyar kommunista kormány eljárását, és nemzetközi sérelemnek nyilvánította a bíboros bebörtönzését. Mindhiába! Hat év budapesti börtön után megromlott egészsége miatt 1955. augusztus 17-től Püspökszentlászlón, november 2-tól Felsőpetényben tartották fogva.

 

Innen szabadult 1956. október 30-án. Nagy Imre miniszterelnök kérésére november 3-án beszédet mondott a Szabad Magyar Rádióban, kiállt a nemzeti szabadságharc céljai mellett, és a polgári demokrácia jövőképét vázolta fel. 1956. november 4-én a Parlamentből, ahová Tildy Zoltán hívta be, kénytelen volt az amerikai követségre menekülni, mert Budapestet elözönlötték a szovjet tankok, és vérbe fojtották a forradalmat. Ezzel a bíboros az egyik kiemelt közellenséggé vált.

 

A forradalom leverése után a Kádár-kormányzat nem engedte visszatérni őt érseki székébe. Noha több alkalommal döntött az amerikai nagykövetség elhagyásáról, de ezt politikai tényezők egyre megakadályozták. Végül, teljesítve VI. Pál pápa kérését, 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget, és Rómába, majd október 23-án Bécsbe ment. Amikor VI. Pál pápa találkozott vele, neki adta mellkeresztjét és gyűrűjét. Mivel látta, hogy ez a megállapodás személyi szabadságát sérti (a Vatikánt nem hagyhatta volna el, nem végezhetett volna lelkipásztori munkát, és nem érintkezhetett volna a Magyarországról elmenekült honfitársaival), saját akaratából – a Szentszék nem akadályozta meg a döntését – az egyházjogilag a magyar prímások alá tartozó bécsi szemináriumba, a Pázmáneumba utazott.

 

Lelkiismereti kötelességének érezte, hogy a világban szétszóródott magyarokat hitükben és magyarságukban erősítse, ezért intenzív lelkipásztori munkába kezdett, nyugat-európai városokban és búcsújáróhelyen felkereste a magyarokat, s hosszabb lelkipásztori útra indult Kanadába, az Egyesült Államokba, Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába és Új-Zélandba.

 

Stuttgartban 1974. június 30-án járt.

 

Koncepciós perének 25. évfordulóján, 1974. február 5-én VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket azzal az indokkal, hogy a magyar prímás lemondott. Mindszenty hat pontból álló kommünikét adott ki, s ebben a világ közvéleménye számára világosan megindokolta, miért nem mondhat le a magyar prímás ezekben a drámai időkben. Lemondatása Kádárék követelése volt, s ennek fejében szabadon engedték a kommunista börtönökbe zárt egyházi személyeket. A Szentszék általi megaláztatás ellenére folytatta lelkipásztori útjait, de vesebaja egyre súlyosbodott, amelyhez prosztatarák is párosult. Ez utóbbi műtéti beavatkozást igényelt, s ezt el is végezték az érseken. Az altatásból azonban már nem ébredt föl.

 

1975. május 6-án halt meg a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el. Sírhelye hamarosan a magyar katolikusok számára zarándokhellyé vált.

 

1990. május 18-án a magyar Legfelsőbb Bíróság kinyilvánította, hogy Mindszenty József ártatlan.

Holttestét 1991. május 4-én ünnepélyesen hazahozták, és újratemették az esztergomi bazilika kriptájába.

A mártír sorsú bíboros boldoggá avatási eljárása jelenleg folyamatban van a Vatikánban.

 

2. Működése

Ahhoz, hogy működését, illetve cselekedeteinek mozgató rugóját megértsük, eszünkbe kell idézni, hogy a kereszténység egyik legfontosabb üzenete a következő: Mindig az egyénnek a cselekedetei, érdemei szerint kell a büntetést vagy a jutalmazást kimérni rá. Tehát kollektív ismérvek alapján egy keresztény ember nem egyezhet bele abba, hogy csoportokat, embercsoportokat megkülönböztessenek, vagy üldözzenek.

Ez vezette Mindszenty bíborost is egész papi életén keresztül. Ezért vette fel a harcot  minden totalitárius világnézettel szemben. És ezt a harcot egészen haláláig folytatta!

 

2.1. Alig 15 éves pap, amikor a harmincas években szembeszállt Gömbös Gyula miniszterelnök diktatórikus törekvéseivel és a nyilaskeresztes mozgalommal. Majd – mint friss püspök – 1944 november közepén felszólalt a zsidóságot ért üldöztetések és jogtiprások ellen is. A dunántúli püspökök híres protestáló levelét, mely kezdeményezésére született, személyesen adta át Szálasi Ferenc miniszterelnök helyettesének. Két hét múlva papjaival együtt letartóztatták, mert egyházmegyéjében megtiltotta a nyilas hatalomátvétel okán a nyilasok által követelt ünnepi szentmisék megtartását.

 

2.2. Esztergomi érsekké való kinevezésével személyében elveihez ragaszkodó, megalkuvásra nem hajlandó vezető került a magyar katolikus egyház élére. A kommunista hatalommal viszonylag hamar összetűzésbe került, Mindszenty már a diktatúra elharapódzása elején kiállt az egyetemes értékek és a haza, a jog, az egyház, s nem utolsósorban a nem kommunista elveket valló többi magyar védelméért.

Ezért ellenezte a nemzeti bizottságok működését, a kommunisták vezette politikai rendőrség tevékenységét, a katolikus sajtó korlátozását.

Ezért tiltakozott a hitoktatás fokozatos felszámolása, az egyházi iskolák és a katolikus intézmények államosítása ellen.

A népi demokráciával szemben kereszténydemokráciát, keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalmat hirdetett, s ennek elérésére igyekezett egyházát mozgósítani. Fokozatosan az antikommunista politika vezéralakja lett, így Rákosiék különös gondossággal készültek a leszámolásra az „egyházi reakciót“ megtestesítő főpappal. A politikai rendőrségen és a szovjet parancsnokság kémelhárító osztályán külön csoport foglalkozott „a Mindszenty személye és a köréje gyűlt reakciós kör“ tevékenysége elleni harccal.

 

2.3. 1956 őszén és az amerikai nagykövetségen eltöltött hosszú – látszólag tehetetlenségben eltöltött - idő alatt is Katolikus Egyházának szabadságáért és népének önrendelkezési jogáért szállt síkra. Csendes, kemény vértanúsággal.

15 éven át volt „félfogságban“. Példája ezreknek és ezreknek adott életerőt. Személye állandó tüske volt a kommunisták testében. Nem csoda, hogy egyvégtében elvesztésén és hiteltelenítésén fáradoztak. És amikor VI. Pál pápa – a Kádár-rendszer nyomására - 1973. december 18-án üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, őt pedig nyugállományba helyezte, Mindszenty ugyan a döntést tudomásul vette, de nyilvánosan bírálta a Vatikán kompromisszumot kereső keleti politikáját. Őt igazolta a jelenlegi XVI. Benedek pápa, aki még bíborosként, 1992-ben így méltatta őt: „Akkor értettem meg, hogy annak idején ő (Mindszenty) miért úgy cselekedett, és miért úgy döntött. Akkor jöttem rá, hogy a diktatúrával azért nem lehet egyezkedni, mert az már együttműködést jelent. Amit Mindszenty József választott, az az egyetlen választható út volt.”

 

3. Jellemvonásai

Mindszenty bíboros életéről és életművéről ma még nem lehet részletesen kidolgozott képet rajzolni és végleges ítéletet alkotni, mert kéziratainak, prédikációinak, beszédeinek, előadásainak, sajtónyilatkozatainak nagyobbik része még nem hozzáférhető a kutatók számára, mert még összegyűjtésre vár kiterjedt levelezése. Mindezeken túl a végleges ítélethez szükséges történelmi távlat is hiányzik.

Azt azonban a kortársak vallomásai alapján pontosan lehet tudni, hogy milyen egyéniség volt? Melyek voltak a főbb jellemvonásai?

 

3.1. Az első, amit mindenki egybehangzóan állít, az az, hogy a bíboros rendkívüli egyéniség, makulátlan életű pap volt. A lefogatását megelőző rágalomhadjárat idején Kádár János belügyminiszter rendőrkopói Zalaegerszeget is végigszaglászták, de üres kézzel kellett távozniok. Az öreg Bábi néni, akit szintén megkérdeztek, nyíltan a szemükbe vágta: ,,Ha az egész várost tűvé teszik is, semmit se találnak ellene…!”

 

3.2. A legkifejlettebb és a legfeltűnőbb jellemvonásai az akaraterő, az elvhűség és a munkakedv voltak. ,,Soha nem találkoztam — mondta róla egyik bizalmas munkatársa — sem pappal, sem civil emberrel életemben, aki hivatását s az abból folyó kötelességeket olyan halálosan komolyan vette volna és teljesítette élete utolsó pillanatáig, mint Mindszenty József.” Ugyanolyan hivatástudatot és munkakészséget követelt meg a papjaitól és a világi apostoloktól is. Ezért a lanyhábbak és a kényelemszeretők néha — a háta mögött — morogtak is ellene.

 

3.3. Legelső és legfontosabb feladatának — mint plébános, mint püspök, mint prímás és mint száműzött bíboros egyaránt — a lelkipásztori munkát tekintette. Hit és erkölcs dolgában a hagyományos katolikus tant követte, az igehirdetés és lelkigondozás terén azonban a legmodernebb módszereket is szívesen alkalmazta. Feltűnő volt, hogy a második vatikáni zsinat után mennyire szorgalmazta a magyar nyelvű istentiszteletek bevezetését.

 

3.4. Akik csak felületesen ismerték, a modorát merevnek, az emberkezelését hidegnek tartották. Akik azonban hosszabban a közvetlen közelében éltek, egyöntetűen azt vallják, hogy barátságos és vidám is tudott lenni, és hogy a zárkózott külső igen meleg, együttérző, segíteni mindig kész szívet takart.

 

3.5. Határozott elvei voltak és azokat akkor is megvallotta, ha csak kevesen értettek vele egyet. És helyesnek tartott tervei kivitelezését akkor is megkezdte, ha azoknak megvalósítását a tanácsadói lehetetlennek tartották.

 

Kétségtelenül volt benne bizonyos fokú ,,szent” makacsság, az elvhűsége és a célratörő akarat szerencsés ötvözete, amelynek azonban semmi köze sem volt a köznapi értelemben használt emberi gyöngeséghez. Sok tekintetben ennek a ,,szent” makacsságának köszönhető, hogy — magyar és világviszonylatban egyaránt — élete és életműve kitörülhetetlenül beíródott a történelem lapjaira.

 

3.5. A sajátos magyar helyzet hozta magával, hogy a közéleti, politikai szereplést is kötelezőnek érezte. Mint ilyen a haladó konzervatívok csoportjához tartozott. Az volt a felfogása, hogy jobb jövőt csak a múlt értékeinek a fundamentumára lehet építeni. De ugyanakkor azt se szűnt meg hangoztatni, hogy a parasztságnak és munkásságnak is jogot kell biztosítani a nemzet sorsának intézésében és a közösen szerzett nemzeti jövedelem élvezetében.

Azok közé a kevesek közé tartozott, akik kezdettől fogva világosan látták — és ebbeli meggyőződésüket nem is rejtették véka alá —, hogy kereszténységünknek és magyarságunknak a nemzeti-szocializmus és a kommunizmus is halálos ellensége. Ezért emelte fel a szavát a hitleri megszállás ellen és ezért utasította vissza — még mint veszprémi püspök — a két kisgazdapárti papképviselő, Balogh István és Varga Béla ajánlatát, akik arra kérték, hogy utazzék fel velük a fővárosba és mondjon köszönetet Sztálinnak és Vorosilov marsallnak szabadulásáért és az orosz hadseregnek az Egyház iránt tanúsított jóindulatáért…

Mind a Hitler, mind pedig a Sztálin által uralomra segített csatlós rezsim üldözte. De se az egyiknek, se a másiknak zaklatása nem tudta lelohasztani szívében annak a mély és forró szeretetnek a lángját, amellyel hazáját és nemzetét kisgyerek kora óta szerette. Nem utolsó sorban az ő hősi kiállásának és vértanúlélekkel vállalt szenvedésének köszönhető, hogy a szabad világ megismerte a kommunizmus igazi arcát és az orosz imperializmus hódító szándékait.

 

4. Megítélése

Mindszenty bíborosnak a megítélése egészen napjainkig eléggé vegyes, a Kádár-kor legvégéig iszonyú sok rágalmat szórtak rá. A hercegprímás utóéletében amikor már elfogytak a szitkok, azt mondták rá, hogy nem tudott eligazodni a világ dolgaiban, „nem értette meg az idők szavát, őskonzervatív volt”. Ennek a képnek a fenntartása személyes ügye volt az MSZMP legmagasabb pozícióját betöltő emberének, Kádár Jánosnak; ő volt ugyanis a belügyminiszter Mindszenty letartóztatásakor.  A bíboros neve, munkássága máig sem kapta meg a méltó helyet a közéletben és a közgondolkodásban, nem kapta meg a teljesítményének kijáró figyelmet.

 

Most megpróbálom hát röviden összefoglalni, hogy számomra miben állt az ő emberi, időtálló nagysága?

 

4.1. Isten szolgája, Mindszenty József bíboros bátor, szókimondó, sőt – mint VI. Pál pápa mondta róla halála után – rettenthetetlen ember volt. Nem volt világmegváltó gondolatok rabja, sem hordozója, de mindig kimondta, amit helyesnek gondolt. És akkor sem riadt vissza ettől, ha élete vagy szabadsága forgott kockán. „A bíboros (…) volt az igazság jelzőlámpása“ – mondta róla 2012. május 5-én, a budapesti megemlékező szentmisén Carlo Caffara bolognai érsek.

A földi hatalmak mércéjével mérve bár gyenge volt, de az igazság ereje sugárzott belőle. Ezért féltek tőle.

 

Ebben adja nekünk az első maradandó példát!

 

4.2. Mindszenty József nagyon szerette hazáját és népét. Nemzetét sohasem árulta el, sem tettben, sem gondolatban. Védte népét, védte az emberséget egy olyan korban, amikor elemi történelmi erők pusztították az országot, a világot és bennük az embert. Minden tőle telhetőt megtett embertársaiért, az elesettekért és a kitaszítottakért, megalkúvás  nélkül vette vállára a haza becsületével járó felelősség minden terhét.

Legszebben példázzák ez a száműzetése utáni lelkipásztori útjai. (Tulajdonképpen II. János Pál előképe volt; amikor 15 évnyi kényszerű amerikai követségi fogság után szabadult, ő volt az első olyan főpásztor, aki beutazta az egész világot, ezzel szolgáltatott mintát.)

Az a lelkipásztori és nemzetmegmentő munka, amit a száműzött bíboros kényszerű emigrációjában végzett, az fizikai és szellemi vonatkozásban egyaránt egyedülálló teljesítmény. Magyar embernek még soha nem volt a nagyvilágban akkora híre-neve, mint Mindszenty Józsefnek. A szabadföldi magyarság életét pedig az egész nyugati féltekét behálózó missziós körútjaival legalább egy nemzedékkel meghosszabbította. Személye jelképpé magasodott: a magyar katolikus közösség és az egész megkínzott és elnyomott magyar nép jelképévé.

 

Ebben kell őt másodszor követnünk!

 

4.3. Mindszenty szabad ember volt, méghozzá a szó legigazabb értelmében. A legszabadabb azok közül, akik a sokféle rabságot hozó XX. században lelki vagy politikai vezetők voltak. Egy volt a kevesek közül, akik nem a hatalom kényszerének engedelmeskedve, hanem szabad akaratukból cselekedtek.

A diktatúrák idején szabadnak lenni annyit tesz: a lelkiismeret, az emberség, a hazafiság parancsát követni, és eszerint cselekedni. Mindszenty bíboros - úton a proletárdiktatúra kialakulása felé - a püspöki kar nevében szót emelt a lelkiismereti, illetve vallás- és a szólásszabadság sérülése miatt is, de kőkeményen képviselte a deportált felvidéki és lemészárolt délvidéki magyarok szabadságjogát, éppúgy, mint a meghurcolt zsidókét és az embertelenül kitelepített németekét, nem különb módon az ítélet nélkül bebörtönzöttekét, internáltakét.

 

Ez legyen számunkra harmadik útravalója.

 

Utószó

Milyen lélekkel emlékezzünk rá most, születésének 120. évfordulóján? Akkor lesz hozzá méltó az ünneplésünk,

-          ha ma is tiszteljük történelmünk teljes igazságát,

-          ha Krisztus fényében szemléljük az embert és a világot,

-          ha nem egy-egy érdekcsoport elfogultságával, hanem a mindenkit elfogadni és mindenkivel kiengesztelődni kész szeretet bátorságával nézzük múltunkat és jelenünket,

-          ha hitünk elszántságával utasítunk el minden rasszizmust és nemzetiségi gyűlölködést,

-          ha úgy szeretjük népünket, hogy közben mindenki másban is megbecsüljük Isten képmását és a Teremtő kultúrákat alkotó bölcsességét.

 

VI. Pál pápa, akivel pedig a Vatikán új keleti politikája miatt komoly ellentétei voltak, amikor a Bíboros elhunytát közölték vele, ezt a kijelentést tette: ,,A halál olyan lángot oltott ki a földön, amely ragyogó fényével bevilágította az Egyház útjának utolsó évtizedeit…”

 

Hasonló volt Franz König bécsi bíboros-érsek gondolatmenete is, aki temetési búcsúbeszédét ezzel a latin mondattal fejezte be: ,,Defunctus adhuc loquitur.” Magyarul: ,,Holtában is beszél.”

 

Adja Isten, hogy a nagy magyar hitvallónak és vértanúnak a tanítását ne csak meghallgassuk, hanem kövessük is.

 

 

Stuttgart, 2012-11-28.

 

Hallgassuk meg most stuttgarti látogatásának rövid összefoglalóját! (Vö. Tempfli Imre: A Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség története, Stuttgart 2012, 70-71.o.)

Kedves  Erasmus-tagok, barátaink és támogatóink,  meghívunk  benneteket a következő nyilvános rendezvényünkre:

Szerdán , 2012  november 28.-án, 19-órakor  a Bruder Klaus Kirche nagytermében,   Stuttgart,  Albert-Schäffle-Str. 30.

Az előadás  címe:   Isten elsődleges ajándéka a nyelv

Előadó:  Nt. Dr. Gémes István, a Stuttgarti Magyar Protestáns Egyházközségek vezetője.


Előrejelzés 

2013. február 20.-án, 19.00-órakor  szerdán , a Bruder Klaus Kirche nagytermében,   Stuttgart,  Albert-Schäffle-Str. 30.  

Előadónk  Dipl.math. Halmosi Sándor Budapest:  Hamvas Béla életművének kritikus áttekintése

 

 

 

Legközelebb november 28-án találkozunk!

