Látogatók száma: 0342521
» Adatok » Események


 

Író-olvasó találkozó

 

2011. november 6-án Egyházközségünk közösségi termében a szentmise,  után agapéval egybekötött író-olvasó találkozón vehetett részt a mintegy 60 érdeklődő. A körünkben jelenlévő írónő, (egyben Mezőhegyes polgármestere)  Faltin Erzsébet, ismertette a 2008-ban megjelent „A királyné“ című történelmi regényét,  Boldog Gizella első királynénk regényes keretek között játszódó kortörténeti életrajzát. Szemléltetési eszközül  két  posztert  is hozott, amelyek  Hatzak-Lukacsovics Magda festőnő Arad-Gályi Szt. Gizella rk. templom freskóiról készültek, és a szentéletű királyné életének fontos epizódjait mutatják be.

 

Az előadásnak  két díszvendége is volt: Tom Vilmos spraitbachi ny. plébános és Neu Antal nürnbergi ny. plébános.

 

Az írónőtől megtudhattuk, hogy a gizellai életmű megirását nemcsak az  a szándék vezette, hogy  a nagy és szentéletű királynénknak  emléket állítson, de az is, hogy az olvasókban növelje Gizella népszerűségét, és  közbenjárását kérő imáik által a  mielőbbi szenttéavatást szorgalmazzák.

 

A szerző regényét alapos kutató munka után nyolc hónap alatt írta meg.

 

A mű, amely több mint 800 oldalon kiséri végig első királyunk feleségének életútját az első ezredfordulón, a kereszténység terjedésének még csak  a kezdetén járó Magyarországon játszódik.Mint ahogy az már a könyvismertetőből is kitűnt, a történelmi hűséggel megírt életrajz, úgy formálta meg a főszereplő alakját, hogy mindvégig   érezhettük: erős támasza  volt ez a sudár törékeny termetű asszony Szent királyunknak, akit nem rettentettek el a történelmi buktatók, és azt amit maga elé életszentségül kitűzött, vagyis, hogy a magyar népet a keresztény nemzetté válás útjára vezesse, ha kell, tüzön-vizen keresztül is, azt töretlen buzgalommal  igyekezett  megvalósítani.

 

Szent István másik álma, hogy Magyarország sorsát és jövőjét szentéletű fia kezébe helyezze meghiúsult annak korai halála miatt, s miután hamarosan ő  is követte őt az örökkévalóságba, trónutódlási viszályok harcait élte az ország.

 

Gizella  élete  is veszélybe került, az ellene  folytatott cselszövések és intrikák elől menekülni kényszerült, és immáron másodszor is  hazát cserélt. Mi, akik már átéltünk egyszer egy honcserét, átérezzük, hogy milyen lelki küzdelmeket jelenthetett egy 11 éves gyermeklánynak amikor elhagyni kényszerült a hazáját, és később amikor már megszokta új hazáját és azt hazájának érezte, újból elhagyni kényszerült az országot. Ő azonban mindig a magasabb érdekeket tartotta a szeme előtt.

 

Az író által hitelesen megrajzolt alakja a mindenkor számára nyújt követendő példát.

 

Köszönjük Faltin Erzsébetnek ezt a tanulságos regényt, és kivánunk további írói munkájához sok sikert, és azt hogy,  a bokros teendői ellenére se hagyjon fel a  regényírással. Biztatóul álljanak itt  az ismert költő,  Juhász Ferenc szavai:

„… kinek fényes a lelke, szép szavával,

 akire hallgatnak a vizek,

 az dalával szelidítse meg a vizeket,

az erõs gyúrja meg a fémet,

adjon lelket a lelkes anyagnak,

teljes erejébõl,

ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,

építse, építse, építse ezt a hazát!”

 

Stuttgart, 2011-11-10.

 

Zeitler Barbara

Mindenszentek ünnepe

 

Pár évvel ezelőtt, amikor erdélyi barátnőm szülei egy év leforgása alatt elhunytak, arra gondoltam, hogy ez a bánat elviselhetetlen, de most már tudom, túlélhető, sőt emberi természetünk sokkal többet is elbír. Mérhetetlen fájdalmat jelent, ha szeretteink, akik születésünk óta életünkhöz tartoztak, egyszercsak eltűnnek mellőlünk. Idővel beletörődünk vagy belefásulunk sőt azt is mondjuk, ők, akik már nem élnek közöttünk, a mennyben sokkal boldogabbak. Hisszük, hogy az elhunytak is élnek, csak másként: istenibben és teljesebben, mint mi, halandók.