Dr. Trencséni János

Médiahadjárat Magyarország ellen:

Okok, hadszinterek, főszereplők, módszerek-mechanizmusok, és célok

Ez a háború Magyarország ellen nem új keletű, hanem már 1920-ban, vagy még előtte megkezdödött. Gondoljunk a Solymosi Eszter-ügy vagy a Maniu és Benes által táplált kampányokra Angliában és Franciaországban. Ugyazon politikai  beállítottságú erők kezdeményezték, szorgalmazták és táplálták mint a mait is: a bukott baloldal és nemzetünk ellenségei minden erővel akkor is most is az országot és kormányát a lehető legnegatívabb  szinekben igyekeznek ábrázolni, saját hatalmát visszaállítandó.  De ez túl messzire vezetne, ezért én inkább csak az aktuális médiarohamot szertném tárgyalni, melyet már 1987-ben megkezdtek, az amerikai sajtó bevonásával. Hankiss Ágnes kitűnő EP-Fidesz-képviselő már a választás előtt is sejtette, hogy mire számíthatunk, ha a Fidesz nyeri a 2010-es választásokat: „.... Nekünk erre az időre szövetségesek kellenek, mert magunkra maradva nem fogjuk tudni felszámolni a posztkommunista maradványokat. Márpedig, ha nem teremtünk szövetségeseket, akkor magunkra maradunk. (31.10.2009 , Lovas Istvánnak adott interjújában)

Prof. Niklas Luhman (Die Realität der Massenmedien”2. Auflage, 1996): „....Was wir über die Gesellschaft, ja über die Welt wissen, wissen wir aus den Massenmedien....”

„...Andererseits wissen wir so viel über die Massenmedien, daß wir diesen Quellen nicht trauen können..”

1. Okok

 1.1 1987 Szeptember: MDF megalakul a Lakiteleki Táborban. A reakció:  a New York Times szept. 28.-i kommentárja nacionalizmussal és antiszemitizmussal vádolta meg a tábort,  mert  a balliberálisok nem voltak a meghivottak között!

1.2 1989 Junius 16., Bp. Hösök Tere:  Orbán Viktor, Nagy Imre és mártírtársai ravatalánál elmondott beszédében, melyben szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonulását   követelte, igéretet tett az ifjuság nevében, hogy a tetteseket felelöségre  vonják. Ezzel  ismertté és az ellenállás leggyülöltebb személyévé vált.  A gyülöletet vele szemben  fokozta, hogy 88-89-ben Soros-ösztöndíjjal  Oxfordban tanulhatott jogfilozófiát, de nem  állt be a Soros-huszárok seregébe, akik az úgynevezett liberálisok derékhadát képezik.

1.3.1991: Antall József, …„lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének érzi magát”, mely válasz volt a Kádár–rendszer nemzetrontó, de divatos stratégiájára. Ezzel a mondattal  kitört  -a világsajtó véleménye szerint-  Magyarországon a  nacionalizmus etc.

1.4.1992 okt. 03, Csurka-tanulmány:  „Néhány gondolat  a rendszerváltás két esztendeje és az  MDF új programja kapcsán”.  Sarkított, de tárgyilagos módon feltárja a rendszerváltás jóvátehetetlen hibáit és nevén nevezi  Magyarország ellenségeit. Az MDF választási  gyözelme egyik titka szerinte, hogy  az MDF rámutatott az SZDSZ bolsevista gyökereire és ezzel  sikerült a gyanut felkelteni, ami  beigazalódott, hogy náluk a kommunista nomenklatura átmentéséröl van szó!  „Ez a leleplezés veszélyes fegyvernek bizonyult. Nyomában fel  lehetett  éleszteni  az antiszemitizmus vádját!”  Vagy , és talán ez minden gyülölet forrása:  „ A nómenklatúra kiütése korántsem akkora feladat, mint amekkorának mutatják a túloldalról. Elegendö csak néhány száz embert szigorú törvényességgel elszámoltatni  és törvényesen megbüntetni, és ez a szovjet támasz nélklül  maradt harács-burzsoázia egymást beárulva esik térdre előttünk.”  Mai  támaszuk erösebb: az EU és az USA.

1.5.1993 Horthy ujratemetése Kenderesen 50 000 ember részvételével (Ehhez megjegyzi Eörsi István a ZDF-Aspekte-Kulturmagazinban, 17.12.93, 22.15:

„Die grösste Sünde der Kommunisten war, also der Leuten, die sich Kommunisten  nannten, ich betrachte sie nicht als Kommunisten, sondern als Realkommunisten, sagen wir, daß sie auch diesen Gesindel nicht ausrotten konnten.....,”

1.6.1998: Orbán Viktor, akit a 90-es évek elejéig a balliberális táborhoz tartozónak gondoltak,  Antall korábbi (1993) tanácsára felismerte hogy a jobboldalon a helye,  kicselezve a baloldalt a kisgazdákkal  kormányt alakítított, magára haragítva  a  világ liberális mediahadseregét . Kilépett a liberálisok európai  ”klub”-jából és az európai néppártok (konzervatívok) csoportjához csatlakozott, ahol  öt tárt karokkal  fogadták, kiknek egyik alelnöke ma is. Jellemzök ezekre az idökre Schmidt-Häuer cikke  a  ”Zeit”-ben (1,2), melyek sok német ujságirónak a mai napig (elhallgatott) forrásként szolgálnak.

1.7. 2002 jan.: A ”Kontroll-Csoport” elemzése a külföldi sajtó magyarországi aknamunkáiról (2)

1.8.2002 febr. 24: Orbán Viktor megnyitja a ”Terror Háza” Múzeumot. Tabudöntö  tett, mert   a nyilasok és kommunisták áldozatai közt nem tesz különbséget.  Ezzel a már 1990 óta  egyre erösebb  - nemzetellenes kampány –  újabb táplálékot kap.  Döntö  szerepet  játszottak ebben, a magyar balliberális oldal ragyogó nyugati  és amerikai összeköttetései,  pl. Mark Palmer (Vice Chairman of Freedom House ) amerikai nagykövet Bp-en,   Soros György, Charles Gati, és Tom Lantos amerikai szenátor, vagy Michael Jordan  a  Deutschlanfunk „keleteuropa-szakembere” közremüködésével.

1.9.2010 április: Fidesz+ KDNP elnyeri  a mandátumok kétharmadát. Ezzel óriási pánikot keltve a bukott baloldalon és nyugati szövetségeseiben az EU-ban és az USA-ban, de  Ausztriát kivéve,   érdekes módon  nem  annyira szomszédainknál.  AZ MSzP-SZDSZ- koalició 1994 májusában a mandátumok 72%-a  (278 Mandátumuk volt, 384-böl) felett  rendelkezett, de ez abszolut nem zavarta  az európai „demokratákat”, zöldeket, „emberi  jogok”  különbözö  harcosait  és a médiákat sem.  Nem csoda, hiszen ez a koalició az  USA nyomására  jött  létre!   

1.10.Az Orbán-Kormány néhány Stratégiai-Politikai célja, melyre  kétharmados többséggel a választók  felhatalmazták és kormány él is  ezzel a joggal.:

1.10.1.Minden áron való kitörés a jelenlegi kényszerhelyzetböl , melynek minden cselekvés alárendelendö. Ennek egyik fö eszköze a közigazgatási  rendszer messzemenö leegyszerüsítése, a  hatékonyság  maximálása, a költségek minimálása és az átláthatóság  növelése és ez által a korrupció leküzdése.

1.10.2.A másik, az eltünt  milliárdok felkutatása (Budai Gyula-elszámoltatási  Kormánybiztos-Munkacsoportja): pl. minden szerzödés az utóbbi évekböl (?) , ahol az államtól pénz folyt akárhova, minden privatizácíós akció , és min-den EU-pénz /projekt  felülvizsgálat alá kerül és ha szükséges a  törvénysértök biróság elé állítása ( Ennek az akciónak esett áldozatul Heller Ágnes is)

1.10.3.A külfödtöl  való függöség  minimalizálása . A még megmaradt eröforrások magyar kézben tartása .  Pl. termöföld , víz stb nem kerülhet többé külföldi  spekulánsok vagy élemiszer-koncernek   kezére, a  magyar élemiszeripar ujraélesztése  stb.

1.10.4.A munkaerö potenciál  növelése a következö tíz évben 1millió emberrel, a  szociális támogatások átvizsgálása

1.10.5.A technikai/termeszettudományos képzés  ujraélesztése, az iskolák, föiskolák egyetemek és az iparosképzés minöségi, mennyiségi  és hatékonysági  reformálása.

1.10.6.Az egészségügy és föleg a prevenció  messzemenö javulása

1.10.7. A magyarság stabilizálása, önbizalmunk helyreállítása, egészségi, fizikai és lelki   egyensulyunk visszaállítása, hagyományaink, történelmünk , szellemi kincseink   visszaadása és népszerüsítése, a  közerkölcsök feltámasztása, egy egészséges  nemzeti öntudat és a Kárpátmedence magyar-magyar összetartozás  érzés  erösítése,  a  klasszikus család támogatása ...

1.10.8. A pénzelvezetö csatornák  lezárása

1.11. A „Kulturkampf” Európában, amire elöször Hefty Georg Paul  hivta fel a figyelmet . 

(„Ein unausgesprochener Kulturkampf” FAZ-net, 6.5.2011 G.P.Hefty): ...„Um was es im  Kern geht, zeigt nicht der Streit über das Mediengesetz, sondern der über die  Präambel der neuen Verfassung. Das erste Reizthema: die Anrufung Gottes, er  möge die Ungarn  segnen. Dies entspricht der ersten Zeile nicht der aggressiven,  sondern eher selbstmitleidigen und bis dahin noch nie infrage gestellten  Nationalhymne. Das zweite Reizthema: die Hervorhebung der Familie als  förderungswürdige Lebensform; schließlich das dritte: das zweifache Ver-ständnis  von einer  Staatsnation in den bestehenden Grenzen und einer Kulturnation, die vom  Gebrauch der ungarischen Muttersprache bedingt ist…..“

 Oder auch :  Die Presse, 18.07.2011, Hans Winkler:  Verfassung in Ungarn: eine Angriff  auf die neue Weltreligion:   …„Ungarn versucht, sich dem Trend zu einer Art europäischer Zivilreli­gion zu widersetzen, die   unter dem Diktat der politischen Korrektheit steht und deren wichtigstes Postu­lat die Nichtdiskriminierung ist. In einer absurden Dialektik wird jede explizite religiöse Äußerung   als  Dis­kriminierung der Nichtgläubigen verstanden und sogar gerichtlich geahn-det. Daß   Ungarn in  seiner neuen Verfassung, die Orbáns Re­gierung eingebracht hat, den Segen Gottes  herabruft,  wird in dieser Per­spektive natürlich als Provokation verstanden."….

1.12.1.12.2010 : Orbán „elküldi”  az IMF-t, mert mindenáron igyekszik az adósságot csökkenteni.  (1989-ben kb 12milliárd €  volt az államadósság, erre a „törlesztés”  és  a kamatok a mai napig kb.   170milliárd €-ba került, jelenlegi  államadósságunk  kb. ugyancsak 100mrd €!)  Putyinon és az argentínokon kívül ilyet  eddig senki nem mert megtenni!  Ezzel magára haragította a világ pénz-iparát, akik a bosszúhadjárattal nem várattak sokáig magukra.  Összehangolt  akciót indítottak a világbank+EU+Mediák, a Hedgefondok és  Minösítö intézetek (Rating agenturen) bevonásával és médiaholdudvaruk  bevonásával.

 

  Az 1.10 és az 1.12-es pontok alatti  felsorolásból  látható, hogy a kormány 2010-ben gigantikus vállakozásba  kezdett a Kádár-rendszer maradványai  felszámolásával , a Kádár-Aczél-Soros-huszárok hatalomból  való kiebrudálásával és a nemzet kárpátmedencei összetartozási tudat ujraélesztésével.  Erre abszolut szükség van és volt, mert hazánk rosszabb állapotban van , mint a 2. vIlágháboru vagy  1956 után, Söt a Kádár-éra mutatói is meghaladják a maiakat. A kétharmados többségre polgári jobboldal  nem számíhat a következö választásoknál. Ezért most vagy soha!!!

Ez magyarázza az Orbánkormány rettenetes törvénygyártó sebességét (360 törvény 1,5 év alatt,  természetes sok hibával), és az új alkotmány megalkotását. Ettöl az egyenesen félelmetes lendülettöl és komor határozottságtól Ijedt meg a „szabad világ” és az EU. (Németországban pl. az úgynevezett „Dosenpfand-törvényen 3 évig dolgoztak a különbözö parlament-szakkörök). Ilyesmire nekünk idönk nincs. Nincs idönk taktikázásra sem, ami törvények sorrendjét illeti, ezért mindjárt az elején jött a médiatörvény amiröl mindenki  tudta (föleg a Kontroll-csoport elemzése utáni reakcióról (1.7-es Pont), hogy  mi lesz a viszhangja. (Machiavelli:  „..a borzalmakat mindig az uralkodás elején kell  elvégezni..”)

Tudta a kormány, hogy ezzel a stratégiával nagyon sok – idegen és hazai - nagyhatalom érdekeit megsérti. Természetes tudta kormány azt is, hogy a bankok és a nemtermelö cégek alapos megadózta-tása , vagy a kényszer-privátéletbiztosítások államosítása milyen viszhangra talál. Tudták, hogy óriási kockázattal kell élniek, ha elutasitják az IMF „segítségét” , de alternatívájuk nem volt, és nincs. Azzal számoltak, hogy a gazdasági  növekedésböl származó többletbevételekböl  csökkenteni tudják az adósságállományt  és így kielégítö megitélést kaphatnak a pénzpiacon és az EU-ban .

Nem számoltak a ChF hihetetlen árfolyamnövekedésével a forinttal szemben, következményeit nem nézhették zsebre tett kézzel, vagy gondoljunk mindjárt a  legiszlatúra elején a vörösiszap-kataszrófára,( melyet nagyszerü módon sikerült megoldaniuk, ehhez hasonló kiválló katasztrófamanagement igen ritkán  történt  akárhol), vagy az EU-Adminisztració majdnem totális  ellenünk fordításával.

Orbán harca kilátástalannak látszik, de Magyarország a csodák országa: gondoljunk csak a reform-korra a 19. század elején, az 1922 utáni felemelkedésre, az 1945 utáni újjáépítésre és az 1956-os forradalomra is.   

 

2.      Hadszinterek

2.1.A magyar balodal  a hatalmát, befolyást és pénzforrásait  vesztök patkányszerü gyülöletével,  minden csatornáján kersztül  riadót  fújt  otthon, nyugaton és az USA-ban. Tudják, ha sikeres lenne az Orbán kormány, akkor nekik végleg befellegzett. Az SzDSz soha, az MSzP esetleg  valódi szociáldemokratákká  átválva  juthatna  csak hatalomra. Egyedüli  esélyük , ha sikerül az Orbán-kormányt minden szinten ellehetetleníteni.

2.2.Az EU-Adminisztráció  lehet a leghatásosabb Magyarország megsemmísítésében és a magyar és nemzetközi  baloldalnak sikerült az EU-adminisztració teljes ellenünk fordítása!!

2.3.Az USA-Administració és a mögötte álló világhatalommal biró  pénzipar mint eszköz. „Két szuperhatalom van ma a világban. Az egyik az Egyesült Államok, a másik a Moody’s  hitelminosíto. Az Egyesült Államok bombákkal  tehet tönkre egy országot, a hitelminösítö  pedig az államkötvények leminösítésével. Higgyék el, sokszor nem világos, melyik kezében  van nagyobb hatalom” – ez a megállapítás 1996-ban jelent meg a The New York Times- ben egy Pulitzer-díjas újságíró-közgazdász, Thomas Friedman tollából. (MN, 7.12.11)

2.4.Az úgynevezett humanitárius szervezetek: Amnesty ,Green-Peace, egyéb természet- és környezetvédök, sajtószabadságvédök, demokráciavédök, emberijogvédök,  anti-antiszemita szervek, a gender-mainstreaming harcosai, antifasiszták, antirasszisták , irodalmi egyesülések és filozófiai-szociológiai és homosexuális egyesületek.

2.5.A nyugati, de föleg a németnyelvü  médiák  – nehány kivételtöl eltekintve -  majdnem komplett baloldalisága.  Ne felejtsük a zöldeket, az SPD egyrészét, die Linke stb. Bizonyos kivételt képez az FAZ  és néha  a Welt. A legvadabb a ZDF, a Süddeutsche Zeitung, a Spiegel, a Zeit, Franfurter Rundschau , a Standard (Auszt.),  a NZZ (Schweiz), NT (USA), Washington Post (USA) , The Guardian (Angol)és az Ecomomist (Angl.), de az ARD sem kutya!

Mind az öt hadszintér leghatásosabb és legolcsóbb fegyvere a médiak. Mindeneggyiknek megvan a maga kiépített média-holdudvara, és ezzel akármikor , akárki ellen olyan hatalmas nyomást tudnak kifejteni, hogy a világ politikusai a megtámodattal még érintkezni se igen mernek, nemhogy védelmükbe vegyék. A megtámadott olyan szönyegbombázásnak van kitéve, hogy egy médiális ellentámadás kilátástalanná válik, söt a helyzetet vég rosszabbítaná. Ez magyarázza talán a magyar kormány aránylag passiv türését. De Orbán aki az utóbbi 23 évben állandó szönyegbombázásnak volt kitéve, megedzödött és teszi ami szükséges.

  Ehhez  egy intelligens és öt jól  jellemzö megjegyzés Orbántól:, Heti Magyarország 1995 februári számában:

 ''Miképpen tudomásul vesszük, hogy télen esik a hó, nyáron pedig melegen süt a nap, azonképpen a sajtó beállítódásán sem tudunk változtatni.  Amikor nincs eszköze az embernek, legalább tartása legyen. Az elmúlt években azt tanultam, hogy minél kevesebb az eszköze, annál  szilárdabb lesz a tartása.” .....

3.      Föszerplök

3.1.Magyarország : Bajnai Gordon (Haza és Haladás- Center for Progress in America), Bán Zsófi, Bolgár György, Bozóki András, Darvasi László, Fischer Ádám, Fischer Iván, Gyurcsány  Ferenc , Halmai Gábor, Haraszti Miklós, Heller Ágnes

 („Az ellenforradalmat is egy ideig  helytelenül értékeltem” – írta Heller Ágnes filozófus az MSZMP Központi Bizottságának  1959-ben. „Március lett, mire eljutottam odáig, hogy lássam, a párt lénye-gében helyes  politikát folytat – fogalmazott Heller, majd hangsúlyozta: – Politikai hibáim közé tartozik,  hogy vak voltam ellenforradalmárokká vált volt barátaimmal szemben.”  

„Régi bünnek  hosszú az árnyéka” – idézett lapunknak egy régi mondást Hankiss Ágnes), Kinszky Eszter,  Kiss János , Konrád György,  Magyar Bálint, Schiff András, Tamás Gáspár Miklós, Ungvári Rudolf,   Vásárhelyi Mária ( A Soros-Alapítvány otthoni  Igazgatója),   

 

3.2.USA : Mark Palmer*, Charles Gati, Paul Krugmann ( gazdasági nobeldíjas), Kim Lane Scheppele,

Bartus László (USA-Népszava).

( ..”Krugman’s major source for these is Kim Lane Scheppele, a Princeton Professor, and Krugman has increasingly published Scheppele’s material wholesale on his blog, apparently with very little if any fact checking.” (The Season For Alarmism: Exaggerating Hungary’s Descent (Daniel Berman rebutts Paul Krugman on Hungary., By Daniel Berman,  Dale & Co.  8 Jan 2012, ) (3)

(Washington Post, 27.02.2012 By Mark Palmer, Miklos Haraszti and Charles Gati,  Opinions: Support democracy in Hungary with new Radio Free Europe Broadcasts”  ) (3)

 Mark  Palmer   was the U.S. ambassador to Hungary from 1986 to 1990. Miklos   Haraszti, a  Hungarian author,   was the representative on freedom of the media for the  Organization for  Security and Cooperation in Europe from 2004 to 2010. Charles Gati is a  professorial lecturer  in Russian & Eurasian studies at Johns Hopkins University’s Nitze  School of Advanced  International   Studies. (3) (Charles Gati a “Szabad Nép”  szerkesztöje volt a 70-es években!!!)

( * Mark Palmert –US nagykövet Budapesten -  1994-ben fönöke, az amerikai   külögyminiszter Baker,  24-órán belül  hazaparancsolta, a rendszerváltással  kapcsolatos harácsolásai miatt. Daily Mail , A. Hasso 12.01.2012,) 

3.2.Németország: Dallos György, Peter Frey ZDF (a hirhedt Kommentar 3.01.2011) és Maibritt Illner ZDF (a hirhedt kommentár: heute-journal“ vom 02. Oktober 2011)  , KiKa , ARD, NTV, Michael Frank (Süddz.), Catrin Kallweit (Süddz.,)  Christina Koehnen (Kertész Imre fordító csapata tagja), Rolf-Dieter Krause (ARD-Korrespondent Brüsselben), Krökel Ulrich (Fasizmus-szakértö), Marschovszky Magda-lena (Ha´Galil) Stefan Menzel  (HB), Schmidt-Häuer Christian (Zeit), Alice Bota (Zeit),

Prof. Michael Stürmer (Weltben, a Welt-kiadódoi-gazgatója, Thomas Schmid, Cohn-Bendit harcostársa):  1986-os “Historikerstreit”-ben  a „neokonser­vativ Viererbande" –hoz sorolt Professor (Ernst Nolte, An­dreas Hillgruber, Klaus Hildebrand, Mi­chael  Stürmer)  ,  nagyon rugalmas embernek bizonyul : hogy lemossa magáról a neokonzervatizmus vádját, irta neveztes , sokat idézett cikkét ahol Magyarországot Führerestaat-nak nevezte (Welt, 21.12. 2010) , Keno Verseck (Spiegel), Erich Follath (Spiegelonline- angol változat, 20.10.2010)

3.3.Ausztria: Péter Bognár (Die Presse),   Paul Lendvai ( DerStandard),  A. János Fehérváry (Die Presse),  Gregor Mayer

3.4.Schweiz: B. Odehnal (Fasizmus –szakértö), Samuel  Herzog (NZZ)

3.5.Brüsszel: Magyar baloldali EP-képviselőink, és az adminisztrációban dolgozó  a baloldal által delegált  magyar tisztviselök.

 

Hogy hogyan müködnek a kapcsolatok a fenti csoportok és az „elökelöségek” között, azt jól tükrözi a HVG –Interview-ja  Farncis Fukuyawa-val (  F. Fukuyawa: Ende der Geschichte 2000, szerzöje és a John Hopkins egyetem Professzora mint K.L. Scheppele és Charles Gati!!) ):

HVG 8.2.2012: Francis Fukuyama:  „....Ezekért a hibákért elnézést kérek. Leginkább a nyugati sajtóból tájékozódom, valamint az itteni magyar barátaimtól, illetve Magyarországon tartózkodó amerikaiaktól. De ez az írásom egy blogbejegyzés volt, ahol a gyorsaság a fontos, az újságcikkhez mérhetö szerkesztettség másodlagos...”

4.      Módszerek-mechanizmusok

Idézet  Konrád  Media-Strategájához (Konrád György : Antipolitik, .. Seite 154, Suhrkamp, 1985): „….Wir , die Arbeiter der Autonomie, sind klug, wenn wir ausländische Rundfunkanstalten und Zeitungen zu unserem Instrument machen, ohne uns jedoch zu deren Instrumenten  machen zu lassen..“

Persze ezt nem mai összefüggésben mondta, hanem mint Kádárékkal  szembenálló, akkor még aránylag magyar érzelmü iró. De ebböl leolvasható, hogy ezekben a körökben a nyugati média bevetésére már léteztek komoly  ismeretek és elképzelések.

4.1  Egyszerü és brutális rágalmazás, állításokkal, melyek nem tagadhatók és nem bizonyíthatók, de még a véleményszabadságot védö törvények keretén belül. A hatásos rágalmazáshoz  nagy  gyakor-latra és tapasztalatra van szükség. Elöfeltétele a teljes gátlástalanság, a  küldetesérzet  és patkány-szerü gyülölet. Minden szellemi eszköz, ami a vélt ellenségnek árt, minden csatornán  bevetendö!

Ilyen képességgel  polgári  erkölcsökkel  felszerelt ember, tehát a konzervatív  értékeknek elkötele-zett ember  ritkán rendelkezik. Ez a módszer az extrem beállitottságu egyének   monopóliuma.

Egypár példa: 

4.1.1.SifiZ.16.1.12, Evelyn Gebhardt SPD-EP-képviselő, SPD-Ortsversammlung in SiFi:  Viel mehr sorge sie sich über den  Abbau der Demokratie in Ungarn. Sie vermisse den Aufschrei in  der Bevölkerung, wie damals bei Haider“

4.1.2.Neues Deutschland 31.10.2010, G. Kerényi: „.. das Land mit überwältigender parlamenta-rischer Mehrheit beherrschende national-klerikale Partei Fidesz (Bund Junger Demokraten) mit dem macht-besessenen Viktor Orbán als Parteichef und Ministerpräsidenten an der Spitze hat nie einen Hehl daraus gemacht, dass es ihr um unbegrenzte Alleinherrschaft geht.“

4.1.3.„König Orbán schleift die Demokratie“ (Neues Deutschland, 31.10.2010)

4.1.4.ZDF-Kindersendung TiVi, 4.1.2012: ...„Viele Ungarn finden es auch nicht gut, dass die Regierung nun kontrollieren will, was Journalisten in Zeitungen, im Fernsehen, im Internet oder im Radio sagen oder schreiben. Die Regierung will so zum Beispiel verhindern, dass Journalisten schlecht über die Ar-beit von Politikern berichten. Ein Radiosender in Ungarn, der immer wieder über Fehler der Regierung berichtet hat, musste bereits mit seiner Arbeit aufhören.“…..

4.2  Idézetek a  saját táborban gyülekezök megnyilvánulásaiból, föleg ha az illetöknek „nevük” van valamilyen területen: nobeldíjasok, müvészek, professszorok  stb. Stürmer idézi Lendvait, Lendvai  idézi  Koenent és Stürmert, és mindenki idézi Konrádot

Vagy pl. ((NYT, Kim Lane Scheppele,, March 14, 2012):  „..... Is there media freedom  today in Hungary?  The Fidesz government says yes. Come to   Hungary and see, Prime Minister Viktor Orbán told..     But critics say no. (4)

A recent Washington Post op-ed piece by Mark Palmer, Miklós Haraszti and  Charles Gati even called for the recreation of Radio Free Europe to beam accurate news into  Hungary again. (4)

 Vagy : "Orbán titkosrendorségévé alakul a TEK" - aggódnak Amerikában  (HVG, 2012. április  20, MIT)  A Terrorelhárítási Központ hamarosan Orbán Viktor saját titkorsrendorségévé válik -   írja Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem tanára a The New York Times internetes  oldalán, Paul Krugman blogjában.

4.3.Mesterséges botránykeltés ( 1991-es „hordót a zsidónak” – botrány, a tarkólövésesbotrány 1990-ben, 2011 állami tisztviselök elbocsátása, a Tilos Rádió esete, az újszinház esete stb,)

4.4.Féligazságok megfelelö prezentálása ( „Privát –életbiztosítások” államosítása, külön adók  külföldi  cégek ellen, Pulitzer – díjas rádióreporterek elbocsájtása  stb) 

Néhány példa

4.4.1. M.Illner ZDF-Heute Journal, 2.10.2011:: „..Orbán feljelentette elödjét Gyurcsány Ferencet..” Az igazság:   Gyurcsányt még az Orbán-Kormány hivatalba lépése előtt, az LMP-képviselő Schiffer András jelentette fel  csalás és hütlenség vádjával.

4.4.2.A privát életbiztosításokhoz senki nem nyult hozzá. Hogyan is? A kényszer-privátbiztosításokról van szó, mely  mindenkinek kötelezö  és  1997 óta nyugati nyomásra vezették be.

4.5.Immunosítás.:  A fontosabb ujságok cikkei bevezetöként általában pozitivan és látszólag megér-téssel  kezdik  cikkeiket, hogy aztán objektívnak látszó szinezetben eladhassák rágalmaikat. Hazug-ságok terjesztése az igazság segítségével (Lügen mit der Wahrheit)., Vagy a tények igazak, de  kitalált sötét motívumokat ragasztanak rájuk , nyelvi  trükkök segíségsével,   pl. humoros- irónikus alaphang  stb.

4.5.1. „a sajtóorgánumok már önkényesen választott szóhasználatukkal is olyan ideológiai köze get,  olyan kontextust teremtenek, amely ellehetetleníti  a nagyközönség számára a  világ eseményeinek - és azok valódi gazdasági és politikai okainak - érdemi  megítélését.”  (Manufacturing Consent: The Political Economy of the Mass Media (1988), by   Edward S. Herman and Noam Chomsky) (5).

„Szerintük a média öncenzurájából nem  valami  titkos  társaság,  érdekcsoport tudatos beavatkozása tehet, az sokkal  inkább a média   gazdasági szerkezetének belsö   természetéböl fakad. A könyv alaptézise, hogy a média  nem bírálója az uralkodó  gazdasági érdekeknek, sokkal inkább ezen érdekek politikai  propagandájának szerves   része. Eszerint jelenlegi formájában a tömegtájékozta-tás képtelen ellátni kritikai szerepét."

 4.5.2.«Art on Lake» (Müvészet a Tavon), NZZ 1.6.11, s. Herzog, a  rendkívül  pozitiv kritikájában egyszercsak ez a megjegyzés….: “ Inwiefern das ins Programm  auch der neuen Landesregierung passt, sei dahingestellt – verhindert hat sie das über  Jahre hinweg  vorbereitete Projekt auf jeden Fall nicht..“.

4.6.„Schweigespirale“-csordaszellem: - az intellektuális  véleményformáló  körök  a  médiakampány hatására belekerülnek az ugynevezett Schweigespirale örvényeibe, és vélenyüket homogénizálják, az uralkodó  médiatrendhez igazítjak még az alkotó munkájukat is. A csordaszellem gyöz :  gyakori ez a tözsdén .  (Vagy pL. a stuttgarti Faust elkárhozása rendezöje  Andrea Moses (6)). Ezzel a médiák elérik céljukat, mert  a homogen intellektualis álláspontok ellen a politika tehetetlen, ök is beállnak a csor-dába. Ezzel minden ellenvélemény hatástalanná  és a megtámadottak  teljesen védtelenné válnak.

„Die „Torhüter" und Produ­zenten der erwünschten Meinung sind in der Regel jene entschlossene Minder­heit, die über die stärksten finanziellen und organisatorischen Mittel verfügt. Eine ihrer stärksten Waffen ist der Druck auf die „soziale Haut" der Menschen, die Grundvoraussetzung für das Entstehen der „Schweigepirale" (Elisabeth Noelle-Neumann). Diese kann sich soweit ver­schärfen, daß die Äußerung einer abweichenden Meinung zum erheblichen Risiko für den einzelnen werden kann.“  (JF, 49/11, 02.12.2011, Michael Kreuzberg)

A csordaszellem-örvényeinek, csak az tud ellenállni, akinek megvan a saját értékrendszere, ami sajnos a legtöbb mediaszakgárdistában  hiányzik.

4.7. Trend-mélyítés és szélesítés. Ez alatt értendö a médiák és politikai-gazdasági körök  által kivánt és konstruált üzenetei  transzportálása a minden napok emberéhez , akiket a politika és a külpolitika nem túlságosan érdekel .

Példák:

4.7.1.   SifiZ.16.1.12, Evelyn Gebhardt SPD-EP-képviselő, SPD-Ortsversammlung in SiFi . lásd a 4.1.1-es pontot.

4.7.2.  ZDF-Kindersendung TiVi, 4.1.2012 , lásd a 4.1.4-es pontot

4.7.3. Sonntag Aktuell, 20.5.12, Gercom Asboth: Itt megjelent egy cikkecske a Bakui Eurovision Pop-festivállal kapcsolatben, melyben a magyar számot is tárgyalja.   „.....Ein in softer Elektropop

verpacktes Plädoyer für Multikulti  und genaues  Hinsehen. Und das aus einem Land , dessen Präsi-dent nach rechts driftet, Justiz und Presse maßregelt. Klingt, als müsse man sich Sorgen machen, um die vier offenherzigen Jungs....”

4.7.4. NZZ 1.6.11, Samuel. Herzog, Bp, „Müvészet a Tavon „ vagy „Art on Lake”  cimü riprtja Budapeströl. Lásd 4.5.2-es pontot

 

4.8. A tudatos elhallgatás technikája: pozitív hireket a hadjárat objektumáról nem szabad közölni. Sehol!

Példa erre az Orbán-kormány nagyszerü cigány felzárkozási stratégiája az EU számára és vele kapcsolatos kivitelézi terv. Vagy a vörösiszap-krizis kiválló megoldása. Erröl jóformán senki nem tud!

4.9. „Recycling”: Régi „hirek” ujra és ujra közlése, többszörös megismétlése.

 

4.10. Selejt-Hírgyártás: a Hirügynökségeknek fontos eladható hireket elöállítani. Tehát azt nézik mint minden más  termelö üzem,  „mi megy jól a hirpiacon”.  Ilyen ügynökségek a DPA, Reuter, APA, AP stb.

5.      Célok és Összefoglaló

A médiahadjárat célja egyértelmü: minden eszközzel  és minden áron  –legyen az ár Magyarország jövöje-  az Orbán-kormány minden területen, de föleg a gazdasági életben való ellehetetlenítése.

A gazdasági siker megakadályozása tehát a fö cél, azzal a hátsó gondolattal, hogy  a magyar ellen-állást az „új  világvallás” ellen, végleg megtörjék és így  a magyar utat Európában  végleg  likvidál-ják, s nem követhetö és követendö, veszélyes példának pecsételjék és Orbánt és pártját véglegesen

leszorítsák  Európa politikai térképéröl! Itt nem a médiák összeesküvéséröl van szó, hanem a médiák is egy mindenre elszánt kriminális baloldal  áldozatai, akik tudatosan kihasználják a médiák müveletlenségét  és naivitását!  Itt nem gleichschlatolásról van szó, hanem egyenirányítottságról.!

Ezért az Ország nyomora, labilitása, a cigánykérdéssel  és  az antiszemitizmussal stb. füszerezve állan-dóan hangoztatandó, még a legnagyobb hazugságok bevetésével is. Gondoljunk pl. a tüntetésekröl szóló riportokra, vagy még a vörösiszap katasztrófa utáni riportokra 2010-11-ben , a „Green peace”  ezzel  kapcsolatos panaszaira, az europa-parlameni  kép-maniplációkra (felgyorsított felvé-telek, melyek így  Orbánt  hektikus-kapkodó-hisztériás  idegbeteg emberként igyekeztek feltüntetni .)

Egy ilyen intenzív és széles médiahadjáratnak – még akkor is, ha nem éri el kitüzött céljait , elég sok  hátránya van,  mert  egy-egy országról alkotott negatív elöitéletek majdnem örökérvényüek.

Ha  egy országról túlnyomórészben csak rosszat olvashatunk, láthatunk, hallhatunk éveken keresztül akkor abból  biztos, hogy egypár beépül az elöitéletek kánonjába. Pl. megmarad legalább: ..“ott van valami, diktatutura, nácik , Zsidóüldözés vagy mi.. , na oda inkább nem megyünk!”  Kis és közepes cégek oda nem fognak befektetni, a nagyokat azonban nem zavarja az egész, mert nekik pontosabb információik  vannak.

Egy másik nyilvánvaló hátrány , hogy a itteni  konservativ oldal  is kárt szenved és így  esetleges szö-vetségeink gyengülnek, megfélemülnek.  Hiszen az  itteni baloldalaknak jól jött az Orbán – Kormány, a Jobbikat még jobban használhatnák, politikai ellenfeleiket rossz társaságba hozandó.  Aki a „fasiszta magyarokat” védi, maga is fasiszta és a „Kampf gegen rechts”-mozgalom ezzel  rendkívüli módon erösíthetö és  a konzervativokat remekül  félre tudják állítani. Ellenfeleik és ellenfeleink még hosszu ideig a rólunk elterjedt médianyagot  hivatkozási  forrásként fogják használni.

De vannak nem várt elönyök is, mert pl.  az utóbbi  években nem  létezett itt  annyi  és olyan objektv  információ  pl. Trianonról a modernkori  magyar történelemröl a német és nemzetközi  sajtóban mint mostanában. Persze ez azok számára akik nem ismerik Magyarországot érdektelen és átugranak raj-ta, de valami itt ott , csak megmarad. (A  pozitiv információk legtöbbször  persze csak az immunosítás (lásd 4.5) módszeréhez  köthetök, de mégis).

Vagy  2010 előtt előtt ritkán irták meg olyan olyan korrektül, hogy az elözö nyolc év kormányai  „tehe tetlen , undorító (Lendvai pl) , romlott társaság” volt. Fontos ez mert mind baloldali ujságirók tollából származik . Eddig alig  informálták  a német olvasót/nézöt arról, hogy a magyar médiák 90%-ban külföldi kézen vannak. Vagy  rengeteg cikkben Orbánt ugyan majdnem gonosztevöként ábrázolják Orbánt, de mindenütt hangoztatják, hogy egy rendkívül  tehetséges politikusról van szó.

Söt néhányan elkézdték boncolgatni a német médiákban uralkodó trendeket és hatalmi viszonyokat és végül, de nem utolsó sorban ellenfeleink ( sok van!) és barátaink (sok nincs!) teljes világossággal felismerhetök.

Mivel  eddig  jóformán kizárólag ellenfeleinkkel  foglalkoztunk , nevezzük meg  barátainkat is, teljes-ség igénye nélkül, akiknek van  belsö értékrendszerük. :   Andreas Oplatka ( 2000 körül az NZZ-nél, ma a Corvinus-egytem professzora, Jan Mainka (Budapester Zeitung, gyakran ír az FAZ-ben is), Prof Reinhard Ott (FAZ), Georg Paul Hefty (FAZ), Rainer Wehaus (Stuttgarter Nachrichten), Prof Rupert Scholz (Kohl - Kanzellár alatt  1998 – 2002  a „Rechtsausschuss elnöke”  a Bundestagban, a  Welt-ben 17.4.12 írt egy a magyar alkotmányt elemzö és méltató , pozitiv cikket), Prof. Paul Kirchhoff (Alkot-mány-jogász és pénzügyi szakértö, korábban  Bundesgerichtshof elnöke), Tibor Fischer (The Times, író), Ulrich Schacht (Focus),  Andrea Hasso (Daily Mail), Daniel Berman USA,  (Dale & Co.) , Alexander Gauland (Tagesspiegel-Berlin),  Wolfgang Schüssel ( Ausztria, volt ÖVP-Miniszterelnök)  és még sokan mások.