 

Mindenszentek ünnepén a Stuttgart-i Szent Gellért egyházközség lelkésze és hívei hagyományos módon részt vesznek a közeli Sankt Bonifatius templomban a szentmisén és utána kilátogatnak a temetőbe.

 

Idén Imre atya és Gyuri atya vezetésével 32-en találkoztunk a Steinhaldenfeld-i temető bejáratánál gyönyörű verőfényes reggelen. A szentmisén Gyuri atya szép prédikációját hallgattuk a 8 boldogságról, majd a temetőben az elhunyt hívek sírjánál közösen imádkoztunk, énekeltünk és virágokkal valamint mécsessel róttuk le előttük kegyeletünket. A temető „nagy keresztjénél” imádkoztunk elhunyt hozzátartozóinkért, akik messze tőlünk szülőhazánkban nyugszanak.

 

Jó látni ilyenkor a virágokkal, mécsesekkel diszített sírokat, a hozzátartozókat, akik a mai rohanó világban időt szakítanak szeretteik hamvainak meglátogatásához, és érezni, hogy nem vagyunk egyedül: barátaink, ismerőseink ott állnak mellettünk. Köszönet!

 

2011.11.02.

 

Dávid Melinda

 

 

 

 

 

Egy rendhagyó Liszt-koncert margójára...

 

A Kolozsvárról elszármazott Fancsali János és Fancsali Emese részére ha nem is a „vándorévek“, de a “vándorhetek”  vették kezdetüket  2011. október 13-án Magyar Irószövetségben, Budapesten. Ennek a  hosszú turné útnak  állomásai között szerepel: Köln, Brüsszel, Nagyszeben, Róma, Pozsony, Szekszárd, Pécs, hogy majd december 4-én zárókoncertjüknek ismét  Budapest adhasson otthont.

 

A Stuttgarti Szent Gellért  Egyházközségben október 21-én megtartott koncertjük az úti sorozat  3. kitérője  volt. A kisszámú, de annál lelkesebb stuttgarti közönség vastapssal jutalmazta, hogy sűrű programjuk ellenére is időt tudtak szakítani  arra, hogy a Liszt Ferenc bicentenárium keretében  bemutassák Liszt  barátainak és kortársi zeneszerzőinek négykezes zongorára írt darabjait.

 

A “Liszt Ferenc magyar barátai “ címet viselő koncert különössége az volt,  hogy nem magától az ünnepelt szerzőtől, hanem  olyan  művészektől mutattak be  négykezes zongoradarabokat, akiknek életéről és munkásságáról  eddig vajmi keveset tudtunk. Különösen nagy érdeme volt az előadásuknak, hogy nemcsak magas fokú művészi játékukkal bűvöltek el  minket, hanem Fancsali János tolmácsolásával az előadásra kerülő zeneszerzők életrajzi adatainak tárházából is  egy kis izelitőt kaphattunk. Igy mielőtt fölcsendült volna az első zenemű: Trois marches á Quattre mains pour le Piano-forte  Amadé Thádétól, már előtte megtudhattuk, hogy ez a várkonyi gróf, olyan  kiváló zongorajátékos volt, hogy az improvizálás terén már gyermekkorában is  vetélytársa lehetett korának legkiválóbb improvizátorának, Hummelnek.  Amikor  hallotta  a kis 9 éves Liszt Ferencet Esterházy gróf kastélyában zongorázni, akkor a kisfiú játékával annyira elragadtatta a jelenlévő főnemeseket, hogy közülük öten, köztük Amadé gróf is,  magára  vállalta a művész-palánta tanittatásainak anyagi fedezetét. Később 1831-ben Amadé lett a császári királyi udvar muzsikaigazgatója.

A második zeneszám: Scènes de Bal. Op. 28  - épp úgy az ismeretlenek közül -  Thern Károlytól származott. Ő zenésítette meg Vörösmarty Mihály Fóti dalát, amelyet Liszt a Magyar rapszódiájában feldolgozott.