Hogyan tovább ?  Hogy a médiák továbbra is vegyék a labdát ,  szellemi irányítóiknak mindíg újabb és ujabb érveket kell konstruálni , melyek igazságtartalma azonban mindíg kisebb lesz, ugy-hogy elöbb utóbb itteni barátaik , a mindíg erösebb hazugságokat megeléglik és „jobb anyag” híján, nem teljesítik minden ellenörzés nélkül magyar és itteni baloldali barátaik kivánságait.  Tehát a túlnyomórészt képtelen hazugságok Magyarországról, a médiákban ellenreakciókhoz vezethetnek és így az egész hadjárat zátonyra futhat. A puskapor kifogy, de sajnos félö, hogy az elöitétekké vált,  megrongált  image-ünk  hosszú ideig még marad és a java még hátra van ! 

 

Függelék

(1).König Viktor (Die Zeit, Christian Schmidt Häuer, 38/2000, 14.09.2000)

Macht erhalten: Dafür paktiert Ungarns konservativer Ministerpräsident Orbán notfalls mit der antisemitischen Rechten / Der Davos-Mann Orbán legt der Politik die Zügel an und macht der Wirtschaft Dampf - aber auf Kosten der Armen .

Geraubt, missbraucht, verloren, vergraben. Ein Wunder, dass sich die Krone der Ungarn immer noch wiedergefunden hat. Papst Sylvester II, setzte sie vor genau 1000 Jahren König Stephan aufs Haupt. Damit fügten sich die einstigen Reiternomaden, die aus den Steppen südlich des Urals nach Europa vorgedrungen waren, endgültig in die christliche Völkerfamilie ein. Ihre Krone aber blieb zum Noma-dendasein verurteilt. Sie wurde zum Symbol der Unrast, die Europa fortan den Ungarn bereitete.

Otto von Bayern verlor die Stephanskrone 1310 auf einem Heerweg. Die schwangere Witwe Albert von Habsburgs ließ sie 1439 für ihren ungeborenen Sohn stehlen. Freiheitskämpfer verbuddelten die Insignie für vier Jahre, als Österreichs Truppen Ungarns Revolution 1848 niederschlugen. 1945 griff der Kreml nach Osteuropa, James Bond war noch nicht da, doch auch ohne ihn kam das majestäti-sche Kleinod auf abenteuerlichen Wegen bis ins amerikanische Fort Knox. Jimmy Carter gab es 1978 an Janos Kádárs Reformkommunisten zurück.

Noch nie aber ist diese Krone von den ungarischen Politikern selbst auf so absurde Art entführt wor-den wie zu Beginn dieses Jahres. Die Regierung verfrachtete sie aus dem Nationalmuseum ausge-rechnet ins Parlament - das der Burg auf der anderen Donauseite demonstrativ abweisend in West-minster-Pose gegenübersteht. Der erste Gesetzentwurf des Jahres 2000, den die rechten Koalitions-parteien einbrachten, postulierte ausgerechnet für das führende Land unter den EU-Bewerbern: "Die Heilige Krone stellt die Kontinuität des ungarischen Staates dar ... und gehört zu den Grundpfeilern des öffentlichrechtlichen Systems." Sogar die Kronwacht an der Donau wollte die Regierung wieder aufstellen. Was in den Tagen dar Aristokratie die Familien der Eszterházys und Széchenyis besorgten, sollten jetzt der Staatspräsident, der Regierungschef und Parlamentsvertreter wahrnehmen. Die Opposition, von Sozialisten und Freidemokraten gebildet, stürmte zum Vertassungsgericht. Das entschied: "Die Heilige Krone verfügt über keine öffentlichrechtliche Funktion." Doch davon unbe-eindruckt, ließ die Regierung in diesem Juni schon mal Absolventen der Polizeiakademie vor einer Kopie der Krone vereidigen.

Was wie eine k.u.k. Operette hingt, ist bitterer Ernst. Ungarns Elite hat nichts Besseres zu tun, als kalten Bürgerkriag zu spielen. Heute ein König - das möchte am liebsten Ungarns erst 37jähriger Ministerpräsident Viktor Orbán sein. Vor einem Jahrzehnt war er noch ein Rebell, bärtig und lang-haarig, mit Jurastudium, Jeans und Turnschuhen. Vor zwei Jahren trat er als Neoliberaler im Maßan-zug zu den Wahlen an. Schnittig und geilsalbt verhieß er den Ungarn weniger Opfer und siegte so über den alten Postkommunisten Gyula Horn mit seinem strikten Sparhaushalt. Horn hatte zwar im Sommer 1989 an der ungarisch­-österreichischen grenze den Europa trennenden Stacheldraht zer-schnitten. Doch nun erschien es als ein Zeichen der neuen Zeit, dass der sozialistische Dinosaurier dem flotten Davos-Mann weichen musste.

 In Brüssel löste Europas jüngster Ministerpräsident mit seinem fließenden Englisch anfangs Begeis-terung aus. In Budapest aber kam unter Orbáns Börsianerlook schon bald ein eher klassischer Balkan-politiker zum Vorschein - auch wenn Ungarn gar nicht zum Balkan gehört. Doch Orbán richtete mit fast orientalischer Trennschärfe nur zwischen Freund und Feind. Er suchte die Konfrontation, als ob die Türken noch immer im Lande elenden. Zu seinen Türken machte er die Parlamentarier im Allge-meinen und die Sozialisten, Freidemokraten und kritischen Intellektuellen im Besonderen. Die Türken aus der Sicht seiner rechten Hilfstruppen sind die Minderheiten. Vor allem die Roma, aber zuneh-mend auch die jüdischen Mitbürger.

  Der hoch begabte Orbán, selbst mehr von arroganter Herrschsucht als von ideologischem Radikalis-mus getrieben, sammelt Ungarns rechte Erde. Nur auf diesem Terrain glaubt er seine Macht erhalten und ausbauen zu können. Das Parlament, in dem der Ministerpräsident 1999 nur einmal erschien, versucht er auszutrocknen. Manche seiner harschen Kritiker erinnert das bereits an Ungarns autori-tären Führer Miklós Horthy. Der hatte bis zum Bund mit Hitler den Oppositionsparteien und Gewerk-schaften auch ein dürres Dasein gelassen.

Sicher ist: Viktor Orbán und seine konservativen Mitstreiter wollen es sich feudal machen. Der Staat als neutraler Gesetzeshüter redet ihnen zu viel herein. Die Heilige Krone soll deshalb eine "überge-setzliche mythische Entität" verkörpern, wie es die jungen liberalen Politiker Peter Gosztos und Tamás Onódy ausdrücken. Dabei stützt sich der Ministerpräsident nicht nur auf das Regierungs-bündnis seiner einst radikalliberalen, heute reaktionären Jung-demokraten (Fidesz-MPP) mit der nationalbodenständigen Kleinlandwirte-Partei (FKGB) und dem bürgerlichkonservativen Ungarischen Demokratischen Forum (MDF). Orbán setzt im Parlament bei Bedarf auch bedenkenlos auf die rechtsextreme Ungarische Wahrheits- und Lebenspartei (MIEP). Mit deren Hilfe prellte er die Op-position auch in diesem Jahr um alte Sitze in den Funk- und Fernsehaufsichtsräten, die ihr nach der Verfassung zustünden. Führer der rassistischen MIEP ist der antisemitische Schriftsteller und frühere Informant des kommunistischen Geheimdienstes, István Csurka. Seit der Wende ruft Csurka mit faschistoiden Parolen zum Schutz des heiligen Ungarntums auf.

 Viktor Orbán verbindet Österreichs Dr. Schüssel und Mr. Haider in seiner Person und seiner Politik. Weitaus talentierter und weniger provinzieil als diese beiden, hat er äußere Krisen bisher geschickt bewältigt. Dazu zählen die Herausforderungen des russischen Staatsbankrotts 1998 und des Kosovo-Krieges 1999, auf die Ungarn suverän reagierte. Doch in der Innenpolitik ist Orbáns Vielseitigkeit eher beängstigend. Vettern- und Familienwirtschaft, die Seilschaften mit seiner heutigen Heimatstadt Szolnok erinnern an den slowakischen Pofitmafioso Vladimir Meciar. Die bitteren Fehden, die der ungarische Regierungschef mit den Medien, mit dem populären Budapester Bürgermeister Demszky und dem international renommierten Zentralbankchef Surányi ausficht, lassen ihn als Double des intoleranten Prager Eipremiers Vaclav Klaus erscheinen.

  Anders als jener ist Orbán noch kein populistischer Euroskeptiker. Doch spielt er inzwischen Mittel-europa gern gegen BrüsseI aus. Haider und Schlüssel (den er als erster Regierungschef aus der EU-Quarantäne nach Budapest einlud), Stoiber und Blocher sieht der ungarische Premier als wichtige Bündnispartner. Für den Sohn eines ehemaligen Ostblocklandes hat die Anerkennung durch Europa allerdings immer noch einen anderen Stellenwert als für einen Kärntner, der nie durch Stacheldraht abgetrennt war. "Es gibt ein Leben außerhalb der EU auch wenn wir wissen, dass es drinnen besser ist', mit dieser Floskel hält Orbán heute die Waage zwischan Schlüssel und Haider, zwischen Realitätssinn und Rechtsdrall seiner ungarischen Klientel.

  Orbán ist Ungarns dritter Regierungschef nach der Wende. Seine Vorgänger wurden nach je vier Jahren wieder abgewählt. Dabei machten sie ihre Sache besser als viele Nachbarn. Der konservative Antall, dem die Linke "gravitätisches Nichtstun" nachsagte. ließ zumindest die Privatisierung nicht entgleisen wie Klaus in Prag. Der Postkommunist Horn rettete Ungarn 1995 mit strikter Sparpolitik vor der mexikanischen Schuldenfalle. Derzeit sieht es so aus, als ob die Ungarn in zwei Jahren wie-der den Sozialisten die meisten Stimmen geben werden. Ob die gesammelte Rechte sie dann aber noch an die Regierung lassen wird, ist fraglich. Die Sozialisten haben weder eine Strategie noch eine geschlossene Mannschaft. Das Programm der Postkommunisten ist derzeit so schwach wie ihr Selbst-bewusstsein.

Auf den ersten Blick ist die politische Misere Ungarns kaum zu begreifen. Das Land hält Jahr für Jahr die Poleposition unter allen mittel- und osteuropäischen EU­-Bewerbern. Die Wirtschaft steht unter Dampf wie bei keinem Nachbarn. 80 Prozent der Exporte gehen in die europäische Union. Damit übertrifft das kleine Land selbst viele EU-Mitglieder. Allerdings stammt die Hälfte dieser Exporte von ausländischen Firmen, die in Ungarn produzieren. Dennoch rühmen sich westliche Wirtschaftswis-senschaftler unisono, dass die Magyaren dank ihrer mikroökonomischan Reformen allen anderen Kandidaten weit voraus sind.

  Das war indessen schon immer der Fall. Kein Staat des ehemaligen Ostblocks integrierte sieh so schnell in das Europa des Westens wie das rohstoffarme, vom Außenhandel abhängige Ungarn. Die große Wende zur Marktwirtschaft, von der sich die Nachbarn zumin-dest anfangs den schnellen Auf-bruch zu westlichem Reichtum versprachen, hat es in Ungarn so gar nicht gegeben. Sie war schon da, die Marktwirtschaft, wie der Igel vor dem Hasen. Mit schöpferischer und schillernder Extravaganz, mit gewinnendem Übereifer hatten die rastlosen ungarischen Kleinproduzenten dem Sozialismus durch ständig angestückelte Reformen längst ihr eigenes System abgetrotzt.

Der Einzug des Kapitalismus machte gerade jene Existenzen obsolet, die den kommunistischen Staat zuvor in diese Mikrowelt der handverputzten, selbst geflickten, nachts erstrickten Wohlstandspar-zellen umgebastelt hatten. So erfuhren viele der zehn Millionen Ungarn ihre "Rückkehr nach Europa" auch als ein Stück unvermeidbarer Selbstaufgabe. Bis heute ist der Lebensstandard von 1989 nicht wieder erreicht worden. "Zu den Gewinnern der Wende zählt ein Drittel der Bevölkerung", sagt die angesehene Sozialwissenschaftlerin Erzsébet Szalai, "aber zwei Drittel sind Verlierer. Ministerpräsident Horn reformierte das Land zulasten der Mittelschicht, Viktor Orbán tut es auf Kosten der Ärmsten. Die innere Solidarität schwindet. Wer sich privat versichern kann, ist nicht mehr daran interessiert, dass der Staat die Versorgung aufrechterhält. Es wächst die Angst, abzusteigen. Sie stärkt den Antisemitismus, der bei uns traditionell ein Phänomen des Mittelstandes ist: Furcht vor dem Rivalen, Hass auf den Nächsten unter einem. Die ärmeren Schichten, die jüdische Mitbürger nicht als Konkurrenten erleben, wenden sich in ihrer Abstiegsangst gegen die Roma. Der Zigeuner-hass ist heute schlimmer als der Antisemitismus."

 Tamás Sárközi, Präsident des Juristenverbandes, hat einen anderen Blickwinkel. Der Zivilrechtler, der entscheidend zu Ungarns erfolgreicher Entstaatlichung beitrug, unterstreicht: "85 Prozent der Wirts-chaft sind privatisiert. Das Staatsvermögen ist nicht nur an die Multis gegangen. Die ausländischen Direktinvestitionen sind auch in viele kleinere Gemeinschaftsunternahmen geflossen. Ungarische Fir-men investieren jetzt in der Slowakei, in Jugoslawien, Rumänien und selbst in österreichische Klein-unternehmen. Natürlich war die Privatisierung ungerecht und unmoralisch. Wie konnte es anders sein! Es gab einen Markt - aber doch keinen normalen. 1991 haben wir die erste westliche Buchfüh-rung auf dem Papier eingeführt." Ähnliche Mängel sieht Sárközi in der Politik nachwirken: "Die Väter haben unseren jungen Talenten doch nicht die politische Kultur der bürgerlichen Welt mitgeben können. Seine ersten politischen Erfahrungen machte so manches Wunderkind dann in den USA. Dort bedingen nun mal Rigorosität und Glauben einander. Wenn ein Präsident sagt, oraler Sex sei kein Sex, dann nehmen ihm das ganze Heerscharen ab. Unsere jungen Politiker müssen in der Tat hier erst einmal Balance und Ausgleich lernen."

  Miklós Vásárhelyi traut genau das Viktor Qrbán nicht zu: "Ein hoch begabter Mann ohne Prinzipien." Der heute 82jährige Vásárhelyi war im Ungarn-Aufstand 1956 Regierungsspre-cher des tragischen Helden Imre Nagy. Im Hochverratsprozess, irr dem Nagy zum Tode verurteilt wurde, erhielt Vásár-helyi eine lange Haftstrafe. Literaturwissenachaftler seit den siebziger Jahren, übernahm er später die Soros-Stiftung in Budapest. Sie schickte auch Orbán, den brillanten Studenten aus einfachem Hause, zum Studium nach Oxford.

 Ein Jahrzehnt später hat das Kabinett dem Institut fast alle Mittel gestrichen - nicht zuletzt deshalb, weil einige der von Orbán gehassten Freidemokraten im Vorstand saßen. Die Regierung schuf eine neue Einrichtung, das Institut für das 20. Jahrhundert. Orbán vertraute es seiner Chefberaterin an, des Historikerin Mária Schmidt. Sie hat sich mit nationalistischen Artikeln und rassistischen Untertö-nen gegen die Roma hervorgetan. Gleichgesinntes ist in der halb offiziellen Regierungszeitung Magyar Nemzet zu lesen und über den Fernsehkanal zu hören, den die Regierung kontrolliert. Im Amt des Ministerpräsidenten sind auch solche Mitarbeiter gelitten, die sich mehr oder weniger offen für eine Horthy-Rehabilitierung und eins Holocaust-Revision stark machen. In Orbáns Machthunger sieht auch Sárközy das große Problem: "Er will um jeden Preis weiterregieren. Und das wird er nur mit dem rechts-extremen Csurka können. Was aber macht der Westen dann?"   

 

(2). Orbáns Liste (Die Zeit 50/2000). Die Zeit im Mittelpunkt einer ungarischen Kontroverse

 In  Ungarn ist ein heftiger innenpoliti­scher Streit entbrannt, in dessen Mittelpunkt die Zeit steht. Es geht dabei um eine von der Regierung veröffentlich­te "Zusammenfassung der in diesem jahr erschie-nenen ausländischen Presseartikel, die dem Ansehen Ungarns und seiner  Re­gierung Schaden zuge-fügt haben". Diese Dokumentation, hatte der konservative Ministerpräsident Viktor Orbán in einer Parlamentsitzung angekündigt, die den EU-Fortschrittbericht über Ungarn de­battierte.

Die zentralen Passagen dieser "Schwar­zen Liste"  (so der freidemokratische Abgeordnete Tamás Bauer in der Debatte) be­ziehen sich auf einen Arrikel in der ZEIT , Nr. 38/00. Darin hatte Christian Schmidt-­Häuer dem Ministerpräsidenren vorgeworfen: Ungarns rechte Ende zu sammeln und im Parlament auf die Hilfe der rechtsextremen Ungarischen Wahrheits- und Lebens­partei ( MIEP) zu setzen.

"Diese mehrseitige Schreiberei hat in den vergangenen zwei Jahren  mit den größten Schaden ange-richtet", heißt es in der amtlichen Abmahnung, der mehrere Textauszüge folgen. Die ZEIT wird als regierungsnah eingestuft und daraus die Folgerung gezogen:

"Angesichts der großen in­ternationalen und deutschen Reputation des Blattes ist davon auszugehen, daß auch die gegenwärtige deutsche Führung das dort Geschriebene für bare Münze genommen hat.­

„Insgesamt führt die Liste zwölf unbotmäßige Zeitungen und Radiostationen auf, darunter Herald Tribune, Whashington Jewish Week, Christian Science Monitor, Le Monde, NCR Handelsblad und Der Standard. Die inkriminierten Berichte und Aussagen der von den Zeitungen zitierten ungarischen Gesprächspartner beziehen sich auf wach­senden Antisemitismus und die Behandlung der Roma: Die ungarischen Inter­viewpartner werden demonstrativ  durch Fettdruck hervorgehoben. Das Hauptmo-tiv für diese Anprangerung  hatte Orbán vor dem Parlament anklingen lassen: Der ansich positive EU-­Bericht über Ungarn sei dadurch beein­trächtigt worden, dass die Opposition ihr Land in Europa an-geschwärzt habe.

Der Blick geht nach rechts

  Die Liste wird von der Budapester Presse mit großer Besorgnls  kommentiert. Sie  fühlt sich an "Zei-ten des Parteistaates" und "an bestimmte Leute in vergangenen Sys­temen" (das Magazin 168 óra) erinnert. In der führenden und größtan Tageszeitung Népszabadság schreibt der angesehene Publi-zist Endre Aczél: "Aufgeregt hat mich,wie der Artikel des Hamburger Journalisten und wohl besten Kenners des mitteleuropäischen Gezeitenwechsels kommentiert wird .. Jeder Satz ist falsch. Erstens: Wenn es auf der Welt überhaupt ein klassisch liberales Wo­chenblatt gibt, dann die ZEIT. Zweitens: Schtmidt-Häuer verfügt seit Jahrzehnten über vorzügliches Rastersystem zur Einstufung seiner Infor-mationen.. Drittens:  Das Ungarnbild der deutschen Regierung prägt nicht ein Mitarbeiter der ZEIT, son­dern jener großer Expertenstab, der Schrö­ders Kanzleramt bedient ... ".

Die liberale Tageszeitung Magyar Hirlap fragt: ,;Soll die Liste ein Lockmittel für die MIEP sein? Oder, will man von den politischen Korruptionsskandalen ablenken? Jedenfalls darf man nicht immer nur nach rechts sehen. Auf der Landkarte liegt rechts von uns Rumänien: Das sollte eine Warnung sein." 

 

 

Az angol nyelvü idézetek értelemszerü fordításai, és további idézetek:

(3) .. „Az alarmizmus szezonja:  „Túlzások Magyarország  alkonyáról” Daniel Berman, in Dale & Co, 6.01.2012: ..”Krugmann fö forrása Kim Lane Scheppele, egy  Princtown-professzor, akinek  anyagait

Krugmann egyre intenzívebben használja blogg-jaiban, láthatólag igen csekély, vagy majdnem semmilyen ellenörzés nélkül.”

Véleményrész:  (Washington Post, 27.02.2012 By Mark Palmer, Miklos Haraszti and Charles Gati,   „Támogassuk a demokráciát Magyarországon a Szabad Európa-Radió   ujraélesztésével”

Mark Palmer az USA Magyarországi nagykövete volt 1986-1990 között.  Haraszti Miklós, magyar

író, a KSZE Médiaszabadság-részlege Európai szóvivöje 2004-2010 között. Charles Gati a John Hopkins egyetem a Felsöfoku Nemzetközi Tanulmányok  fakultása  professzora  az Orosz&Eurázsiai –szakra.

(4)Van-e mediaszabadság Magyarországon? A Fidesz-Kormány azt mondja , van. Gyere Magyaror-szágra  és vizsgáld meg, monja Orbán. A kritikusok viszont azt mondják , nincs!

Nemrég a Washington Postban  megjelent felhivásukban  Mark Palmer, Miklós Haraszti és Charles Gati  a Szabad Europa Adó ujra teremtésére buzdítottak, hogy Magyarország ismét  pontos hirek-hez juthasson.”

(5) Edward S. Herman, Noam Chomsky : „Az egyetértés technologiája: A tömegmédiák  politikai

Gazdaságtana”   

 (6) Deutschlandradio-Kultur 31.10.2011 (Rainer Zerbst, lásd 4.6-os pontot)

Regisseurin Andrea Moses gibt mit Hector Berlioz' "Fausts Verdammnis" ihren Einstand an der Staatsoper Stuttgart 

Andrea Moses ist von Dessau als Leitende Regisseurin nach Stuttgart gewechselt. Ihre erste Opern-Regiearbeit an der Stuttgarter Staatsoper ist "Fausts Verdammnis. Dramatische Legende" - eine Vertonung des Goethe-Stoffes von Hector Berlioz.

Schon mit dem ersten Bild bestätigt Andrea Moses ihren Ruf, eine politische Regisseurin zu sein: Was bei Berlioz eine schlichte ungarische Bauernhochzeit ist, die der Künstler Faust beobachtet, ist bei ihr eine Sinti-Hochzeit, die alsbald von blauuniformierten Nationalisten mit Schlagstöcken nieder-geprügelt wird.

Dieser eindrucksvolle Hinweis auf das politische Klima im Ungarn von heute wird im Schlusstableau weitergeführt. Da tauchen dieselben Blauuniformierten wieder auf, werden diesmal vom Kardinal gesegnet - der sich als kein anderer als Mephisto in Verkleidung entpuppt, und die nationalisti-schen Uniformierten huldigen ihm als ihrem obersten Meister.  Das ist eine starke politische Aussage, mit subtilen Mitteln in Szene gesetzt. …..

(7) Idézet, Éva Peters e-mailböl, 04.04.2012

Ha az egyes mondatok tartalmilag nem is támadhatóan valótlant állítanak, de összességükben az olvasónak egy valótlan állítást szuggerálnak, az ilyen esetet a német jog  valótlan állításként kezel.

"BGB §§ 823 Abs. 1, Abs. 2 Ah, 1004; StGB § 186

Liegt es nahe, aus mehreren unstreitigen Tatsachen eine bestimmte ehrverletzende Schlussfolgerung zu ziehen, so ist eine bewusst unvollständige Berichterstattung rechtlich wie eine unwahre Tatsa-chenbehauptung zu behandeln, wenn die Schlussfolgerung bei Mitteilung der verschwiegenen Tatsa-che weniger nahe liegend erscheint und deshalb durch das Verschweigen dieser Tatsache beim unbe-fangenen Durchschnittsleser ein falscher Eindruck entstehen kann."

(8) Stuttgarter Nachrichten, 15.1.2011, Rainer Wehaus

Böser Ungar. Wählt rechts. Will die Presse­freiheit einschränken. Zockt ausländische Firmen ab. Und führt jetzt auch noch für ein halbes Jahr die EU. Den knöpfen wir uns vor. Wir skandalisieren künst-lich einen Kunstteppich, mit dem der Ungar im EU-Ratsgebäude für sich wirbt. Wir werfen ihm groß-ungarische Träume vor, weil auf dem Teppich neben vielem anderen auch eine his­torische Landkarte zu sehen ist. Zuge­geben, der Vorwurf ist ziemlich konstruiert. Aber den Ärger hat der Ungar verdient. Hätte er halt links gewählt.

(Wehaus fején találta a szöget: ennél  frappánsabban és találóbban  nem lehet  megfogalmazni  a nyugati reakciókat kiváltó fö okot)

 

Liberale Lügen und schleichende Anklagen": Offener Brief der Fidesz-Europa abgeordneten Ágnes Hankiss an ihre Kollegen 12. Februar 2012,  hungarianvoice

Die Fidesz-Europaabgeordnete Ágnes Hankiss hat einen offenen Brief an ihre Kolleginnen und Kollegen verfasst. Er befasst sich in sehr persönlicher Art und Weise mit dem Vor-wurf des Antisemitismus und der mitunter erhobenen Behauptung, Juden und andere Minderheiten lebten in Ungarn in ständiger Angst. Hankiss geht insbesondere auf das Judentum ein.

Verehrte Kolleginnen und Kollegen!

Ich befand mich am heutigen Tag in Budapest und sah dort einen Fernsehbericht, der mit einem Abgeordneten der EU-Sozialisten gefertigt wurde. Unser Kollege sprach vom rasenden Antisemitismus in Ungarn. In tiefer Sorge über das Schicksal des ungarischen Judentums, sagte er im wesentlichen dasselbe, was andere in den vergangenen Monaten von Seiten der Linken und der ihr nahe stehenden Presse bereits gesagt hatten. Ich bin nicht etwa deshalb erschüttert, weil ich etwas gehört hätte, was nicht schon zuvor in der die ungarische Regie-rung gerichtete Verleumdungskampagne aufgetaucht wäre, sondern deshalb, weil ich unseren Kollegen als intelligenten, vernünftigen und offenen Menschen erlebt habe, mit dem es nicht schwer fiel, im gemeinsamen Ausschuss und bei gemeinsa-men Themen zu Kompromissen zu gelangen. Ich bin traurig, denn er sagt mit tiefster Betroffenheit Unwahrheiten, er glaubt das, was er sagt, denn er hat es von Personen gehört, denen er uneingeschränktes Vertrauen ent-gegenbringt. Meinen verehrten Kolle-gen hat man folglich übelst hereingelegt. Und es waren gewiss solche Personen, deren Kampf  um die Wiedererlangung der politischen Macht sich so weit erstreckt, dass man die eigenen Fraktionskollegen in die Irre führt.

Die schleichende Anklage ist ein schmutziges Mittel. Schleichend, weil sie weder Beweise noch Gegendarstellungen verträgt. Im Falle einer Gegendarstellung zieht sich diese Art von Ankläger zurück, aber nur zu dem Zweck, später wieder in die Öffentlichkeit zu tre-ten. Ganz so, als wäre nichts passiert. Der Angeklagte hingegen traut sich nicht, sich zu vertei-digen, denn er hat Angst, dass ihm die Verteidigung ebenfalls zum Nachteil ge-reichen könnte. Erlauben Sie mir eine Frage: Wären diejenigen, welche die ungarische Regierung anklagen, im Besitz von Beweisen von einem einzigen schlechten oder miss-verständlichen Satz, der Antisemitismus der Regierung beweist, wären Ihnen diese Be-lege nicht schon einhundert Mal vorgelegt worden?

Mein Vater wurde halbtot aus einem Nazi-Konzentrationslager befreit. Meine Großmutter floh mit ihren Kindern und der Hauskatze aus dem Budapester Ghetto. Sie verdankten ihr Leben der Tatsache, dass tiefgläubige Menschen mit christlicher Einstellung ihr eigenes Leben riskierten und sie und andere in ihrem Keller versteckt hielten. Der Ehemann mei-ner Großmutter wurde Weihnachten 1944, vollständig entkleidet, an das Donauufer ge-zerrt, erschossen und in den Fluss geworfen. An seiner jüngeren Schwester vollzog Men-gele (Anm. HV: Der Lagerarzt im Konzentrationslager Auschwitz) Menschenversuche, die Ärzte kämpfen nach dem Krieg jahrelang, um ihr die Geburt von Kindern zu ermöglichen. Ich selbst habe in meinen Büchern über die jüdische Mystik versucht darzulegen, was das Geheimnis des Über-lebens ist … aber das gehört schon nicht mehr hierher.

Mit den Gründern und den Führungspersonen des Fidesz verbindet mich eine mehr als zwan-zigjährige Freundschaft und Solidarität, die nie erschüttert werden konnte, denn es geschah nie etwas, was den Zusammenhalt hätte in Frage stellen können.

Ich bin Ungarin. Eine ungarische Patriotin, wenn sie wollen Eine, die mit ihrem Verstand und ihrem Gefühl ihrem Land und dem ungarischen Staatsvolk verbunden ist. Ich habe das nie als Widerspruch zu der tief empfundenen Treue betrachtet, die mich mit all den Opfern der jüdi-schen Tragödie verbindet, ebensowenig als Widerspruch zu den spirituel-len Werten und dem Überlebenskampf des Judentums. Einen solchen Widerspruch ver-sucht man nämlich fortwäh-rend von außen, aus niedrigen Beweggründen zu streuen.

Es ist schlicht und einfach nicht wahr, dass irgend jemand wegen seiner jüdischen Iden-tität in Ungarn Angst haben müsste. Es ist aber leider eine traurige Tatsache, dass die linksliberale politische Gemeinschaft seit langer Zeit dazu neigt, sich im Interesse der Machterlangung und des Machterhaltes den Vorwurf des Antisemitismus gegenüber den mitte-rechts stehenden Kräften und Regierungen als Waffe verwenden. Und dabei im-merzu den Eindruck zu erweck-en, dass, wenn sie nicht an der Macht sind, jede Min-derheit in Todesgefahr gerät. Dies ist eine gemeine Lüge. Und eine vergiftende dazu. Glauben Sie mir, viele Menschen jüdischen Glaubens sehen diese Zusammen-hänge sehr klar, sie schweigen aber, weil der Gruppenzwang auf sie zu groß ist.

Als ich mit einer parlamentarischen Delegation in Israel war, hatte ich Gelegenheit, mit einem israelischen Politiker zu sprechen, der über eine weite Sicht der Dinge verfügt. Wir verstanden uns auch über Halbsätze. Er verstand, dass wir, die ungarische Rechte, nichts anderes wollen als eine Heimat, in der uns der nationale Zusammenhalt und ein in Wer-ten zum Ausdruck kommender Glaube eint, gerade im Hinblick auf die zahllosen Gefah-ren und Krisen auf der ganzen Welt.

Gibt es in Ungarn Antisemitismus? Es gibt ihn vereinzelt und natürlich auch bei den un-garischen Rechtsextremen. Wie überall sonst in Europa. Nach Auffassung von Rabbi Slomó Köves ist er in Ungarn weniger verbreitet als in Westeuropa. In Ungarn herrscht aber Pressefrei-heit, weshalb man gegen einige scheußliche Organe nicht vorgehen kann.

Verehrte Kolleginnen und Kollegen, sehen Sie mir den mehr als üblich persönlichen Ton-fall nach. Der Vorwurf des Rassismus gegenüber der ungarischen Regierung ist ein schwerer und noch dazu unwahrer Vorwurf. Der politische Kampf arbeitet mit vielerlei Mittel. Aber den Vorwurf des Rassismus sollte man nicht in die Reihe jener Mittel auf-nehmen. Auch in der Politik muss der Zynismus seine Grenzen haben! Die historische Tragödie des Judentums und die Empfindlichkeit, welche der Völkermord in das Ge-dächtnis von Generationen eingepflanzt hat, darf nicht zum Zwecke politischer Mani-pulationen missbraucht werden. Nehmen Sie Rücksicht auf das Andenken Verstorbener! Und beachten Sie auch den Glauben der Lebenden daran, dass man mit Verständnis füreinander und mit gutem Willen die historischen Lasten langsam von unseren Schultern ablegen kann!

Ich bitte Sie, meine Abgeordnetenkollegen, darum, denken Sie über all das ruhig nach! Wer meint, die ungarische Lage besser kennenlernen zu wollen, dem stehe ich selbst-verständlich persönlich zur Verfügung!

Ágnes Hankiss, Abgeordnete des Europäischen Parlaments

 

Schweigespirale und ihre Wirkungen:  „Schweigespirale". Das heißt, daß nur noch die reden, die erkennen, daß ihre Meinung in der Öffent-lichkeit über die Medien politisch akzeptiert wird; die anderen bleiben stumm, sie haben den Ein-druck, daß sie einer Macht ausgesetzt sind, gegen die nicht anzukommen ist.

Diese Macht vertreten vor allem die Medien, die in der Medienlandschaft eine Führungsrolle für sich beanspru­chen. Hat eines dieser Medien erst ein­mal den Ball aufgenommen, gibt es für die ande-ren kein Zurück mehr. Wie ein Fischschwarm, der nur aufgrund der Richtungsänderung von einzelnen Fi­schen im Gesamten einen anderen Weg einschlägt, folgen alle Medien, wenn die Leitmedien vor-preschen: „Wenn ein Meinungsstrom in eine Richtung geht - dem können Sie sich nicht verschlie­ßen", bestätigt Wolfgang Kaden, ehema­liger  Chefredakteur. Zwar ver­schwinden die Schlagzeilen meist schnell wieder, doch können die Sachverhalte durch den mediälen Tsunami falsch dar­gestellt bleiben und eine eigene Dyna­mik entwickeln, die die Wahrheit selbst selektiert: „Aus Lügen, die wir glauben, werden Wahrheiten, mit denen wir le­ben", so formulierte es einst der frühe­re Spie-gel-Journalist Hans Leyendecker.

Massenmedien entscheiden auf diese Weise, was wichtig, was richtig ist und was nicht: Sie selek-tieren und stellen selbst einen Selektionsmechanismus dar. Sie erzeugen damit, wie der Soziologe Niklas Luhmann schreibt, Ereignisse, die es ohne sie gar nicht gegeben hätte, sie bauen eine Illu-sion, eine „zweite Wirk­lichkeit" auf. (JF, 13/12, 23.03.2012, Michael Mayer)

 

 

Kedves  Erasmus-tagok, barátaink és támogatóink,  meghívunk  benneteket a következő nyilvános rendezvényünkre:


Szerdán  2012  június. 27-én, 19-órakor  a Bruder Klaus Kirche nagytermében,  Stuttgart,  Albert-Schäffle-Str. 30.

Az előadás  címe:  Médiahadjárat Magyarország ellen: Okok, hadszinterek, föszereplők, módszerek-mechanizmusok és célok

Előadó: Dr Trencséni János

Rövid  életrajz és  háttér: Dr Trencséni János született 1936 április 14.-én Téten , Györ megyében. Édesapja pékmester, a huszas években Horthy vitézzé avatta. A nyilasok 44-telén letartóztatták, hadbíróság elé állították, melynek karmaiból  volt bajtársai révén megmenekült.  A vád ellene az volt, hogy a közelben lévő zsidó-gyüjtőtáborba  engedély nélkül, ingyenesen 1-2  mázsa kenyeret szállított. A  45 utáni időkben hasonló meghurcoltatásokban volt része!  

János az általános iskola elvégzése után, 1950-54 között a Györi Révai Miklós Gimnázium tanulója, 1954-ben érettségizik. Utána 54-55-ben segédmunkás a Györi  Vagon és Gépgyárban, majd 1955-56- ban a Dorogi Takarékpénztár pénztárosa. Itt érte az  56-os forradalom melyben aktívan részt vett. A forradalom bukása  után 1956 november 15-én nyugatra  menekült és 1956-karácsony tájékán  Nyugat-Németországba  került.

 A würzburgi egyetemen kémiadiplomát szerzett, 1968-ban fizikai-kémiából doktorált. 1962-ben  megházasadik  Carin Blattmann tanítónővel, lányuk Alexandra 49éves, iró-képzőművész Berlinben.

1969-1994 között a német IBM alkamazottja, ahol a chip-technológia, majd  77-től kerámia-elemek  fejlesztésén  dolgozott  Sindelfingenben,  közben két évet az USA-ban töltött az ottani  IBM-nél. 

1994-2000 között  önálló  vállalati-tanácsadó, 2001-től nyugdíjas.

Az előadás tartalma

1.      Bevezető

2.      A médiahadjáratot kiváltó okok 12 pontban

3.      Hadszinterek: Frontok,  5 sikon. (Amelyek ismertek az előadónak)

4.      A főszereplők: Részben személy szerinti tárgyalása 5 pontban (Akiket az előadó ismer)

5.      A tömegmédiák ellenünk bevetett módszerei és fontosabb mechanizmusaik  a maximális hatás elérésére, 10 pontban, példákkal. 

6.      Összefoglaló: A  támadások célja és hatásai

Természetesen nem számíthatunk teljességre, de a „szúrópróba” nagysága –kb. 1000 vagy több cíkkről, esszéről, vagy TV-adásól van szó -  kielégítő  az  általánosításhoz.

A témát kizárólag  magyar, német- és angolnyelvű médiák felhasználásával tárgyaljuk, mert az előadó a biztonság kedvéért csak olyan forrásokat alkalmaz, melyeket eredetiben  tudott olvasni.

Ismert, hogy a francia, olasz és különösen a holland médiák is durva  módon részesei  a hadjáratnak, de nyelvismeret hiányában ezek felhasználása  nem volt lehetséges!

Előrejelzés 

2012. szeptember 27-én, csütörtökön(!!) , a Bruder Klaus Kirche nagytermében,   Stuttgart,  Albert-Schäffle-Str. 30. Tehát figyelem! Nem szerdán, mint szokásos! Ez a változtatás szükségessé vált előadónk progjamjai miatt.

Előadónk  Kántor Lajos esszéíró és irodalom kritikus Kolozsváron, a „Kolozsvári Társaság” elnöke.

Témája: 1956 Erdélyben. (A témaválasztás  még bizonytalan!)

 

 


Több mint....

(élmények egy bázeli kirándulás margójára)

 

Több mint utazás ez a nap. Több mint lazítás, több mint együttlét. Talán közösségépítés. Mindenből egy kevés, kellőképpen annyi, hogy a kellemes érzés és az információáradat optimális elegyében az ember valóban kikapcsolódjon.

Utaznak, igen. Jóleső morajlás fut végig a buszon, elsuhanó, lankás tájakra tekint, de az ablakon túli világ csak látszólagosan köti le, mert időnként az egyre élénkülő társalgást és a nevetést bölcs szavakkal tarkítják a szervezők. Akik számukra ezt a kirándulást megvalósították.