 

A Fancsali-ciklus legismertebb zeneszerzője Mosonyi Mihály volt. Tőle a Benedictus (Liszt Ferenc  Esztergomi miséjének zongora négykezes átirata) hangzott el. Mosonyi neve, akiről a VIII. kerületben utcát neveztek el, már sokunk számára ismert volt. Kedves alakja, az ismert Wéber Henrik festményen tekint ránk,  amint  kedvesen  hozzá simul fiatal felesége. Mosonyi az Esztergomi misével zenekari bőgősként ismerkedett meg,  midőn azt  Liszt vezényletével 1856-ban az  Esztergomi bazilika fölszentelésekor  bemutatták. A mű nemcsak Mosonyi zeneművészeti fejlődésére bírt óriási hatással, de  Mosonyi művészete is hatással volt  Lisztre. Tisztelete jeléül  két kompoziciójával is megemlékezik a zenei kortársról, így a “Mosonyi gyászmenete”  és a később iródott Történelmi Arcképek egyik száma.

Aggházy Károly Lakodalmas. Op 15. C négykezesében kissé humoros grotex tükröt állít a megrészegült, imbolygó násznép elé. A zeneszerző olyan  zongorapedagógus kiválóságókat mondhatott tanárainak mint Liszt  és Bruckner.

 

Verebi Végh János: Valse. Az ifjú Véghet zongorára Thern Károly oktatta, a zeneszerzést  pedig Mosonyi Mihálytól sajátíthatta el. Miközben jogot tanult, műkedvelőként koncerteken zongorázott, s mint már  a Zeneakadémia igazgatója,  került baráti  jóviszonyba Liszttel.

A bemutatott koncertnek kétségtelenül volt  legérdekesebb zeneszerzői alakja Zichi Géza gróf. Fancsali János elbeszéléséből megtudhattuk, hogy bár egy vadászbaleset során, elveszítette jobb kezét, de ez nem akadályozta meg abban, hogy  erős lelkiakarattal “balkézre” zongoravirtuozzá képezze ki magát. Liszt –Marsch-ot hallhattuk tőle Kecskés Balázs átiratában.

 

A műsor zárószáma  egyben a hab  is volt a zenei tortán.  Erkel Ferenc – Ábrányi Kornél: Bánk-bánja vastapsra kényszerítette a lelkes közönséget. Az  zongora-átirat nem az opera zeneszámainak sorrendjét követte, hanem attól  Àbrányi  önkényesen eltért.

A Duo Fresco, tagjai  Fancsali János és lánya Emese remek zongorajátéka feledtetni tudta velünk azt a veszteséget, a zenehallgatás érdekében  kénytelenek voltunk elszenvedni. Kányádi Sándor  költő-író- volt a vendége a Stuttgarti Magyar Kulturintézetnek. A sors azonban kegyes volt hozzánk, és habár az író-olvasó találkozón nem is, de a  Jóisten úgy intézte, hogy az Október  23-i ünnepségünkön  az idős költőóriás is jelen  lehessen, és minket is elkápráztathasson  szellemi frissességével, ragyogó humorával, valamint emberi nagyságával, amelyről az  56-os nézeteiről szóló  verseiből győződhettünk meg, amelyet személyes tolmácsolásban hallhatott a nagyérdemű közönség.

 

Fancsali Jánosnak és leányának ezúttal is azt kivánjuk Stuttgartból, hogy turnéjukat kísérje végig az őket megillető siker jutalma, és hogy a továbbiakban  már ne keresztezze  útjukat a közönséget megosztó, párhuzamosan megrendezett előadás, hogy művészi hírüknek megfelelően, telt házak előtt mutathassák be mesteri zongoravirtuózitásukat.    

 

Stuttgart, 2011. október 30.

Zeitler Barbara

 

 1956 mécsese lobogjon bennünk...

Ma még a természet is ünnepel velünk. Ragyogó kék égbolt fogad bennünket, az aranyló színekben öltöztetett fák és a ragyogó napsütés.Vidáman igyekszünk a Herz Jesu katolikus templomba ahol protestáns testvéreinkkel együtt közös szentmisén és utána ünnepi műsoron veszünk részt a NEMZETI ÜNNEPÜNK, az 1956-os Magyarországi forradalom megemlékezése alkalmából.