Ismételten a kint lebegő tájra tekint, holott gondolatai máshol időznek. A püspökatya közvetlen, lágy hangon szól. Természetes és érthető, pedig komoly teológiai eszmefuttatást oszt meg velük. A történelem alakulásáról, örökérvényű, megoldhatatlannak tűnő gondokról beszél, a múltban gyökerező, de máig ható, felekezetek közötti párbeszédről, korábbi hitvitákról, amelyek egyházaikat talán valahol még most is távol tartják egymástól. Vagy mégsem? Szavaiból ugyanis az tükröződik, hogy az elmélet és a gyakorlat más tapasztalatokat mutat. Hiszen az árnyalati különbségek mellett mégis csak egy a Kegyelem, egy az Isten, egy az Ige, és egy az akarat a jóra.... 

Ilyenként most valahol ők is egyek, mert a maga módján közösséget vállal ez a tarka-barka társaság, országhatárokon innen és túl, idegen nemzet ölén, egymásra találva, az ökuménia jegyében érlelődve.

Olyan ország, olyan városa felé tartanak, amelyet a vallási és nyelvi különbözőség nemhogy szétválasztana, hanem inkább összekovácsol. Az akarat nemzete ez, ahogyan Svájcot a barátnője  útikönyve jellemzi.

Bázel, valóban több mint utazás, talán szándék, egy érési folyamat kifejezőeszköze, egy közösség névadójának tisztelete. Egy eszme továbbhordozása. Mert Rotterdami Erasmus, a tudós, a pap és a filozófus legalább olyan sokoldalú és olyan színes egyéniség mint maga a város, amely annak idején befogadta. Az együttmunkálkodásnak, az összetartozásnak szentelte mindazt, amit bölcsességével és képességével nyújthatott. Már a székesegyház falára szegezett emléktábla előtt hallgatják, kicsit meg is mosolyogják az örök nyugalomra tért polihisztor furcsa esetét. Ki tekinthette őt igazán magáénak?  Hová tartozott ez a több mint ügyes tollforgató, aki korát jóval megelőzve, máris előrelátta azokat a gondokat, amelyeket az akkor szétszakadni kívánó egyházak magukra vállaltak ezzel a döntéssel?

A város lélegzi és éli a modern világ minden búját-baját-örömét. Múltjában olvas, amikor a székesegyház különböző építészeti korszakaira tekint, amint az altemplom freskómaradványait végigfotózza, ahogyan a kerengőben sétál, vagy a néhai kőfaragók bűbájosan groteszk figuráinak kilétét kutatja, az oszlopfők és a frízek kőbe vésett remekeit csodálja.

A tapintatos és bölcs vezetés továbbra sem marad el mellőlük. Legyen az történelem, építészet, egyházi személyek, szentek, reformátorok, városépítő honpolgárok kiléte, lelki vezetőik minden tekintetben többet nyújtanak, hiszen számukra is érthető módon tárják fel a város kincseit.

Több mint egyszerű séta és nézelődés a mai nap. A város kölünböző pontjai, leginkább a templomterek és a templombelsők, sok száz énekelni vágyó fiatal dalától hangosak. A Szent Mártonról elnevezett istenházát lelkes kóristák vették birtokba. Csak az ajtón át kukkanthatnak be rövid időre, aztán máris indulnak tovább...

A tovább, ez esetben rövid séta városi pihenőhelyek nyomán, jelképesen színesre mázolt kutak, élő források, eldugott terecskék, a hosszában szelt, élénk piactér közepette, amely most is villamosok csengettyűjétől, árusok zsibongásától hangos. Impozáns és meglepő a városháza mindenen átharsogó vörös színe. Több mint bátorság ez a vörös, több mint életkedv, több mint önbizalom, talán a büszkeség, talán az öröm afölött, hogy lám mennyi mindent, földrengést, tűzvészt, pestist, járványt, eszmét és ideológiát, háborút és békét megélt már ez a város.

A  kolduló barátok néhai fészke is erről tanúskodik, több mint templom, a maga nemében talán egyedülálló, hiszen a gótikus árkádok, oszlopok magasra törő boltívei alatt rejtőzik a város múltja.

Szokatlan, de nem egyedülálló jelenség, több mint vendégszeretet, nyitottság ez a javából, amelyet a neogótikus Erzsébet-templom nemcsak a nevében képvisel. Újfent énektől hangos a tér. A lépcsőkön lelkes közönség tolong. Több mint dal ez a találkozás, több mint zene, talán életérzés, talán egy kitárulkozni kívánó város nemes őszintesége, s a Rajnán túli világ, "Kleinbasel" bájos egyszerűsége. Íme még egy templom és kolostor, amely több mint ima, hiszen árva gyermekeket fogad be. Ők azok, akik a Wettstein-tér ódon nyugalmát gördeszkáikkal, nevetésükkel felverik.

 A séta a folyóparton felemelő, több mint áttekintés, több mint panoráma. Látvány ez a javából, mélyről jövő érzés, ugyanakkor kívánság és elhatározás, hogy ide vissza kell térnie valamikor.

Az idő nemcsak a távolságok felett úr. Ez a nap sem tarthat örökké. Nemsokára indulniuk kell. De előtte sétájuk még egyszer visszavezet a történelmi múzeum terére. Kinn a dal, a nyár, bent a múlt, és a templom csendje. A buszra felkapaszkodva még egy pillantást vet a művészeti galéria hívogató plakátjára. Időszaki kiállítás, Renoir-tárlat csalogatja, kicsit odébb, a Leonhard-templom magaslata.

Sebaj, majd legközelebb. Mert lesz legközelebb. Érzi.

És hát a nóta valahogy ragadós, mert az utastérben is "száll a dal, vidáman zeng az ének," mintha valóban szép zarándokúton gyalogló vándorok volnának, bottal és nótafával a kézben és a szívekben....

Több mint utazás ez a nap, igen...

- Köszönettel a szervezőknek és minden bázeli kirándulónak -

Schultheis Éva

 


Legközelebbi előadásunkra 2012. április 18-án este 19.00 órakor kerül sor. Dr. Ritter Lajos Szent-Gály Kata költészetéről beszél. Mindenkit szeretettel vár a Vezetőség!

Az ERAK 2012. február 29-i gyűlése

 

Téma: Magyarnak lenni a megváltozott időben: a Trianon utáni magyar életérzés költője-e Reményik Sándor?

Előadó: Professzor Dr. Ódor László

 

Dr. Odor László professzor előadása 2012. február 29-én

 

”Tudni is kell jól szeretni, tudni bölcsen a hazát”

Reményik Sándor pályája, a kezdet szenvedélye és a vég józansága között

 

Fogalomtisztázás, korrajz

 

1.

Kultúrák közösségében élő hallgatóságomnak nem kell hangsúlyoznom azt az összefüggésrendi kettősséget, melyben anyanyelvi közegükből kiszakadt emberek élnek. A  kétnyelvűség -kétkultúrájúság lehet kényszer s lehet vállalt állapot is. Amelyben Önök itt, Németorországban élnek, nyilván vállalt kettősség, hiszen német nyelvű környezetben magyarul hallják, s óhajtják hallani, amit témámról az elkövetkező fél órában mondok, wobei – ich weiss es wohl – ohne Weiteres könnten wir uns in der einen Sprache, in der Sprache Ihres hiesigen Seins, also Deutsch verständigen. Aber wir wollen das nicht, magyarul akarunk beszélni, s olyan kérdésről éppen, a „másik” világukban, a másik világuk nyelvében, a németben zavart és zavaros fogalom. Nem együntetű a jelentése s a társadalmi beágyazottsága sem – hogy nemzetköpzi szóval mondjam – ambivalens.

A „nemzet” fogalmáról van szól, s ha ambivalenciát mondok, nemcsak a használatának a hitleri időszak szemantikai viharzásában elszenvedett jelentéstorzulásainak mai hatására utalok, hanem arra – amit ebben az alemann ízű világban, ahol most beszélek – sokan nyilván tudnak, hogy a szomszédos Svájcban a „national” szó elsősorban azt jelenti, hogy valami nem-kantonális, vagyis hogy a nemzet azonos az eidgenössisch-sel, azaz a Bundes-szal.

A „Nation” szónak volt ugyan egy kicsiny elmozdulása a 19. században, amikor a romantika, a „malaise alemanne” felszakította a múltra nyíló ablakokat s az előre nyíló irány – a múlt folytatásaként – a „Nationalstaaten”-t látta, ez azonban inkább a svájci „szövetségi” jelentést hordozta. Ilyen értelemben született – mint tudjuk: 1847-ben – a Fallersleben-i „Deutschland über alles” óhaj, aminek egészen világosan és egyértelműen a közös német állam alakításának az igénye volt a megteremtője.

Magyarul ekkor – kicsit korábban, de éppenúgy a nemzeti romantika hátszelével – született a sokat idézett s máig is identitásszabó erejű szólás: „nyelvében él a nemzet”: in ihrer Sprache lebt die Nation – a német fül, míg elszállítja az intellektus a mondást az értelmező agyig, beleremeg ebbe a mondásba. S az agy nem érti. Nem is akarja érteni. Holott itt, ilyen pontokon kezdődik az a teljes értetlenség a „totales Unverständnis” s még rosszabb, keletkeznek az „absurde Missverständnisse”, amitől ma az amúgy oly hagyományosan kiegyensúlyozott német-magyar kommunikáció szenved.(zárójelben megjegyzem: mindkét fél kárára!)

   

A szellemét németül élőnek ugyanis érdemes megtudnia, hogy a magyar gondolatrendben a „nemzet” szó úgy él most s minmdörökké, ahogy a francia forradalom utáni levelezésében Goethe és Schiller a Xéniákban még értette, illetve szerette volna érteni. A magyar gondolkozás számára – mi itt mindannyian tudjuk, legfeljebb nincs mindenki a tudatában, hogy - a nemzet elsőrendűen    nem közigazgatási fogalom, (nem állam mint az angolban vagy a franciában, nem szövetségt mint a németben), hanem a kulturális fogalom. Innen keletebbre – bár az ausztriai Bécsben is – hangsúlyosabbá válik a nyelv. A lengyel – kárpát-medence – balkáni vonalat elérve már olyan fontosságúvá vált, hogy a nem létező államot pótolta. A nyelv – és a nyelvben őrzött kultúra  - volt a közösségmegtartó, az együvé tartozás tudatának megtartó, összeabroncsozó eszköze. A történelmi sors meghatározása nem mehetett az állami, államigazgatási úton, helyébe  tartós szerepet a nyelv és a kultúra töltötte be: a lengyelek három részre szaggatottságakor éppen úgy mint a török vagy a Habsburg birodalomba besorolt magyar (s itt a szlovák, cseh) s délebbre, a balkáni, dél-szláv népek esetében. Ezért s így érthetően írta egyik esszékötete címlapjáról Illyés Gyula, a nemzetre, a „hazá”-ra utalva, hogy „haza a magasban”. Vagyis az eszmények, a kultúra rnedjének, a nyelvnek az összetartó erejében hitt, ennek a „birodalomnak” ajánlotta művét.

Ma itt, „nyugat”-on úgy mondanánk, hogy egy olyan „Wertegemeinschaft” létezik hátunk mögött, az elhagyott „hazá”-ban, amely itt, nyugaton úgy és olyan súllyal nem létezett, mint „keleten”.  Messze hordanak a következményei ennek a ténynek: hogy a kultúra az Önök „magyar oldali” tudatában sokkal alapvetőbb, „fundiert”-abb,mint itt,  német világukban. Ott a kultúra a közösségi létezés határait szabta meg. És léte súlyosabb is. Mondhatni: a Selbstvertändnis”, az entitás lényeges része.

S említettem elébb a „haza” szót. Ott is ütközik az Önök fejében a két világ. S a német-magyar kommunikáciban is jatalmas lék tátong, hiszen innen könnyen riogatnak – mint a nemzet szó esetében is – nacionalizmussal. Holott csak „másság”-ról van szó. Egy – lexikában is megrögzült - szemléleti különbözésről. Hogy magyarul a „haza” egyetlen szó s nem létezik a kettéválása a „Vaterland” és a „Heimat” felső- s alsó fogalmiságával. Mint ahogy a magyar gondolkodásból hiányzik a föderativ, szubszidiér „kétfedelűség”. Hogy – nem vitás: innen nézve sajnálatos tény, hogy – lokalitásnak nincs igazi súlya, s ebből következik az elsatnyuló tájnyelviség, s az egész gondolkodásban annak a tudata, hogy a kicsikből szövetkezve áll össze a nagy, az egész.

A „haza” így válik elsősorban – érzelmi, erkölcsi töltete dacára – ezért válik a politika szintjére – s  nem vitás: vált és válik nem egyszer prédájává.

Milyen sajátságos lehet német füllel olvasni, hogy „man soll die Heimat nicht nur steets erwähnen, sondern gut lieben , weise lieben können”. Hevenyészettnek, programatikusnak tűnhet, holott magyarul higgadt és intő szóként olvassuk, hogy „nem elég csak emlegetn: tudni is kell jól szeretni,

tudni bölcsen, a hazát.”             .     

S szomorúan az elősorát: „Mennyi szájhős, mennyi lárma! S egyre süllyed a naszád”

 

2.

Ezt a verset, a „Régi panasz”-t Arany János az Őszikéi közt írta, 1877. Július 26-án. Mit tudta ő akkor, a friss Akadémia magas tisztviselőjeként, a margitszigeti sétái közben költve sorait, hogy mi következik még s nem olyan sokára a Kárpát-medence-i országában, amely éppen tíz évvel korábban nyert békés státuszt a „K.u. K.” kettősségében. Mit sejthetett (volna) ő abból, amit megélt és megírt 13 évvel később született magyar költőtársa, Reményik Sándor, (aki „még” Arannyal egy országban - s komikus módon később is - vele egy országban született),

Amikor Reményik húszas évei végén járt, megtörtént az, amiről egyedül Ady Endre írt – még a világháború idején: 1916-ban: Erdélyt elszakitották Magyarországtól s az alakuló Romániához csatolták.

Megtörtént, megszületett kényszerből az a szociokulturális kettősség, aminek Önök itt vállaltan a részesei. Milliók kényszerültek arra, hogy – valljuk meg - preferált helyzetből alulra kerültek, kiszolgáltatottnak, kiszolgálásra kényszerülő emberi és közösségi állapotba. A veszteseknek járó sors – mondták a „nyugati” németség tagjai, s lenyelték Elsass „elvesztését”, mint ahogy zokszó nélkül szemet húnytak „Kelet-Poroszország” fogalmi megszűnése fölött, s v égeredményben azzal is „haben sie sich abgefunden”, hogy mindez – még erőteljesebben és rigorozusabban – véglegessé, új státuszquová vált a sok millió keleti „német” átköltöztető elüzettetésével, a Vertreibung-gal.

A kultúrában birodalmat viselő magyar tudatban ez természetesen nem történt, nem történhetett így. A nyelv a kultúra határai fentartották a magasban létező haza igényét. Innen ered egy nagy diskrepancia a német és a magyar világ szemlélete és rendszere között. A magyart mindig is a kulturális együvétartozás fogta össze. Ezt a német így nem ismerte s nem ismeri. Innen ered az a fatalitás, hogy egy toleranciát hirdető közegben nacionalizmust kiáltanak arra, ami nem állami, államigazgatási, hanem kulturális tétel, tény, igény.

 

Versszövegek mellé mondom:

Arany János és Reményik Sándor – két évszázad költői, alapvető hasonlósággal: csöndes, decens, hívő emberek, - remények is irhatta volna, hogy az arcára fölvert sár miatt sosem szitkozódott, hanem letörölte, s odébb ment.

De két korba különültek el, egy nagy határvonal közöttük: az első világháború. Arany a stabilizálódó világban – kiegyezés utánig élt. „A régi panasz című versét a deáki konszolidáció határozta meg. Alapvető keserűsége alkati – előre érzi a XX. századot, benne a magyar sorsot?  

Nem. Az ő keserűsége a fellendülő társadalom (piacgazdaság, kapitalizmus) felszínességének láttán támad fel. A magyarrá válás sodró ideje ez – tudjuk, hogy a neofitizmus buzgalma – később – még Adyt is ingerelte: „Németből jött magyaroknak én nem vagyok magyar?” -kérdezte, írta.

Arany itt: „Mennyi seprő a pezsgésben, s mily kevés bor” vagy: ”Mennyi szájhős, mennyi lárma” s végül a kirobbani egyszerű tanács: Nemcsak emlegetni kell, hanem „tudni is kell jól szeretni, tudni bölcsen a hazát”.

A bölcs ma egyenes utalásként hat a haza bölcsére, a kiegyezést kidolgozó/ kitárgyaló s aztán Balaton-szegleti birtokára visszahúzózó Deákra: Deák Ferencre,

A „haza” szó magaarul zavarba ejtő. Egy a szó teste, de két jelentés bújik meg benne. Az egyik általános, elcsépelt, szinte tartalomtalan. Egy elnyűtt ország szóhoz hasonlít. Az időjárásjelentés hazá-jához. Arany János „haza” szóhasznála mint a Vörösmartyé: Haza, melyhez rendületlenül légy hű ó magyar. Mint Deák Ferenc intésében: hogy a hazáért mindent kell kockáztatni, de a hazát soha semmiért sem szabad.

Ez a magasztos, ólomsúlyú haza, - sok vegyész van itt, ezért így mondom: nagy vegyértékű „haza” került halálos veszélybe az első világháború után. A párizsi, Párizs környéki (Versailles-i) béketárgyalások nemcsak a magyar királyságot zúzták szét. Egész Európa belerendült a következményeibe: az új európai rend felállitásába.

Tudjuk: mi ezt Trianon-nak nevezzük, a kastély nevéről, ahol az új rendet szentesítő békét  „szerződést” aláirta. Hogy miért vesztettünk ekkorát, tudjuk: a széthullásban nőtt a magyarellenesség a Tanácskötztársaság miatt: Európa jobbjai már akkor előreszkettek a kommunizmustól, Moszkva vörös hatalmától. Minimumra akartak szétosztani minket.

Olaj volt a tűzre – tudjuk – az első küldöttség igaz-magyarossága. Mely magyar módon akarta sajnáltatni magunkat. A második színben lépett aztán fel a realitás: Teleki Pál. Akkor született hires térképe, a árpát medence népi tagolódásának reális ábrázolásával. Rá halgatott az európai döntészek egy része, így nem lett a magyar-román határ a Tiszánál.

Ami Arany Jánosnál elrejtett kérdés, kétely, deákferenci bizonyosságon áttörő aggodalom volt: „hogyan is kell jól szeretni a hazát?”, az a XX. század második évtizedének a végén végrehajtási kötelmű kihivás volt.

Nem tudom, Reményik ismerte-e Ady l916-ban egyik publicisztikai irása ciméül leirt kérdését: És mi lesz akkor, ha Erdélyt elveszitjük? (Adyt ekkor heves támadás érte – ugymond – ”magyartalansága miatt”). De az bizonyos, hogy Erdély elcsatolása, vagy ahogy Kós Károly irta: a románok „kézhez vesznek minket”, váratlanul érte a magyar észrendet. Hihetetlen volt. Ezért provizórikusnak tűnt.

Reményik útja – Arany János-i, Deák Ferenc-i alapról - a versailles magyar képviselet útját járta: az emocionális kezdettől a rezon, a józan belátás útján haladt. A hangos fájdalom megnyilvánulásaitól a csöndes töprengésig. Magyar fájdalomtól az emberi józanulásig, amely azonban szintén és nagyonis magyar érdekérzésig. Végvári verseitől a Korszerűtlen versekig. Az a kérdés vetődik fel ebben az ivben, amit – más környezetben, az integrálódó világ óhatatlan felszinességétől riadtan – Arany János kérdezett: hogyan is kell szeretni a hazát.

Reményikre átrakva a kédést: Végvári versi módra vagy a körszerűtlen versek módján.

Lássuk tehát:

Az első világháború végéig legfeljebb műkedvelő szenvedéllyel irogató Reményik Sándor költőként lép fel. Teljes vértezetben, harci düvel.

 

Reményik Sándor

A RÉGI PANASZ

 

„Eh! mi gondod a jövõre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bûne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzõbb,
Nem talán még sokkal vérzõbb
Honfitársid kebele?...”

 

 

 

Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhit társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.

Sõt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhõbbé tészi:
Õ, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.

 

 

 

Mennyi seprõ a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhõs! mennyi lárma!
S egyre sûlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erõszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?

(1877. július 26.)

 

Mindent felírunk!

Mindent felírunk: a gúnyszót, a szitkot,
És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot.

Mindent felírunk: az elorzott kincset,
A szöget, tövist, a börtönt, bilincset.

Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit,
A szégyen bélyegét, mely rajt' vereslik.

Mindent felírunk: a keservek kelyhét
És lobogóink tiprott, tépett selymét.

 

 

Mindent felírunk: a nekünk fent baltát
És álmunk megbolygatott nyugodalmát.

Mindent felírunk: a megfojtott szót
És egyenként a sok-sok bujdosót.

Mindent felírunk: féltett asszonynépünk,
Könnyünk és mindennapos rettegésünk.

Mindent felírunk: mindent, ami érték:
Gazdag aranyát és szegény fillérjét.

Egy jó szót tőlük megtanulunk végre,
S majd: "Cine mintye" - megfizetünk érte!

 

 

 

 

 

 

Csak így…

Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor, s örök idegen.

 

Bevezetö ének

Hallod? ezek a vadvizek!
Ezt hallom én itt nappal, éjjel.
Magányom boldog szigetét
Harsogják körül szent zenével,
Templomi, szent, örök zenével.

E zúgás mellett alszom el,
E zúgás mindent túlkiált:
Töprengést, gondot, szenvedélyt,
Lelki sebet, lelki halált,
E zúgás mindent túlkiált.

Hallod: ezek a vadvizek!
Nincs több ily édes dajkadal.
Távol: bogárkazümmögés,
Közel: kőtörő viadal.
Szálfákat sodró viadal!

Most elsüllyedt a nagyvilág.
Csak e völgy van, s e vadvizek.
Tőlük tanulok énekelni,
Rájok nézek, bennök hiszek.
Hadd zúgjanak a vadvizek!

 

Egy eszme indul...                                                                                                                                                                                                                                                                                             

Egy Eszme jő, robogva, tűzszekéren,
Egy Eszme indul messze, valahol;
Tavaszi füzek szélingatta ága
És őszi lombok tarka hervadása
Vassal kivert útjára ráhajol.
Egy Eszme indul messze, valahol.

Egy Eszme jő robogva, tűzszekéren;
Valahol messze indul egy vonat
És maga előtt megkondítja sorra
Az őrházakban a harangokat;
Egy vonat indul messziről az éjnek,
És elibe, a rozzant házikókból
Tisztelegni kilép az őr, a lélek.
S a vassal kivert pálya végtelenjén
Zöld lángok, piros lángok égnek:
Egy vonat indul messziről az éjnek

 

 

És néha jönnek fényes állomások:
Kupolái az eszmék vonatjának.
És néha jönnek elhagyott vidékek,
Ahol a váltók mind tilosra állnak.
És jönnek megrögzött gonosztevők,
Akik a sínre lopják köveik'.
És rajongók, kik a mozdony elébe
Önnön veszendő testüket vetik.

Az Eszme jő, robogva, tűzszekéren,
A mozdony nő, de amíg testet ölt,
Csak fojtott, tompa dübörgése hallik,
Mit a ráhajtott fülbe súg a föld.

 

 

 

 

 

Áprily Lajos: Tetőn (1887.)

Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: „Minden összeomlott...”

Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.

Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.

Időkbe látó, meztelen tetőjén
tisztást vetett a bujdosó verőfény.

 

 

 

Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn: fehér sajttal kínált a pásztor.

És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.

Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.

Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot

s tetőit, többet száznál és ezernél -
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély...

 

"Mért hallgatott el Végvári?"                                                                                                                                                                                                                    

(Levélben kérdezték)

Elhallgatott: elmult a pillanat
Melyben - a mélyből - hangja felszakadt.

A nagy Perc hulláma továbbfutott,
Akkor az Idővel találkozott.

Kihúnyt a máglya. És jól tudta ő:
Az a tűz újból nem törhet elő.

Elhallgatott, - mert visszás valami:
Daltalan szívvel tovább dallani.

Elhallgatott, mert új parancsok jöttek,
Új rendelése az otthoni rögnek.

Elhallgatott s a röghöz visszatért,
Mint földmíves, - a harc ha véget ért.

 

A sors kiáltott: válasszatok hát:
A szülőföldet-e, vagy a hazát?

Ő túl régi s mai határokon:
Zászlót bontott egy magyar csillagon.

Hisz abban, ami örökkévaló,
Fegyverrel, csellel ki nem irtható.

Abban, mi bennünk oly magyar s oly mély,
Hogy idegen kéz odáig nem ér.

Nem a mi dolgunk igazságot tenni,
A mi dolgunk csak: igazabbá lenni.

Elhallgatott, - mert vad tusák közül
Immáron Istenéhez menekül.

Vele köt este-reggel új kötést.
És rábízza az igazságtevést.

1933 március

 

 

 

 

 

 

Reményik Sándor:Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

 

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

 

Reményik Sándor : Korszerütlen Versek

1
Nagy áron

Nagy áron vásároltam én meg
Azt a jogot,
Hogy korszerűtlen merjek lenni.
Nem is régen
Nem is kicsi
Elszántság volt
Élőhalottak élén menni -
Elnyomott, s néma tömegeknek
Felszakadó sikolya lenni.
Fekete marsot vertek a szívek,
Mint tompa gyász-dobok,
Titkon verő szívek élén dobogtam én,
Így vásároltam meg azt a jogot,
Hogy merjek korszerűtlen lenni.
Ma nem tudok a tömegekkel menni.
Törten nézem lengő zászlóikat -
Hiába mieink.
Elvesztettem valahogy magamat,
Valaki fiókjában ottmaradtam:
Tépett, titkolt,
Lobogni nem tudó
Magyar zászlódarab.

 

 

A halk magyarság maradt az enyém,
Egy megvalósult szerelemből
Az első finom, rezzenő remény -
A várakozás fájó édessége,
A magány nagy belső győzelmei -
Ki érti ezt ma, jaj, ki értheti?
Az "éljen"-ek különösek,
Idegenek -
Az is fáj, ami beteljesedett.
Vagy csak kifáradtam egyszerűen,
S meghajtom jó és rossz előtt
Kábult kimerült, zúgó, vén fejem.
Korszerűtlen, s ma rossz magyar vagyok.
Tudom.
De roppant áron, magyar áron
Megvásároltam én ezt a "jogot".

Kolozsvár, 1941. május 13.

 

 

2. Látlak...

Látlak mintegy lázálmaimban,
Szikla, barbár igazság szirtje,
Látlak borzongató álomban,
S mégis kegyetlen-élesen -
Látlak milliófejű szörnyeteg,
Igazságtevő szervezettség,
Látlak, háborús hatalom,
S háborúvégi összedűltség,
Látlak falanszter, látlak új világ,
Látlak rettentő Rend -
Neked csak az számíthat majd,
Aki hasznot hajt, kézzelfoghatót
Neked csak munkások és katonák,
Nők, akik minél többet szülnek,
Erdők, amelyek kitermelhetők,
Neked csak mézet csorgató virágok,
Gyümölcsök, melyek kifacsarhatók,
Kihasználhatók az utolsó cseppig,
Neked csak árucsarnok-templomok,
Vezényszóra búvárló tudomány,
Megrendelésre ihletett művészet,
Neked köz-szolgálatba állított
Kurta, s mégis minél tovább kinyújtott
Lélekzetvételek -
Neked csak ezek, ezek kellenek!

Egy megkergült és óriási Spárta:
Ez lesz az új világ!
Kimért, rideg, zordon és szigorú,
Egy óriási „fekete leves”,
A spártaiak fekete leve:
E lében fog az öreg föld forogni.
És minden, mi az élet
Eltűrhetővé és életté tette
És minden, ami nem lesz spártai,
Minden, aminek színe illata,
S árnyéka van még, régi, emberi,
Szeretet, szépség, részvét, irgalom,
Misztika, metafizika és Isten -
Életképtelen csecsemőkkel,
Meddő nőkkel, elszáradt öregekkel,
Szeklábfaragó Michelangelókkal,
Minden, ami e szörnyű világ ellen
Rajongva, s vérzőn még az égre zendül:
Odakerül a szikla tetejére,
S letaszítják a szikla tetejéről.
A sok-sok drága egyet
Letaszítják a láthatatlan
És megfoghatatlan milliókért.
S nem lesznek e milliók boldogabbak,
Csupán virágtalanabb lesz a rét…

Kolozsvár, 1941. május 13.

 

3. S mi lesz velem?

Sok hátra mincs már -
És nem is lehet -
Elmenni legjobb volna -
Zrinyiként nem egy várból -
De kirohanni az egész világból:
Száz arany nélkül, az egész világból -
Ez kellene.

Nincs helyem itt.
Ki hallgatja
Egy korszerűtlen és beteg,
Hanyatló költő végső rímeit?
Aki se munkás se nem katona.
De volt munkás tán, és volt katona,
S csupán az árva rímmel
Néha még ma is
Furcsa, bolondos varázslatot mível.

 

Mégis úgy érzi:
Itt áll már ő is szirt tetején,
Gomblyukában fölösleges virággal,
Meddő nőkkel és gyümölcstelen fákkal,
Aggokkal, betegekkel,
S e világ ellen kiáltó kövekkel.
S zúdulni fog a mélybe mindezekkel.
Mert nincs immáron mondanivalója.

Külső, s belső erők
Guzsbakötötték.
Nincs mi emelje.
Messze vannak a hajdani tetők.
Csak az elváltozott világ
Halálos kőszirtje maradt.
A Szépség is elfödte arcát
Szégyenlősen előlem -
Vagy e világ vak erői elől -
S halál előtt
Elfödöm és is vérző arcomat.

Kolozsvár, 1941. május 13.

 

 

4.
Ki kezdte?

Megtorlás, megtorlást követ.
Egész világon mindenütt.
A hold nem világol a vértől,
S a füsttől már a nap se süt.
Csorognak végtelen esők,
Ereinkbe nyirok szivárog,
Penész a gondolatainkba,
Mint alkoholistát az árok,
Úgy vár, ha vár az ágyunk este,
Úgy vár a kilátástalanság:
A szellemtelen világ teste.
Május… Ravatalok a kertek,
Az orgonavirág ha nyit,
Úgy nyitja a világ elé:
Mint egy vers, szirom-titkait -
Egyforma időszerűtlenség,
Egyforma hóbort mind a kettő,
S valami mély, közös gyökér
Akarja mégis, mégis őket.
Nincs egyede a borostyánbokornak,
Csak lila fürtje, lila álma
És nekem sincsen más nyílásom,
Mint a versnek nyiladozása.


Megtorlás, megtorlás követ,
Egész világon mindenütt,
A hold nem világol a vértől,
A füsttől már a nap se süt.
Ki érti meg ennek a végét?                       Ez az elhulló vers-virág?
A jövő-évi orgona?
A kín, amely szívembe vág?
Megtorlás, megtorlás követ.
Én elvettem, ő visszavette,
Kiáltsuk: te vagy a hibás?
Vagy az a kérdés, hogy ki kezdte?
Mint a gyermekszoba kérdése,
E gyilkos gyermekjáték is olyan:
Nemzetek közti véres játék:
Ki volt a hibás s dolgokban?
Egyik így mondja, úgy a másik
És ludasabbnál ludasabbak -
Magába egyiksem tekint,
Mind magát véli igazabbnak.
S ki önmagával, s nemzetével
Vágyna számvetést kezdeni,
Azt mint gyöngyét, s honárulót
A sokszáz „igaz” kiveti.
Ki kezdte hát? A végzet kezdte -
A legfelsőbb Hadúr talán,
Mert Istent is hadúrrá tette
Az őrült ember-képzelet.

Kolozsvár, 1941. május 13.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5. Tusakodás hősi halottakkal Hát igen:
Elfolyt vérünk
Kárpátok alatt és a délvidéken -
S ha beteg, s gyáva létezésem
Hozzájuk mérem:
Szégyen,
Szégyen.
Háromszor is, százszor is szégyen.
S mégsem,
S mégsem,
Azért sem,
Azért sem!
Elfolyt a vérem nekem is,
Nem egy hatalmas lendülettel -
De vergődve, s viaskodva
Egy nyomorú életen át
Foghatatlan kísértetekkel.
Sok vércseppből lett költemény is,
Megtartó lélek mégis, mégis.

Igazolom, igazolom magam,
Hallgassatok, hallgassatok meg:
Halott vagyok,
S talán mégsem
Hullt a vérem haszontalan!
Igazolom, igazolom magam!
Igazolások bús korszaka ez:
Igazolom, igazolom magam -
Ha más nem látta csak a készet,
Sok gyötrő éjjelen
Látták a csillagok
Vajúdásomat, az egészet.
Látták, hogy gyönge, s gyáva vagyok én,
De gyávaságból, s gyöngeségből
Csodára erő lesz és költemény.
Én is én is hősi halott vagyok,
Botcsinálta, sorscsinálta halott.
Én hős és hős,
Kegyetlenül erős -
Máskép nem bírtam volna ki
Az évtizedes tehetetlenséget,
Dervisként magam-körül forgást,
Hirdetve másnak a kitartást,
Nézve némán a tíz körömre,
Mely belemarkolt az itthoni rögbe.
Igazolom, igazolom magam
Perc alatt kifolyt hősi vérnél többel,
Kopott, örökké véres tízkörömmel - -

Jaj, mégsem, jaj mégsem -
Állnak s szájtátva bámulnak egy néven:
A népek, nevében -
Hogy érdemtelen, hogy ez így legyen?
Csak vártam, vártam megváltó Uramra,  Átkommal, bűneimmel tusakodva -
Hős az, ki ugrik, s a halálba lendül
És hogy jól tette: hiszi, hiszi szentül,
Egész országért, fegyverek elé -
Én csak a lelkem rémei elé,
Mindig azok elé….
Bethesdai beteg -
Magánytól irtózik -
Mégis Magány és Jézus kell neki -
Hever és baját ki nem heveri -
Nem egy éves, - egy életes beteg -
Nem halálos, de életes beteg,
S ez rettenetesebb,
Ez rettenetesebb -
Magánytól irtózik,
S mégis magány és jézus kell neki,
Bár jövetelét alig hiheti,
Ő kell, egy szál virággal, s egy szál szóval,
Vagy, aki jő az Ő nevében,
Az Ő nevében minden örök-jóval.
Az Ő, az Ő nevében….

Jaj, a Délvidék halottaitól,
Hőseitől most, hogy eltértem.
Pedig csak azt akartam mondani,
Mégis ők az egyetlenek,
Igaziak, igaziak,
S nem fogadják, nem fogadhatják el
Az én véres
Igazoló lapjaimat.
Állnak, s szájtátva bámulnak a népek
Egy néven, nevemen.
Mivel szereztem én ezt a nevet,
Hogy érdemeltem, hogy az így legyen?
S ők jeltelen és névtelen
Sírokban porlanak -
Jólvégezett munka után
Jézusát várja mindenik.
Várja, várja.
És nem hiába várja.
S minden magam-igazoló
Kapkodó hiúságom: kába,
Hiába.
Én élek, s gúnynév ez a név már -
Ők névtelenül porlanak.
S mint a porszem fölé a Himalája:
Fölém oromlanak - -Kolozsvár, 1941. május 14

 

6. És így is őrzője a várnak

Édesanyám írta meg rólam
Alig tíz esztendős koromban -
Följegyzései közt találtam:
Jó hazafi lesz és rossz katona.
Nagyon szíven talált e mondat,
E fénylő, sötét jelkép,
Tömör jóslatként bennem lengett
Árnyékom: átléphetetlenség.
Minden, mit hozhatott a holnap:
Tengerszem, melyben életem folyói
Föld alatt zúgva összefolynak.
Minden nagy bűnöm, kis erényem,
Fegyelmezetlen lángolásom,
Szertelen türelmetlenségem.
Jó hazafi lesz és rossz katona:
Édesanyám írta meg rólam
Alig tíz esztendős koromban.
A várnak így is őrzője vagyok:
Engem külön szolgálatra hívott be
Az, aki poétának alkotott.

Kolozsvár, 1941. május 15.

 

7. Egymás mellett soha?

Hát így is kell mindig lennie:
Fölül az egyik, s a másik alul?
Hatalmi kérdés emberek között,
S a hatalomban egyik elvadul?
Mindig csak elnyomott és elnyomó,
Kis különbség a módszerek között
És árnyalatok kockaforduláskor,
S meztelen önzés mindenek mögött?
Egyéni önzés és családi önzés
És ezerféle színű nemzeti -
Hát nem lehet e korhadó világot
Testvér színekkel ékesíteni?
A kocka fordul és aki alul volt:
Hegylábánál: hegytetőre kerül,
S amit magának nem kívánt, a mással
Folytatja, vagyis hogy kezdi elül.
Hát így kell mindig lenni:
Az egyik alul, s a másik felül.
Ölni, vagy halni: ez a nagy parancs:
És szép egymás-mellettiség soha?
Fúljon hát önvérébe a világ
Végkép, ha sorsunk ilyen mostoha!
A pusztaság embert többé ne lásson
És hegy se legyen ezen a világon,
Mivel hogysem csillaggal társalogna:
Súlyával a kis halmot nyomorítja.
Isten maradjon egyes-egyedül -
Kiben nincs többé rab és hódító
És nincsen többé alul és felül!                 Kolozsvár, 1941. május 15.

8. Mi a magyar?                             Magyarok voltak Magyarország nélkül,
Magyarok vannak Magyarország nélkül,
Magyarok lesznek Magyarország nélkül.
Mert az országnál mélyebb a magyarság,
Mert test az ország és lélek a nép -
Keret az ország, s az ország-keretben
A magyarság a fejedelmi Kép...
Két évtizedig idegen keretben
A Kép, a lényeg alig változott,
Oltárképpé magasztosult talán,
Bár nyomta a keret, az átkozott.
A régi, rokon, ismerős keretben
Ne felejtsük: ez is csak foglalat -
Jobban hat a neki való keretben,
De mégis csak a Kép az, aki hat!
Csikoroghat az államgépezet,
Mert minden állam test és csikorog -
De Arany János dallama örök,
S Petőfin nem fognak ki divatok!