 

A szentmisét Imre és Gyuri atyák celebrálták Nt. Gémes István résztvételével.

A templom szépen megtellt a hívekkel, akik nagy érdeklődéssel hallgatták Nt. Gémes István prédikációját a “félelemről”. Ez a téma nem csak 1956-ban volt aktuális hanem ma is. Gémes tiszteletes biztatott bennünket, hogy  „ne féljünk“, hanem bízzunk abban, hogy Isten szeret minket, Ő nem büntet, nem ver, hanem önzetlenül szeret és segít legyőzni félelmeinket. Noha nem említette a forradalmat, de a prédikációja jelképesen mégis azt tükrözte.

 

A szentmise után a közösségi teremben gyönyörűen megterített asztal fogadott bennünket finomabbnál finomabb süteményekkel és kávéval. A “segitők” nagyon takaros kis piros köténykékkel voltak felöltözve, rajta a felírással: „Szent Gellért Katolikus Egyházközség”.

 

Az ünnepi műsort dr. Kovács László Egyháztanácsunk világi elnöke konferálta. Benne Kocsis Judit zongoraművésznő és Horváth Ottó klarinetművész több darabot adott elő Bartók Bélától, művészi szinten. Természetesen Liszt Ferenc sem maradhatott ki Kocsis Judit zongorajátékából.

Schulteis Éva gyönyörűen mondta el a megrázó Faludy György: „1956, te csillag” című versét, igazi művészi tehetséggel.

Dr. Ódor László a Magyar Kultúrintézet igazgatója nagyon szép beszédet tartott német és magyar nyelven az 1956-os forradalomról. Hiteles beszéde felkeltette a hallgatóság érdeklődését. Hiteles, mert ő 11 évesen élte meg a forradalmat... Előadását anekdótákkal fűszerezte, ami még színesebbé tette azt. Nagy hatást keltett Márai Sándor: „Menyből az angyal “ című versének elmondásával is.

 

Az ünnep másik fénypontja Kányádi Sándor híres erdélyi költő megjelenése volt, akit Dr. Ódor László arra kért, hogy mesélje el, hogyan élte meg ő a forradalmat. A 82 éves Kányádi Sándor sok humorral mesélt az átéltekről, amit egy pár szép, az eseménnyel összefüggő versével fűszerezett.

 

Ez az ünnepi műsor szerintem nagyon sikeres és nívós volt, és nagy harmóniában és jó légkörben zajlott le.

 

Az ünneplés harmadik része, Hidas Frigyes Erkel díjas zeneszerző „Requiem“ (1996) emlékkoncertje volt.

A koncertet Mydlo Tamás müncheni főkonzul úr nyitotta meg egy ünnepi beszéddel. Méltatta az 55 évvel ezelőtti Magyarországi forradalmat, és vázolta a mai magyar kormány erőfeszítéseit a forradalom eszméinek gyakorlatba való ültetésében.

 

A koncert előadói: a Stuttgarti Rendőrség 35 főből álló világhírű fuvószenekara, Toni Scholl vezetésével, valamint négy szólista és egy népes kórus: a Sindelfingeni St. Johannes evangélikus valamint a St. Paulus katolikus templom részéről.

Ezt a zenei remekművet nagy művészi fokon adták elő, visszaadva az 1956-os események drámaiságát. Gyönyörű előadásukat a közönség hosszantartó vastapssal jutalmazta.

 

Az 55 évvel ezelőtti Magyarországi forradalom sokakból nagy fájdalmat és keserűséget váltott és vált ki, főleg azokból akik elveszítették szeretteiket vagy szétszakadt a családjuk. Ugyanakkor a forradalom a magyar nép szabadság- és hazaszeretetét is megmutatta.

Ezért fontos minden évben emlékezni erre a nagy történelmi eseményre és továbbadni üzenetét a jövő nemzedéknek, hogy soha ne feledje el a magyar nép, mindegy, hogy hol él a világon.

      

Kérjük a jó Istent, hogy segítsen nekünk abban, hogy mint egy örök mécses lobogjon a forradalom eszménye az emlékezetünkben.  

 

 

Benedikt Erika     



 

 






Magyar Kurir Uj Katolikusok DRS.de Vatikani Radio