 

Vannak bolondjai a szerelemnek,
S őrültjei a honfi-láznak is -
De néha nagyon is hamar kisül,
Hogy mindez múló, balga és hamis.
Vannak korszakos szörnyű tévedések
És vad politikai divatok -
De néha egy-egy költő mondja el
Joggal: az állam mostan én vagyok.
Két évtizedes idegen keretben
Mi megláttuk az örök lényeget -
Országot lehet szétdarabolni:
Nem lehet legyilkolni lelkeket!

Kolozsvár, 1941. május 15.

 

 

9.
Sóhaj a mindenségért

Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy
Mellettem. A harangszóra megáll.
Összeteszi kezét, fohászkodik
Az utcán, elmenőben: Uram Jézus
A rosszakon is könyörülj! -
A rosszakon is könyörülj:
Ennyi egy vers-soros imája.
Az asszony kendős, falusi
És amit mond, magának mondja,
S a láthatatlan csillagoknak.
Már megy tovább.
Mi fakasztotta
E furcsa, percnyi, falusi imát
Itt, a városban, közelemben?
Igen, épp az én közelemben -
S miért, hogy elfeledni nem tudom,
S gondolok rá újuló gondolattal,
Újuló kínnal, s enyhüléssel?
Mi fakasztotta e furcsa imát?
Mint egy könnycsepp, mint egy villámcsapás,
Mint a morajló, s meginduló föld,
Mint a megnyíló föld lábam alatt:
Olyan volt.
Mi fakasztotta: részvét, bűntudat,
Az utcán, harangszóra, éppen ott?
Sejthette-e, hogy az egész
Lángbaborult
Mindenségért imádkozott??! -

Kolozsvár, 1941. május 16.

 

10.
Béke

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend -
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent -
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép -
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

Kolozsvár, 1941. május 16.

 

 

 

 



Jegyzőkönyv az ERAK alakuló gyűléséről 2009 október 28-án

  

1. Jelenlevők

Melléklet: A jelenlévők listája.


2. Dr. Tempfli Imre atya bevezetője

Melléklet: A bevezető szövege.

3. Dr. Ritter Lajos előadása: Ki volt rotterdami Erasmus?

Melléklet: Az előadás szövege.
 
4. Dr. Trencséni János moderálja az alapszabály közös átdolgozását

Melléklet: Az alapszabály szövege.

5. Vezetőségválasztás:


 Elnök: Dr. Ritter Lajos (egyhangúlag, 14 szavazattal), a választását
 elfogadta.

 Alelnök: Dr. Trencséni János (egyhangúlag, 14 szavazattal), a
 választását elfogadta.
 
 Jegyző: Boronás Barna (egyhangúlag, 14 szavazattal). Boronás Barna a
 választások előtt elment, de kifejezte egyetértését az esetleges jegyzővé való megválasztásával.
 
 Dr. Ritter Lajos javaslatát, kölcsönös tegeződést illetően, egyhangúlag
 elfogadták a résztvevők.

 

 

Stuttgart, 2009-11-30.

 

 

 

 

 

 

Boronás Barna

jegyző
 

 

ERASMUS-AKADÉMIA (ERAK)

Magyar Keresztény Akadémikusok Köre

 

ALAPSZABÁLY

ELŐSZÓ

 

Az 1945-ös és 1956-os esztendők után a magyar intelligencia egy része a fenyegető isten- és embertelen kommunizmus elől nyugatra távozott. Németországban is többen letelepedtek tagjai közül. Elhelyezkedtek, hivatást választottak maguknak, állást töltöttek be, és nem csupán igényes szellemi illetve kultúrális munkát végeztek, de vallási szempontból is az itteni magyar egyházközségek oszlopai lettek.

 

Utánpótlás folyamatosan érkezett. A 70-es években még csak elvétve, a kommunizmus bukása után azonban egyre nagyobb számú keresztény értelmiségi érkezett Németországba.

 

Ennek következtében jelenleg Stuttgartban és környékén számtalan olyan – korosabb és fiatalabb - világi keresztény él, aki környezetét, illetve az utána jövőket keresztény szellemiséggel és a benne felgyűlt tudással, tapasztalattal szeretné gazdagítani. Életcélját tehát így lehetne összefoglalni: a keresztény szellemiség ápolása, népünknek, kultúránknak valamint egyházainknak  tudásukkal történő szolgálata.

 

Hogy ennek a belső igénynek megfeleljenek, egy kör létrehozására szánták el magukat.

 

STATUTUM

 

1. A kör neve: Erasmus Akadémia.

Névadója: Rotterdami Erasmus (*1466. október 28 + Rotterdam – 1536. július 12, Bázel). Rövidítése: ERAK

 

2. Az ERAK célja

Az ERAK célja Stuttgart és környéke magyar keresztény/keresztyén értelmiségiek összefogása, tudásuk, tapasztalatuk megosztása, továbbadása, illetve keresztény/keresztyén válaszok keresése aktuális kérdésekre. A cél elérése rendszeres összejövetelek és előadások keretében történik.

 

2.1. Az összejövetelek helye

A római katolikus plébánia nagyterme: Albert-Schäffle-Str. 30, 70186–Stuttgart.

 

2.2. Az összejövetelek időpontja

Negyedévenként egyszer, szerda este 18.00 óra. A következő összejövetel időpontját a jelenlévők közösen határozzák meg.

 

2.3. Az összejövetelek rendje

Az összejövetelek három részből állnak: előadás (ha lehet maximum 45 perc), a hallottak megvitatása és baráti együttlét.

 

2.4. Az előadások

A előadásokat az alelnök szervezi. Anyaguk az Akadémia színvonalának legyen megfelelő. Az előadások címe és rövid kivonata időben közlendő az alelnökkel (pl. e-mail). Az előadás előtt a kézirat a vezetőség rendelkezésére bocsájtandó. Vendégelőadók mindenkor hívhatók. Bizonyos előadások a nagyközönség előtt is megismételhetők.

 

3. Az ERAK tagjai

A tagok magyar nyelvű keresztények/keresztyének, egyetemi vagy főiskolai, illetve azzal egyenértékű felkészültséggel rendelkeznek.

Irásban – a mellékelt belépési nyilatkozat szerint -  kifejezik az ERAK-hoz való tartozásukat.  Kilépésükhöz egyszerű bejelentés elégséges.

Olyan tagok, akik céljainkkal és szellemi értékeinkkel ellentétes tevékenységet fejtenek ki, vagy szóban illetve irásban így nyilatkoznak, vagy pedig megsértik alapszabályunkat és közösségünket, az ERAK-ból a vezetőség egyhangú határozata szerint kizárhatók. A kizárás ténye az érintettel írásban közlendő.

 

 4. Az ERAK vezetősége

Az évi nagygyűlés és a tisztségviselők.

 

4.1. Az évi nagygyűlés

Tagjai évente egyszer összeülnek. Megválasztják az ERAK tisztségviselőit, és feldolgozzák az időközben fölmerülő javaslatokat és problémákat.

 

4.2. Az ERAK tisztségviselői

Az elnök, az alelnök és a jegyző.

 

4.2.1. Az elnök feladata

Az összejöveteleken elnökölni, az űléseket levezetni, az Akadémiát a külvilág felé képviselni, mint pl. az „ERAK-ÉVKÖNYV” összeállítása. Egy évre választandó.

 

4.2.2. Az alelnök feladata

Az elnök helyettesítése annak akadályoztatása esetén, valamint az évi előadások programjának összeállítása, megszervezése és megfelelő színvonalának biztosítása.  Egy évre választandó. Ha az elnök római katolikus, akkor az alelnöknek protestánsnak kell lennie, és fordítva.

 

4.2.3. A jegyző feladata

Az űléseken történtek és elhangzottak írásba foglalása, a jegyzőkönyvek szétküldése és a taglista, valamint  felmerülő adminisztrativ feladatok kezelése.

 

Stuttgart, 2009. október 28.

 

Beköszöntő beszéd az ERAK alakuló gyűlésére – 2009. október 28.

 

Tisztelt Uraim!

 „Nincs küldetés nélküli ember. Van, aki ezt felismeri, és a maga rangján, a maga szintjén teljesíti, van, aki elárulja, van, aki letagadja, és van, aki észre sem veszi.”

 

Szeretettel köszöntöm ennek a jeles estének minden egyes résztvevőjét ezekkel a Jókai Anna (sz. 1932) írónőtől származó szavakkal! Külön megtiszteltetés számomra, hogy itt állhatok Önök előtt és kifejthetem gondolataimat erről az isteni küldetésről. Két dolognak mindenképp tudatában vagyok. Az egyik az, hogy mi  is mindannyian kaptunk isteni küldetést, hisz „nincs ember küldetés nélkül”. A másik, hogy olyanoknak beszélek, akik hosszú évtizedek alkotó évei után nem azon töprengenek: vajon mit kellett volna tenniük, hanem azon, hogy talentumaikat és tapasztalataikat – mert ez is a küldetéshez tartozik! – hogyan adhatnák tovább az úton mögöttük jövőknek. 

 

1. A küldetést a múltban és sajnos napjainkban is szinte kizárólag a papi és szerzetesi életformával kapcsolatosan emlegették, emlegetik. Pedig ha a Szentírás és az Egyház tanítását kutatjuk, akkor abban láthatjuk, hogy – a maga és a közösség javára - mindenki részesedik valamilyen isteni küldetésben. Sőt, boldogságunk egyedül attól függ, hogy felismerjük-e magunkban ezt az isteni küldetést és igyekszünk-e – erkölcsi lényként – együttműködni vele vagy sem?


Már az Ószövetségben is azt olvassuk, hogy Isten a prófétákat és a szent embereket azért küldi népéhez (Kiv 4,12, Iz 6,8-9), hogy azon Szent Lelkével eltelten (Iz 48,16, 60,1) tanítsák és a helyes úton vezéreljék a választott népet.


Az Újszövetségben Isten Fia, Jézus az, aki tanítványait (Mt 10,16) és követőit küldi az emberekhez, hogy hirdessék az Ő tanítását (Lk 10,1), ezuttal viszont  nem csak a kiválasztottaknak, hanem – és ez benne a több! - az egész  világnak. (Jn 17,18) Jézus tanítványainak tehát – klerikusoknak és laikusoknak egyaránt! – az egész világhoz van küldetésük! (Mt 28,19-20)

 

Ez az általános, egyetemes és az egész világnak szóló jézusi küldetés köszön vissza a II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak a lapjairól is. A legérthetőbben a világiak apostolkodásáról szóló, Apostolicam Actuositatem kezdetű dekrétum mondja: A társadalmi környezetben való apostolkodás, vagyis az a törekvés, hogy keresztény szellemmel hassák át közösségük gondolkodását és erkölcseit, törvényeit és szervezeteit, annyira a világiak feladata és kötelezettsége, hogy helyettük más sohasem tud ennek eleget tenni. Ezen a területen egyenrangú félként apostolkodhatnak a többiek között, ahol az élet tanúságát a szó tanúságtételével egészítik ki. A munkahelyen, hivatáskörben, tanulótársak között, lakóhelyen, szabadidőben vagy baráti kapcsolatokban jó alkalmakat találnak a testvérek megsegítésére.“ (AA 13)

 

Amikor dr. Ritter Lajossal és dr. Trencséni Jánossal először beszélgettünk arról, hogy Stuttgartban és környékén számtalan olyan világi keresztény él, aki szeretné komolyan venni isteni küldetését, és környezetét, illetve az utána jövőket keresztény szellemiséggel és a benne felgyűlt tudással, tapasztalattal szeretné gazdagítani, arra a következtetésre jutottunk, hogy ezeket a fennkölt gondolkodású embereket egy társaságba összefogjuk, és nemes céljuknak egy plattformot biztosítunk. Sokat beszélgettünk arról, hogy mit szeretnénk és mit nem?

 

2. Mi nem akarunk lenni?

 

Töprengéseink eredménye az lett, hogy most már tudjuk: Nem szeretnénk zárt klub lenni, ahova csak a felső tízezernek van belépő kártyája. Társaságunkat nem valamilyen szeparatizmus céljával, nem is felsőbbrendűségi érzülettől vezérelve, vagy egy titkos elit létrehozásának gondolatával alapítjuk.

 

Továbbá nem szeretnénk egyházi frakcióvá válni, ahol mindenkinek ugyanazt a véleményt kell szajkóznia, ellenkező esetben megbélyegzik és kizárják. Nemet mondunk viszont a hasztalan polémiának, a meddő vitának és a felekezetközi rivalitásnak.

 

Végül nem szeretnénk jótékonysági egyletként sem működni, amely tagdíjat szed azért, hogy előbb-utóbb a látványosabb, bár egyáltalán nem lenézett karitatív tevékenységbe menekítse kezdetben oly magasztosan megfogalmazott sajátos irányelveit.

 

Hanem akkor mi szeretnénk lenni? Van-e a tanultaknak, iskolázottaknak  különleges meghívása, egyedi hivatása, amiből sajátos küldetés származik, vagy mint minden ember, ők is „csak” általános meghívást és küldetést kapnak?

 

Ennek megválaszolásában a legilletékesebbet, ha úgy tetszik, a legértelmesebbet, Szent Pál apostolt szeretném segítségül hívni, aki az Efezusban élő hívekhez írt levelének 4. fejezetében, a 11. és 12. versében ezeket írja:  Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok... (Róm 7,25)Ő (Isten) némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, 12hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét...” (Ef 4,11-12)

 

Isten tehát egyeseket arra választott ki, hogy tanítóként „szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus egyházát.”

 

Önökre vonatkoztatva és a tudomány nyelvén, latinul, ezt így is mondhatnám: Ecclesiae servite scientia vestra – Tudásotokkal szolgáljátok Isten egyházát.

 

1. „Sciencia vestra” – Tudásotokkal ... Hadd tegyem egy egyházi anekdótával  világosabbá azt, amire most gondolok. Egy ír katolikus halála után Krisztus ítélőszéke előtt találja magát. Előtte hosszú sor vár az ítéletre. Krisztus mindegyiknek kikeresi a nevét és aszerint ítél, ami a könyvbe be van írva. Egyiküknek azt mondja: „Te kenyeret adtál a nevemben egy éhezőnek, menj be a mennyországba!” Egy másiknak: „Te a szomjazónak adtál vizet, szintén a nevemben, téged is megjutalmazlak, menj be Urad örömébe.” Egy harmadiknak pedig: „Te, amikor összeverten a földön feküdtem egyik embertársad képében, odajöttél és ápoltál.” Az ír rémülten keres életében és szívszorongva kell, hogy megállapítsa: ő senkinek nem adott se kenyeret se vizet, senkit nem ápolt vagy látogatott meg a kórházban vagy a börtönben. Krisztus elé lépve megsemmisülten hallja annak szavait: „Hát ami azt illeti, ebben a nagy könyvben nem sok van rólad. De várj csak, apró betűkkel itt az áll, hogy amikor nagyon szomorú voltam, odajöttél hozzám, elmondtál nekem egy jó viccet és megvigasztaltál. Menj be te is a mennyországba!”

 

Emberi értelmünk nyiladozásának kezdete óta tudjuk, hogy mindegyikünk más és más ajándékot kapott az Istentől. Azt meg tapasztalatból tudjuk, hogy talán nem vagyunk nagy imádkozók vagy magunkba forduló misztikusok, sem olyanok, akik minden vasárnap a templomba mennek szentmisére, illetve karitatív transzportokat játszi könnyedéséggel meg tudnának szervezni. Van azonban valamink, amelyben otthonosan mozgunk, és ez az iskola, a végzettség, a tudás. Nekünk ez adatott! Nem akarunk kérkedni vele, hisz Szent Pállal valljuk: „Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1 Kor, 4,6-7) De nem is áshatjuk el ezt a talentumunkat úgy, mint az evangéliumi „lusta” szolga, mert tudjuk, hogy ez isteni ajándék, amivel egyszer majd el kell számolni.

 

2. „Servite” – Szolgáljátok... Miért kaptuk ezt az isteni ajándékot? Azért, hogy szolgáljunk vele. Vallom ugyanis, hogy amiképp a nemesség kötelez, úgy kötelez a tudás is! Ismét Szent Pált hívom segítségül, aki a Római levélben ezeket írja:A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyiteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.” (Róm 12,3-8)

 

Mi is az Istentől kapott és az életben szerzett tudásunkkal elsősorban szolgálni akarunk. Nem fel- illetve kitűnni akarunk a féltanultak balga kevélységével, hanem szolgálni akarunk a bölcsek szerénységével, akik tudják, hogy maguk is folytonos tanulásra szorulnak. Álmunk egy olyan társaság, amelyben mindenki tanulva másokat gazdagít. Ezért is legyen benne mindenki egyforma. Ezért is legyenek benne funkciók, de ne legyenek benne poziciók! Nehogy elvétsük fő célunkat: a bennünk rejlő keresztény értékek és szellemi kincsek megőrzését, gondozását és – szolgálatteljes továbbadását.

 

3. „Ecclesiae” - Krisztus egyházát, népét... Szolgálni csak Istent érdemes és azt, ami Istené. Ha nem így teszünk, ha másnak és másoknak hódolunk, rabszolgák leszünk. Mondja is egyik liturgikus mondásunk: „Deum servire, regnare est – Istent szolgálni uralkodást jelent.” Korunkban, amikor annak vagyunk tanúi, hogy a kereszténység hovatovább háttérbe szorul, miközben más vallások térnyerése jelentős, nem lehet közömbös, hogy mi, akiket születésünktől fogva a keresztény eszmeiség áthatott, akik mindig is felelősséget éreztünk saját vallásunkért, népünkért és kultúránkért, most mit vagy kit akarunk szolgálni? A keresztény szellemiség ápolása, népünk valamint egyházaink szolgálata olyannyira fontos nekünk, hogy ezt készülő  statutumunkba is bevettük.

 

Tesszük ezt ismét Szent Pál apostol szellemében, aki a rómaiakhoz így ír: Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére.” (Róm 15,2)   A korintusiaknak pedig ezt köti a lelkére: Ezért ti is, ha egyszer törekedtek a lelki adományok elnyerésére, igyekezzetek a közösség épülésére bővelkedni bennük.” (1Kor 14,12) Majd ugyancsak nekik azt mondja: Mi következik ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsőítő éneke, tanítása vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya vagy magyarázata, az mind épülésetekre szolgáljon.” (1 Kor 14,26)

 

Ezt akarjuk mi is megvalósítani! Azaz a keresztény szellemiség hordozói akarunk lenni, és minden tudásunkat népünknek, vallásunknak valamint  kultúránknak épülésére akarjuk szentelni.

 

Engedjék meg, hogy befejezésül a modern kor egyik legnagyobb magyar katolikus költőjének, Sík Sándornak (1889-1963) a szavait idézzem, aki így ír:

„Küldetéssel jöttél a földre, / hogy azt a kört, / ahova itt lenn / állított az Isten / fényeddel tündököld be.”  

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

 

Dr. Tempfli Imre

stuttgarti magyar katolikus lelkész

 

Jelenlévők:

 

Dr. Benczúr-Ürmössy Gábor

Benedikt Vladimir

Boronás Barna

Filipp László

Holler Jenő

Karsa Botond

Dr. Nadj Kaspar

Papp Sándor

Dr. Ritter Lajos András

Sahin István

Sági Imre

Stauder András

Szilágyi Dezső

Dr. Tempfli Imre

Dr. Trencséni János

 

 

Kimentették magukat, de mindenképp az ERAK tagjai akarnak lenni

 

Dávid Ferenc

Gegő István atya

Kende Rezső

Tamás László

 


 

Magyar Kurir Uj Katolikusok DRS.de Vatikani Radio